Összeomlás szélén volt a magyar egészségügy

Az első világháború végéhez közeledve, 1917-ben nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia került az összeomlás szélére, hanem a magyar egészségügy is. Nem véletlen, hogy még a konzervatív professzorok is államosítani akartak.

Orvosprofesszorok a közegészségügy reformjáról főcímmel és Kell-e külön közegészségügyi minisztérium? alcímmel kezdődött az a cikk, amely száz évvel ezelőtt, 1917. szeptember 7-én jelent meg Az Est című lapban. Az újság így fogalmazott: "Az új minisztériumok szervezése aktuálissá tette a közegészségügyi kormányzat reformjának kérdését. Azzal a kéréssel fordultunk tehát több tekintélyes orvos-tanárhoz, hogy fejtsék ki e kérdésről nézeteiket."

Ekkoriban a kormányzat háromféle döntési verzió között mérlegelt. Az első szerint hagyták volna a közegészségügyet a belügyminisztériumnál, ahová sajátos módon addig tartozott. Ez a változat is hozhatott volna újdonságot, hiszen felmerült, hogy a közegészségügyet a belügyön belül egy kicsit nagyobb autonómiával ruháznák fel, és erősítik az orvosok szerepvállalását a közigazgatásban, például egy olyan államtitkárral, aki orvosi képesítéssel is rendelkezik. A második verzió szerint az újonnan létrehozandó népjóléti tárcán belül kapott volna nagyobb szerepet a közegészségügy irányítása. A harmadik lehetőség pedig az volt, hogy önálló tárcát kap a terület a frissen, 1917 augusztusában kinevezett miniszterelnök, Wekerle Sándor kormányában.

Augusztustól egyébként tárca nélküli miniszterként Batthyány Tivadar gróf volt megbízva a "szociális jellegű teendők vitelével".  Ezután Wekerle elődje, a volt miniszterelnök, Esterházy Móric gróf - Esterházy Péter író nagyapja - Wekerle kormányában lett tárca nélküli miniszter 1918 januárjában, és e minőségében a népegészségüggyel foglalkozott 1918 májusáig. (Erről Bölöny József közöl adatokat a Magyarország kormányai 1848-1975 című kötetében.) Az Est által 1917 szeptemberében megkérdezett professzorokat azonban nem is elsősorban a kormányzati struktúra átalakítása és a napi politikai kavarodások izgatták, hanem önálló gondolatokkal álltak elő, és egyöntetűen a közegészségügy (nem a teljes egészségügy) államosítását hangsúlyozták legszükségesebb intézkedésként.

Az átlagéletkor 1910-ben Magyarországon csupán 27,5 év volt
Az átlagéletkor 1910-ben Magyarországon csupán 27,5 év volt

Életmentő szigorítások

A pesti egyetemen közegészségügy professzorként működő Liebermann Leó például kijelentette: "Azt hiszem, hogy egy külön közegészségügyi minisztérium nem szükséges, s meg lehet találni a megoldást a népjóléti minisztérium szervezetében is. Népjólét és közegészségügy úgyis szorosan összetartoznak, a jobb közegészségnek legelső feltétele: a jobb népjóléti politika. Legelső teendőnek a közegészségügyi szolgálat szervezését és rendezését tartom, még pedig az államosítás alapján." Liebermann ki is fejtette álláspontját: "Szervezni kell a közegészségügyet, a végrehajtáshoz szükséges emberekről és eszközökről kell gondoskodni, orvosi fellebbviteli fórumot szervezni, hogy - például - az orvost ne a főszolgabíró ellenőrizze, hanem egy másik orvos."

Mindez valóban fontos lett volna, hiszen az 1876-ban elfogadott közegészségügyi törvény szerint e területtel a belügyminisztérium egyik osztálya foglalkozott. Minderről Kapronczay Károly ír Az orvostörténelem évszázadai című könyvében. A törvény szerint az első és másodfokú hatóság a járásokban a szolgabíró volt, a városokban pedig a polgármester. A másodfokú közegészségügyi hatóság pedig a vármegyékben az alispán és a törvényhatósági közgyűlés volt, míg a városokban a polgármester és a városi tanács töltötte be ugyanezt a funkciót. A közegészségügyi törvény szabályozta városi élet alapvető higiéniai és egészségügyi követelményeit: például betiltották a lakásban ravatalozást, szabályozták a temetők kijelölését és a temetések rendjét. Járványok idejére speciális előírásokat szabtak, szigorúan megregulázták a vágóhidakat, és előírták a városi kommunális hulladék legalább kétnaponta ismétlődő elszállítását is.

