Erősen vérző sérülés, szúrt vagy harapott seb, illetve nagy kiterjedésű égés esetén talán senki sem gondolkodik azon, hogy szükség van-e a szakszerű ellátásra, vagy akár orvosi segítségre. Ezekkel szemben viszont az apró vágásokat, horzsolásokat hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, mondván, meggyógyul majd magától is.
Természetesen a szervezetünk öngyógyító mechanizmusa rögtön a megsérülés pillanatában bekapcsol, ám ez sajnos nem minden esetben elég ahhoz, hogy elkerüljük a seb begyulladását, elfertőződését, súlyosbodását. Ha biztosra akarunk menni, a legfontosabb, amit tehetünk, ha még a legkisebb sérüléseket sem bagatellizáljuk el, hanem inkább támogatjuk testünket abban, hogy mielőbb begyógyítsa a bőrünkön keletkezett károsodást és visszaállítsa elsődleges védelmi rendszerünket.
Apró seb is okozhat óriási bajt
Amennyiben nem foglalkozunk a sérüléseinkkel, akkor az átlagosan néhány napos, egyhetes gyógyulás helyett akár hosszú hetekig, hónapokig is elhúzódhat a felépülés. Elég ugyanis egy kicsi rést ütni külső védőpajzsunkon, az máris szabad bejárást enged a szennyeződéseknek és különféle kórokozóknak. A seb elfertőződésére figyelmeztethet, ha az érintett területen fájdalmat, duzzanatot, kipirosodást, váladékozást, esetleg kellemetlen szagot észlelünk. Gyanús jel még, ha a seb nem gyógyul tovább, illetve, ha egyre nagyobb és súlyosabb nyoma van az egykor még apró sérülésnek. Fertőzés esetén tapasztalhatunk továbbá rossz közérzetet, szédülést, lázat, illetve a szokásosnál hevesebb szívverést is.
Ha pedig a vörös, gennyes, pattanásra vagy rovarcsípésre emlékeztető dudorok jelennek meg a bőrünkön, akkor elképzelhető, hogy MRSA-fertőzéssel (meticillin rezisztens Staphylococcus aureus) állunk szemben. A szuperbaktérium neve a kórházi fertőzések kapcsán csenghet ismerősen, ám sajnos elég hozzá egy kezeletlen vagy rosszul ellátott sérülés és egy kis balszerencse is. A megjelenő bőrtünetek előbb-utóbb súlyos tályogokká alakulhatnak, a kórokozó véráramban történő szétterjedése következtében pedig akár vese-, tüdő- vagy szívelégtelenséggel is meg kell küzdenünk.
A cukorbetegeknek különösen figyelniük kell
A tartósan magas vércukorszint alapvetően is jelentős kockázatokat hordoz magában. A diabétesz nemcsak vérkeringési zavarokhoz és érszűkülethez vezethet, hanem jelentősen rontja az immunrendszer fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét, valamint lassítja a sebgyógyulás folyamatait is. Ezek a tényezők még a legnagyobb odafigyelés ellenére is szabad utat engednek a gyulladásoknak, felülfertőződéseknek és a fekélyesedésnek, mindez pedig fokozott szövetelhaláshoz, majd végül végtag-amputációhoz is vezethet.
A cukorbetegség emellett az idegek károsodását is okozhatja, amelynek egyik hátulütője, hogy a gyakori zsibbadás, illetve az érzéskiesés miatt az érintettek sokszor észre sem veszik, hogy megsérültek, csak akkor, amikor az elfertőződött terület már erőteljes jelekkel hívja fel magára a figyelmet. A megelőzés érdekében tehát nagyon fontos, hogy a diabéteszes betegek rendszeresen ellenőrizzék bőrfelületüket, hogy nem keletkezett-e rajta valamilyen sérülés, illetve lehetőség szerint mindig tartsanak maguknál egy kis szettet, amellyel kezelhetik sebeiket, amint felfedezik azokat.
Hogyan előzzük meg a súlyos szövődményeket?
Sok mindentől függ, hogy egy seb mennyi idő alatt fertőződik el. Befolyásolja például a sérülés helye, mérete, típusa és szennyezettsége, valamint a sérült személy kora és egészségügyi állapota is. De bármilyen jellemzőkről legyen is szó, a kockázatok csökkentésének legjobb módja minden esetben a szakszerű sebkezelés.
- Az egyik leglényegesebb dolog, hogy kizárólag tiszta kézzel nyúljunk a sérült bőrfelülethez.
- A kézmosás után jöhet a seben és környékén látható szennyeződések eltávolítása. (Itt azonban fontos megjegyezni, hogy a folyó vízzel történő lemosás a sebkezelés fontos lépése, a fertőtlenítést és a gondos bekötözést azonban nem váltja ki.)
- Az alapos fertőtlenítés elengedhetetlen ahhoz, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsük az elfertőződés és a további szövődmények kockázatát. Ehhez nem elég csupán a sérülés körül lévő területet kezelni, hanem magát a sebet is tisztítanunk és fertőtlenítenünk kell. Ehhez olyan szert válasszunk, amelyet közvetlenül a sebalapon is szabad alkalmazni. Kerüljük a jódot, az alkoholt, a hintőport és a zsíros kenőcsöket.
- Az utolsó, ám nem kevésbé fontos lépés pedig a seb lefedése, amelyről sokan megfeledkeznek. Sajnos még mindig makacsul terjed a köztudatban a tévhit, miszerint szabadon hagyva gyorsabban gyógyulnak a sebek, pedig ez a rossz beidegződés valójában lassítja a regenerálódást, csúnya hegekhez vezethet, ráadásul még a fertőzések rizikóját is emeli. Ha tehát jót akarunk magunknak, ne kockáztassunk, hanem inkább fedjük le a sebet steril kötszerrel vagy sebtapasszal.
Nem árt tudni továbbá, hogy minél hosszabb időt vesz igénybe a gyógyulási folyamat, annál nagyobb a valószínűséggel marad a későbbiekben is látható nyoma az adott sérülésnek. Ajánlott tehát olyan sebfertőtlenítő és -ápoló krémet/spray-t, illetve sebtapaszt vagy kötszert választani, amely felgyorsítja a gyógyulást és elősegíti a minél jobb, hegmentes regenerálódást. A legmodernebb és leghatékonyabb megoldások kiválasztásához kérjük bátran háziorvos vagy gyógyszerész segítségét.
