A halál valójában egy folyamat, és mint ilyen, akár több esetben is képesek lehetünk visszafordítani, mint hittük. Mikortól biztos a halál? Mi az a pillanat, amikor már lehetetlen visszatérni az életbe? Van-e egyáltalán ilyen? – teszi fel a kérdést a Technology Review.
Nincs egyértelmű kezdőpontja, ez egy folyamat
A fenti kérdésekre persze nincs egyértelmű válasz, az azonban egyre biztosabb, hogy – szemben a széles körben elterjedt társadalmi felfogással – a halálnak nem csupán egyetlen pillanata van, amikor is megszűnik a szív dobogni. Az ugyanis valójában egy folyamat, ami sokkal hosszabb, mint azt korábban bárki hitte. Ráadásul nincs egyértelmű kezdőpontja, amely kijelöli, hogy onnan már nem lehet visszatérni. Nagyon úgy néz ki, hogy az agyunk sokkal többet elvisel, mint amit a tudomány jelenlegi állása lehetségesnek tart. Több kutatás is zajlik ugyanis annak feltárására, hogy az agy meglepő mértékű oxigénhiányt is képes túlélni. 2019-ben a Nature folyóiratban jelent meg egy tanulmány arról, hogy sikerült helyreállítani 32 disznó agyában bizonyos agyi funkciókat, miután az állatokat négy órával korábban levágták. A kísérlet azt mutatta, hogy az agyakat speciális körülmények között akár 36 órán keresztül életben tudták tartani.
Az orvosok rendelkezésére álló idő – amely alatt megpróbálhatnák megmenteni a beteg életét – tehát jelentősen megnőhetne, legalábbis ennek a logikáján haladva. Úgy tűnik ráadásul, hogy más szervek működése is sokkal hosszabb időn keresztül újraindítható, mint ahogyan azt a jelenlegi orvosi gyakorlat tükrözi. Ez pedig lehetőséget adhat a szervadományozások lehetőségére bővítésére.
Újra kell gondolnunk, hogyan fogjuk fel és hogyan közelítjük meg az életet és a halált. Ahelyett ugyanis, hogy a halálra úgy gondolnánk, mint egy olyan eseményre, amelyből nem lehet felépülni, inkább úgy kellene tekintenünk rá, mint az oxigénhiány átmeneti folyamatára, amely visszafordíthatatlanná válhat, ha elég idő telik el, vagy az orvosi beavatkozások kudarcot vallanak – mondta el a portálnak Sam Parnia. A New-York-i Egyetem újraélesztéseket vizsgáló kutatója szerint egyes tudósok és orvosok már jó ideje árnyaltabban közelítik meg a halál kérdéskörét. Ha ehhez mindenki felzárkózna, akkor annak komoly eredményei lennének, sok embert vissza lehetne hozni az életbe, olyanokat is, akikre eddig már halottként tekintettek.
Az újraélesztés technikája újradefiniálta a halált
A halál definíciója általában a szív, a tüdő és az agy által támogatott életfenntartó folyamatok visszafordíthatatlan megszűnésére utal. A szív leállásával korábban nem volt visszaút, ez 1960 körül, az újraélesztés kidolgozásával változott meg élesen. Az újraélesztés kikényszerítette a halál fogalmának első jelentős újragondolását.
Nagyjából ugyanekkor jelentek meg a mechanikus lélegeztetőgépek, amelyek lehetővé tették, hogy a súlyos agysérülést szenvedett emberek továbbra is lélegezhessenek. Az ilyen betegek halálát követő boncolások során azonban a kutatók felfedezték, hogy egyes esetekben az agyuk olyan súlyosan károsodott, hogy a szövetek elkezdtek elfolyósodni. Ezek a megfigyelések vezettek az agyhalál fogalmához, és elindították az orvosi, etikai és jogi vitát arról, hogy az ilyen betegeket halottnak lehet-e nyilvánítani, mielőtt a szívük megállna. Akár az agyhalálról, akár a biológiai halálról beszélünk, a folyamatok mögött meghúzódó tudományos kérdések azonban még korántsem tisztázottak. Minél többet tudnak a tudósok a halál folyamatának mechanizmusairól, annál nagyobb az esély arra, hogy még több embert legyenek képesek visszahozni az életbe.
