A BLS, vagyis a Basic Life Support kifejezés az alapszintű, illetve eszköz nélküli újraélesztést jelenti, amit bárki el tud sajátítani maga és embertársai érdekében.
Lehet, hogy annak idején az iskolai bemutatókon találkoztunk már ezekkel a tudnivalókkal, esetleg a jogosítvány megszerzésekor bifláztuk be a lépéseket, de ez nem jelenti azt, hogy éles helyzetben is képesek lennénk alkalmazni őket. Nézzük át, hogy a BLS segítségével hogyan tudjuk biztosítani a légzést és a keringést, míg a szaksegítség a helyszínre érkezik!
Ha vészhelyzet van, először győződjünk meg arról, hogy a sérültre, esetleg ránk, az elsősegélynyújtóra nem leselkedik-e valamilyen veszélyforrás, például elektromos vezeték, mérgező anyagok, gázok, falomlás, fadőlés. Ha igen, mindent meg kell tennünk amolyan nulladik lépésként ezeknek az elhárítására!
Szólítsuk meg a bajba jutottat!
Köszönjünk rá hangosan, kérdezzük meg, mi történt vele, jól van-e! Válasz hiányában a válltájékot óvatosan rázzuk meg, így kideríthetjük, él-e, eszméleténél van-e. Ha nem érkezik semmilyen válasz, reakció, az érintett eszméletlen. Ha a beteg reagál (válaszol vagy mozog), hagyjuk a talált helyzetben!
Azonnal hívjunk segítséget!
Azon túl, hogy a körülöttünk levőkkel tudatjuk, hogy baj van, tárcsázzuk a 112-es hívószámot! Tegyük szabaddá a légutakat, azaz a lényeg, hogy a levegő akadálytalanul juthasson a tüdőbe. A jól látható idegentesteket (műfogsort is), hányadékot távolítsuk el, a fej kíméletes hátrahajtásával és az állkapocs előreemelésével biztosítsunk átjárható légutakat. Amennyiben lehet, ezt a mozdulatsort a talált pozícióban végezzük, ha ez nem, hanyatt fekvésben. A nyaki gerinc sérülésének gyanújakor a fej hátraszegését mellőzzük!
Figyeljük meg, hogy a betegnek van-e légzése!
Ha a beteg mellkasát a fentebb leírt pozícióban oldalról megtekintjük, és emelkedést-süllyedést nem látunk, a légzés hiánya valószínűsíthető.
Fülünkkel hajoljunk a beteg orrához, így érzékelhetjük a levegő áramlását is (nagy zajban ez félrevezető lehet). A légzést mindössze 10 másodpercig vizsgáljuk, legalább két légzést kell észlelnünk! Ha van légzés, a beteget stabil oldalfekvésbe fordítjuk, és tovább figyeljük a légzését.
Kezdjük meg az újraélesztést!
Ha nincs légzés, nem lehet hatásos keringése a betegnek, így azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést a mellkaskompressziókkal! Egyik tenyerünket helyezzük a mellkas középvonalába, a szegycsont alsó harmadába, másik kezünkkel ujjainkat kulcsoljuk át, majd 100-as frekvenciával kezdjük el a mellkas lenyomását. Ezek mélysége a mellkas keresztmetszetének egyharmadáig érjen, s ez úgy sikerülhet, ha teljes testsúlyunkkal a beteg mellkasára nehezedünk, és vállaink függőlegesen a nyomáspont fölé esnek. Talán viccesnek hat, de az Egyesült Államokban a Bee Gees Stayin' alive című számát szokták idézni, hiszen ez segít tartani az újraélesztési ritmust.
Körülbelül 4 percig van még elegendő oxigén a tüdőben, hogy azzal el lehessen látni a szerveket, ha a vért keringetjük. Ha viszont tudunk mesterséges lélegeztetést végezni, vagy ketten vagyunk a helyszínen, és egyikünk gyakorlott, illetve ha eltelt 4 perc a keringés leállása óta, akkor ez a teendő: két befújást végezzünk, és figyeljük a mellkas emelkedését és süllyedését.
30 mellkaskompresszió, majd 2 befújás - ebben az arányban folytassuk az újraélesztést, míg meg nem érkezik a segítség - de ha mást nem teszünk, legalább a keringést tartsuk fenn a mellkas ütemes nyomásával. A BLS-t addig szükséges folytatni, míg a beteg életjelenségeket nem mutat, a szaksegítség meg nem érkezik, vagy a segítségnyújtó végleg el nem fárad.