A Debrecenben született Liebermann Leóról érdemes tudni, hogy előbb orvosi kémiai munkássága vált híressé, majd a budapesti egyetemen a közegészségtan tanára volt 1902-től egészen 1926-os haláláig. Liebermann nem volt elvont szobatudós - háziasszonyoknak is adott például tanácsot, hogy milyen a jó tej: egy csepp a hüvelykujj körmén "domborúan megáll", míg a hígított "kékes színű, és könnyen szétfolyik". De az őt méltató cikkében dr. Szállási Árpád felidézi azt is, hogy Liebermann mint a borvizsgáló állomás vezetője a borhamisítás ellen egyszerű, otthon kipróbálható módszereket ismertetett: ha "közönséges itatós papíron" átszűrjük az italt, "színes folt csak a festett bor után marad". 

Az Est megkérdezte a kor másik híres professzorát, a neves sebészt, Tauffer Vilmost is. Ő már 1907-ben ismertnek számított több mint 2500 hasűri műtétet elvégezve - ahogy korábbi cikkünkben írtuk.  Tauffer Liebermann-nal egybehangzóan kijelentette: "Magyarországon a közegészségügy gyökeres reformja addig nem várható, míg az államosítás meg nem történik." A híres sebész is az önálló egészségügyi minisztérium mellett érvelt. Szerinte "a közegészségügy önmagában egy oly nagy országos érdeket ölel föl, hogy semmiféle minisztérium függeléke nem lehet", márpedig a "népjóléti minisztériumban is háttérbe szorulna a föladatok nagy tömege közt."  

A lap megkérdezte Grósz Emilt, a Magyar Szemorvostársaság elnökét, a budapesti egyetem I. sz. szemklinikájának igazgatóját is.  Ő elmondta, hogy a "feladat nagyságát és az intézkedés sürgősségét tekintve, célszerű, ha a közegészségügynek külön központja van". Szerinte azonban a kérdés úgyis megoldható, "ha a belügyminisztérium kebelében erőteljes közegészségügyi osztályt szerveznek, a melynek élére legalább is államtitkári hatáskörrel bíró egyén kerülne, a ki megfelelő szakemberek támogatásával egész munkásságát a közegészségügynek szenteli." Hozzátette: "Ha azonban külön egészségügyi minisztérium szervezése nem lehetséges, akkor célszerűbb, ha a kérdést a belügyminisztérium rendszerében oldják meg, nem pedig az új népjóléti minisztérium kapcsán; a megoldás, ismétlem, a közegészségügyi államtitkárság".

Ám az államigazgatási részleteknél sokkal fontosabb, hogy Grósz is az államosítást tartotta lényegesnek. "A közegészségügy rendezéséhez feltétlenül hozzátartozik az államosítás. Államosítani kell a tiszti- és járásorvosokat, és államosítani kell a nagy vidéki kórházakat, hisz ezek lesznek a közegészségügy reformjának támaszpontjai."

Magánkórházak az állami mellett

Nem véletlen, hogy a nagyhírű orvosprofesszorok egyöntetűen az államosítás mellett foglaltak állást. A Monarchia összeomlása előtti években, az első világháborús pusztítások következtében rendkívüli módon leromlott a magyar társadalom egészségi állapota. Közkórház viszont az 1876-os közegészségügyi törvény életbe lépése után csak négy volt Kapronczay szerint: "a pesti Szent Rókus Kórház, a pozsonyi Állami Kórház, a pesti egyetemi klinikák és a lipótmezei tébolyda". 1884-től Budapesten nagyszabású kórházépítés is kezdődött, ennek eredménye volt például a Szent István, a Szent László, a Szent Margit és az (új) Szent János Kórház.

