Korábban megírtuk, hogy a Kopernikusz, az Európai Unió Föld-megfigyelési programja szerint az idei július volt a legmelegebb hónap a bolygón a mérések kezdete óta. Emellett az Európai Űrügynökség a napokban azt is bejelentette, hogy júliusban a globális átlaghőmérséklet-emelkedés túllépte a 1,5 Celsius-fokos határt – írja a The Conversation oldalán Ailie Gallant és Kimberley Reid, a melbourne-i Monash Egyetem klímakutatói. A híradások több esetben a 2015-ös Párizsi Megállapodásban foglalt vállalás elbukását emlegették, mintegy teljes évtizeddel hamarabb, mint ahogy arra az előrejelzések alapján számítani lehetett volna.
„Ennyi volt? Vége a játéknak, vesztettünk? Nos, mint ahogy az minden téren lenni szokott a klímaváltozás esetében, ez a kérdés sem ennyire egyszerű” – fogalmaz a két szakértő. Hozzáteszik, az átlaghőmérséklet csak egy hónapra lépte túl a 1,5 fokos határt, majd visszacsökkent alá. Ráadásul nem 2023 júliusában fordult ez elő első alkalommal. Valójában már 2016 februárjában is hasonlóan magas átlaghőmérsékletet jegyeztek fel.
Miért lényeges a 1,5 fok?
Visszatérve a Párizsi Megállapodásra, 2015-ben úgy tűnt, a világ belátta, hogy lépéseket kell tenni a klímaváltozás megfékezése érdekében. Egy évtizednyi fáradságos vitát követően összesen 195 nemzet fogadta el az egyezményt, amelynek kimondott céja, hogy a globális felmelegedés mértékét 1,5 Celsius-fok alatt tartsa az iparosodás korszaka előtt mért szinthez képest. Ezáltal elkerülhetőek lennének az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásai. Érdemes persze megemlíteni, hogy önmagában a 1,5 fok semmilyen igazán fontos jelentőséggel nem bír. Bármilyen mértékű átlaghőmérséklet-emelkedés súlyosbítaná ugyanis a helyzetet. De akkor miért lényeges mégis, hogy pont itt húzták meg a határt?
„Lényegében a szakértők egy olyan küszöbértékként adták meg ezt a számot, amely már fokozott veszélyt jelenít meg. A Párizsi Megállapodás kimondja, hogy a veszélyes mértékű klímaváltozás elkerülése azt jelenti, hogy a globális hőmérséklet melegedését jóval 2 Celsius-fokos alatt kell tartani. Így született meg a 1,5 fokos küszöb” – mutat rá Gallant és Reid. És hogy mit tekinthetünk veszélyes mértékű klímaváltozásnak? Alapvetően azt a szintű felmelegedést, amely esetén a károkozás olyan széles körűvé vagy súlyossá válik, hogy azáltal már fenyegeti a gazdaságot, az ökológiai szisztémákat, a mezőgazdaságot, illetve magában hordozza olyan visszafordíthatatlan folyamatok kockázatát, mint a tengeri jégtakarók vagy az óceáni áramlatok összeomlása. Egyszersmind az ilyen mértékű felmelegedés olyan környezetet teremthet, amelyhez az emberi szervezet már nem képes alkalmazkodni.
A 1,5 fok egy olyan küszöböt jelent, amelyet átlépve a legjobb becslések szerint egy olyan szekéren találnánk magunkat, ahol a gyeplő már beesett a lovak közé.
Még most sem késő cselekedni
A két klímakutató szerint szó sincs arról, hogy fel kellene adnunk a küzdelmet, beletörődve a sorsunkba. Az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Testülete (IPCC) a 1,5 fokos melegedésre úgy tekint, mint egy kezdeti eltérésre a globális átlaghőmérsékletben az 1850 és 1900 közötti időszak átlagához képest. És miközben igaz, hogy ezt a küszöböt túllépte a 2023-as július, fontos hangsúlyozni, hogy az éghajlat sokkal több, mint egy egyszerű hónap.
A globális átlaghőmérséklet minden évben hol magasabb, hol alacsonyabb a felmelegedési trend mellett, hiszen az éghajlat is évről évre természetes módon változik. Az utóbbi néhány év melegebb volt, mint az átlag, de hűvösebb annál, mint amennyire meleg lehetett volna a La Niña jelenség következtében. Idén számottevő gyorsulás volt eddig megfigyelhető a felmelegedésben, ami zömében a csendes-óceáni El Niño éghajlati jelenség következménye. Azok az évek, amelyeket a ciklikusan visszatérő El Niño határoz meg, rendszerint melegebbek.
Éppen az egyes évek közötti eltérések kiszűrése érdekében a klímakutatók jellemzően több évtized átlagait veszik alapul a számításaikban. Ugyanígy az IPCC 2021-es jelentése is úgy definiálja a 1,5 fokos küszöböt, mint az első olyan 20 éves időszakot, amikor a felszíni levegő átlaghőmérséklete eléri a 1,5 fokos melegedést. A jelenlegi előrejelzések szerint ez leghamarabb a 2030-as évek kezdetén következhet be. Tehát az IPCC definiciója tükrében a globális átlaghőmérséklet a 2020-as és 2040-es évtized eleje közötti húsz évben haladhatja meg 1,5 fokkal az iparosodás előttit.
Veszélyesen közel a szakadék
„Mindez azt jelenti, hogy egyelőre nem buktuk el, hogy megfeleljünk a Párizsi Megállapodás céljainak. De az idei július megmutatta, hogy veszélyesen közel vagyunk a határvonalhoz” – hívja fel a figyelmet Gallant és Reid. Hozzáteszik, ahogy a világ egyre inkább felmelegedik, mind több és több olyan hónapot fogunk átélni, mint a legutóbbi július. Lehetséges-e egyáltalán a felmelegedés mértékét 1,5 fok alatt tartani? A szakértők szerint talán igen. Ehhez azonban rendkívül drasztikusan vissza kellene fogni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Máskülönben minden bizonnyal túllépjük a Párizsi Megállapodás célértékét nagyjából az elkövetkező évtizedben.
De tegyük fel, hogy éppen ez is történik. Akkor vajon fel kellene adnunk minden olyan erőfeszítést, amely az éghajlatváltozás megfékezésére irányul? „Aligha. A 1,5 fok rossz. Az 1,6 fok még rosszabb. A 2 fok annál is rosszabb. A 3 fok pedig elképzelhetetlenül szörnyű. Minden plusz lépés számít. Minél közelebb maradunk a határvonalhoz – még ha át is lépjük azt –, annál jobb” – szögezik le az ausztrál klímakutatók.
