Az idegösszeroppanás első jelei

Mentális betegségünk van, amelyet elhanyagolunk

Az idegösszeroppanás egyik leggyakoribb oka, hogy valaki a már meglévő kedélybetegségét, szorongását, kóros álmatlanságát nem veszi komolyan - rálegyint azzal, hogy 'majd elmúlik'. Pedig ezeket kezelni kell, ha szükséges, akár gyógyszerrel is, ha nem akarjuk, hogy rosszabbra forduljon a helyzet. Ugyanígy kell eljárunk, ha esetleg már gyógyszeres kezelés alatt állunk, de úgy érezzük, hogy nem használ a terápia.

Túl sok alkohol, gyógyszerek, esetleg drogok fogyasztása

Az ilyen jellegű szerek fogyasztása és az idegösszeroppanás sajnos gyakran kéz a kézben járnak - különösen, ha függőség is kialakul. Ilyenkor mindig szakértő segítséget kell kérni a leszokáshoz, ellenkező esetben a mentális egészségünket kockáztatjuk.

Túl sok stressz

Haláleset a családban, válás, súlyos betegség, munkahely elvesztése - olyan szituációk, amelyekkel mindenki találkozik az élete során, és amelyek mindenkire extrém stresszt rónak.  Ha ez olyan mértéket ölt, hogy nem tudunk enni vagy aludni, akkor kérjünk segítséget, mielőtt összeomlunk.

Pánikrohamok, öngyilkos gondolatok

A pánikrohamok minden esetben figyelmeztető jelnek számítanak, különösen ha viszonylag gyakran következnek be rövid időn belül, és ugyanez a helyzet akkor is, ha valaki azon gondolkozik, hogy kárt tesz magában, vagy esetleg eldobja az életét.

Érzéketlenség

Vannak olyanok is, akik az idegösszeroppanásukat megelőzően arról számoltak be, hogy folyamatosan zsibbadtak, kedvetlenek, nem éreznek semmit - nem tudnak örülni semminek, vagy igazán dühösek lenni bármi miatt. Szintén jel lehet, ha valaki úgy érzi, hogy eddigi élete, hétköznapi feladatai egyszerűen túl kimerítőnek és elviselhetetlenül terhesnek tűnnek.

Forrás: prevention.com