Az 1890-es évektől a Munkássegélyező Pénztár is sorra építette saját kórházait és rendelőintézeteit, például a budakeszi tbc-szanatóriumot.  1902-ben változott a jogi környezet is: ekkor kiegészítették a közegészségügyi törvényt egy rendelettel, és az állami kórházak mellett közkórházakat, nyilvános jelleggel felruházott kórházakat és magánkórházakat különböztetett meg.

Mindez azonban nem változtatott azon, hogy a hazai közegészségügyi, higiéniás viszonyok tragikusak voltak. Európában csak Oroszországban és Spanyolországban volt rosszabb a halálozási mutató Kapronczay szerint. Az átlagéletkor 1910-ben Magyarországon 27,5 év volt! (Manapság Algériában hasonló az átlagéletkor.)  Ez azonban nemcsak a halálozás miatt volt így száz éve, hanem a magas gyerekszám miatt is. Jellemzőbb adat ezért az, hogy a várható életkor - tehát az akkor született gyermekek előre számítható kora - 40 év volt csupán 1910-11-ben. Az Est szerint 1917 nyarán Budapesten és környékén például vérhas járvány terjedt, főleg a külső munkáskerületekben és az iparosodott elővárosokban, illetve a bányásztelepüléseken. Az országban eleve relatív orvoshiány volt, 1909-ben a betöltetlen vidéki állások aránya 34 százalékra emelkedett, ráadásul a háború alatt nagyon sok orvos frontszolgálatot látott el, így a színvonal tovább romlott.

Tarthatatlan lakásviszonyok

Az sem véletlen, hogy a lap szeptember 5-i számában a híres sebészprofesszor, Dollinger Gyula nem saját szakterületéről, hanem egy közegészségtani problémáról, a tüdőbajról (tuberkulózisról, tbc-ről) írt. Dollinger ráadásul nem is orvosi megoldást szorgalmazott, hanem hogy az egészségtelen lakásviszonyokat meg kell változtatni. Az új lakásokra például csak alápincézve szabadna építési engedélyt adni, a régebbieket pedig át kéne építeni. Szerinte ugyanis a vizes, nedves falak táptalajt adnak a kórokozóknak, a zsúfolt lakásokban pedig egymást fertőzik az emberek. Nem csak a szegények betegsége ez - hangsúlyozta Dolliner -, a gazdagabbak például az alápincézetlen nyaralóikban betegednek meg.  A Magyar Sebésztársaság alapítója megemlítette azt is: "A tüdővészes betegek számarányában Magyarország rekordot ért el." Cikkét így zárja: "Most, hogy a háború megtizedelt bennünket, annál nagyobb gondot kell fordítanunk a megmaradottakra és azért, hogyha már nem is áll módunkban a tuberkulózis összes régi családi fészkét elpusztítani, legalább új fészkeket ne rakjunk a számára."

Nemcsak a konzervatív orvosprofesszorok egy része követelte ekkoriban egy egészségügyi minisztérium létrehozását, hanem a baloldali mozgalmak is. 1917-ben nagygyűlést is szerveztek, ahol önálló minisztériumot, anya- és csecsemővédelmet, tbc-kórházak létesítését és az iparegészségügy javítását követelték. Erről Dr. Székely Sándor ír az 1960-ban megjelent Az orvostudomány történetében. Sokkal fontosabb elemzést ad azonban a korról Kapronczay Károly, aki szerint az egészségüggyel foglalkozó minisztérium a háborús összeomlás és a forradalmak közben 1919. március végéig gyakorlatilag csak a szervezés szintjéig jutott. Maga az egészségügyi igazgatás reformja pedig csak a tervezésig. Így a Monarchia utolsó hónapjaiban a közegészségügyi problémák megoldására már nem maradt idő.  

A szerző az OSZK-1956-os Intézet munkatársa.

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

BNO kereső

VAGY

Ha az ismert BNO-kódot beírja a keresőbe, megtudhatja a hozzá tartozó betegség nevét. Ha a BNO kódra kiváncsi, akkor a betegség elnevezését kell a keresőbe írni. A BNO kód formátuma: egy betű és négy számjegy.

Gyógyszerkereső