Már az ókori görögök is felismerték, hogy bizonyos betegségek a szagunkra is hatással vannak. Az akkori orvosokat még nem segítették olyan eljárások, mint például a vérvizsgálat, sok esetben ezért az orrukra voltak kénytelenek hagyatkozni egy-egy betegség diagnosztizálása során. Az édes lehelet például cukorbetegségre utalhat, az intenzív, dohos szájszagot (amely Fetor hepaticusként is ismert) pedig a májelégtelenség egyik jellegzetes tünetének tartották. A The Conversation cikke szerint emellett más panaszok, bizonyos fertőző betegségek nyomai is tetten érhetőek a leheletünkben.
1971-ben a Nobel-díjas kémikus, Linus Pauling 250 különböző gáznemű vegyi anyagot azonosított a leheletben, amelyeket illékony szerves vegyületeknek vagy VOC-nak is neveznek. Pauling felfedezése óta más tudósok több száz VOC-t fedeztek fel leheletünkben. Ezek egy része felismerhető, jellegzetes szagú, egy részét azonban az orrunk nem képes érzékelni. Az biztos, hogy bizonyos szagok az egészségünkről is fontos dolgokat árulhatnak el.
A bőr felszínéről áradó vegyületeknek többféle forrása is lehet. Ezek egy része az anyagcsere során keletkezik, más részüket pedig a bőrön élő, jótékony baktériumok és gombák termelik. Összetételük ugyanakkor változhat annak függvényében, hogy milyen betegségekkel küzdünk.
A beszámolók szerint 2005-ben egy skót férfinél szaglása segítségével "ismerte fel" a Parkinson-kórt a felesége. A korábban nővérként dolgozó Joy Milner azt vette észre, hogy férje szaga megváltozott, majd több vizsgálatot is elvégeztek rajta, mire kiderült, hogy a férfi a Parkinson-kór korai stádiumába lépett be. Persze nem a mi orrunk a legalkalmasabb az efféle feladatokra: az embernél jóval fejlettebb szaglással rendelkező kutyák az orvosi teszteknél is hatékonyabban szagolhatnak ki bizonyos daganatos és egyéb súlyos betegségeket.
Mivel a bőrfelületről viszonylag egyszerűen vételezhető minta, a szakemberek szerint ezek tanulmányozása segíthet abban, hogy idejében felismerhessünk bizonyos betegségeket.
