Az idegösszeroppanás első jelei
Az idegösszeroppanás valójában inkább tünet, mint betegség - általában valamilyen pszichés gondé, depresszióé, pánikbetegségé, szorongásé. A lényeg, hogy bármennyire is úgy tűnhet, soha nem a "semmiből" jön, mindig vannak megelőző jelzései - például az alábbiak.
Mentális betegségünk van, amelyet elhanyagolunk
Az idegösszeroppanás egyik leggyakoribb oka, hogy valaki a már meglévő kedélybetegségét, szorongását, kóros álmatlanságát nem veszi komolyan - rálegyint azzal, hogy 'majd elmúlik'. Pedig ezeket kezelni kell, ha szükséges, akár gyógyszerrel is, ha nem akarjuk, hogy rosszabbra forduljon a helyzet. Ugyanígy kell eljárunk, ha esetleg már gyógyszeres kezelés alatt állunk, de úgy érezzük, hogy nem használ a terápia.
Túl sok alkohol, gyógyszerek, esetleg drogok fogyasztása
Az ilyen jellegű szerek fogyasztása és az idegösszeroppanás sajnos gyakran kéz a kézben járnak - különösen, ha függőség is kialakul. Ilyenkor mindig szakértő segítséget kell kérni a leszokáshoz, ellenkező esetben a mentális egészségünket kockáztatjuk.
Túl sok stressz
Haláleset a családban, válás, súlyos betegség, munkahely elvesztése - olyan szituációk, amelyekkel mindenki találkozik az élete során, és amelyek mindenkire extrém stresszt rónak. Ha ez olyan mértéket ölt, hogy nem tudunk enni vagy aludni, akkor kérjünk segítséget, mielőtt összeomlunk.
Pánikrohamok, öngyilkos gondolatok
A pánikrohamok minden esetben figyelmeztető jelnek számítanak, különösen ha viszonylag gyakran következnek be rövid időn belül, és ugyanez a helyzet akkor is, ha valaki azon gondolkozik, hogy kárt tesz magában, vagy esetleg eldobja az életét.
A pánikbetegség tünetei
A pánikbetegséget erős szorongás jellemzi, rohamokban jelentkezik. Ha ezek a rohamok gyakran ismétlődnek, akkor beszélünk pánikbetegségről. Milyen tünetek jelzik a problémát?
Érzéketlenség
Vannak olyanok is, akik az idegösszeroppanásukat megelőzően arról számoltak be, hogy folyamatosan zsibbadtak, kedvetlenek, nem éreznek semmit - nem tudnak örülni semminek, vagy igazán dühösek lenni bármi miatt. Szintén jel lehet, ha valaki úgy érzi, hogy eddigi élete, hétköznapi feladatai egyszerűen túl kimerítőnek és elviselhetetlenül terhesnek tűnnek.
Forrás: prevention.com
Értékelje a cikket!
<p>Tisztelt Doktor Ú&#59;r!</p> <p>Amó&#59;ta csak visszaemlé&#59;kszem, komoly szorongá&#59;sos problé&#59;má&#59;im vannak. A napokban keltette fel a figyelmem, hogy a nem integrá&#59;lt Moro reflex tü&#59;netei megtalá&#59;lható&#59;ak ná&#59;lam (az allergiá&#59;tó&#59;l, a hypogliké&#59;miá&#59;ig tengeri betegsé&#59;gig minden), ami a legfá&#59;rasztó&#59;bb ezek kö&#59;zü&#59;l, a folyamatos megijedé&#59;s, é&#59;s az, hogy a zaj elviselhetetlennek tűnik (pl. egy oviscsoport zaja, bá&#59;rmilyen hirtelen zaj). Elolvasva a Moro é&#59;s a Strauss reflexet, elbizonytalanodtam, mert maga a reakció&#59;m a má&#59;sodik (nyak behuzá&#59;sa, pislogá&#59;s, stb.). A ké&#59;rdé&#59;sem az lenne, hogy felnőtt korban, hogy né&#59;z ki egy nem megfelelően integrá&#59;lt Moró&#59; reflex, s hogy van-e kü&#59;lö&#59;nbsé&#59;g e kö&#59;zö&#59;tt é&#59;s a tú&#59;lzott ijedtsé&#59;gi rekció&#59; (exaggerated startle reflexet fordí&#59;tottam í&#59;gy, nem tudom helyes-e), hogyan lehet egymá&#59;stó&#59;l megkü&#59;lö&#59;nbö&#59;ztetni felnőtné&#59;l a Moro reflexet a Strauss reflextől? Ilyen tí&#59;pusú&#59; vizsgá&#59;latra ná&#59;lunk nincs lehetősé&#59;g, ezé&#59;rt ké&#59;rem a segí&#59;tsé&#59;gé&#59;t, hogy tudjam merre induljak. Jó&#59; lenne má&#59;r kicsit felszusszanni. <br />Vá&#59;laszá&#59;t előre is kö&#59;szö&#59;nö&#59;m.</p>
Tisztelt Kérdező! A Moro-reflex egy olyan újszülöttkori reflex, amely 4-5 hónapos korban teljesen megszűnik. A felnőtteknél a Strauss-reflex lehetséges. Érdemes lenne ezzel a problémával inkább pszichológushoz fordulni. Üdvözl...
