Az idegösszeroppanás első jelei
Az idegösszeroppanás valójában inkább tünet, mint betegség - általában valamilyen pszichés gondé, depresszióé, pánikbetegségé, szorongásé. A lényeg, hogy bármennyire is úgy tűnhet, soha nem a "semmiből" jön, mindig vannak megelőző jelzései - például az alábbiak.
Mentális betegségünk van, amelyet elhanyagolunk
Az idegösszeroppanás egyik leggyakoribb oka, hogy valaki a már meglévő kedélybetegségét, szorongását, kóros álmatlanságát nem veszi komolyan - rálegyint azzal, hogy 'majd elmúlik'. Pedig ezeket kezelni kell, ha szükséges, akár gyógyszerrel is, ha nem akarjuk, hogy rosszabbra forduljon a helyzet. Ugyanígy kell eljárunk, ha esetleg már gyógyszeres kezelés alatt állunk, de úgy érezzük, hogy nem használ a terápia.
Túl sok alkohol, gyógyszerek, esetleg drogok fogyasztása
Az ilyen jellegű szerek fogyasztása és az idegösszeroppanás sajnos gyakran kéz a kézben járnak - különösen, ha függőség is kialakul. Ilyenkor mindig szakértő segítséget kell kérni a leszokáshoz, ellenkező esetben a mentális egészségünket kockáztatjuk.
Túl sok stressz
Haláleset a családban, válás, súlyos betegség, munkahely elvesztése - olyan szituációk, amelyekkel mindenki találkozik az élete során, és amelyek mindenkire extrém stresszt rónak. Ha ez olyan mértéket ölt, hogy nem tudunk enni vagy aludni, akkor kérjünk segítséget, mielőtt összeomlunk.
Pánikrohamok, öngyilkos gondolatok
A pánikrohamok minden esetben figyelmeztető jelnek számítanak, különösen ha viszonylag gyakran következnek be rövid időn belül, és ugyanez a helyzet akkor is, ha valaki azon gondolkozik, hogy kárt tesz magában, vagy esetleg eldobja az életét.
A pánikbetegség tünetei
A pánikbetegséget erős szorongás jellemzi, rohamokban jelentkezik. Ha ezek a rohamok gyakran ismétlődnek, akkor beszélünk pánikbetegségről. Milyen tünetek jelzik a problémát?
Érzéketlenség
Vannak olyanok is, akik az idegösszeroppanásukat megelőzően arról számoltak be, hogy folyamatosan zsibbadtak, kedvetlenek, nem éreznek semmit - nem tudnak örülni semminek, vagy igazán dühösek lenni bármi miatt. Szintén jel lehet, ha valaki úgy érzi, hogy eddigi élete, hétköznapi feladatai egyszerűen túl kimerítőnek és elviselhetetlenül terhesnek tűnnek.
Forrás: prevention.com
Tisztelt Doktor Úr! Amóta csak visszaemlékszem, komoly szorongásos problémáim vannak. A napokban keltette fel a figyelmem, hogy a nem integrált Moro reflex tünetei megtalálhatóak nálam (az allergiától, a hypoglikémiáig tengeri betegségig minden), ami a legfárasztóbb ezek közül, a folyamatos megijedés, és az, hogy a zaj elviselhetetlennek tűnik (pl. egy oviscsoport zaja, bármilyen hirtelen zaj). Elolvasva a Moro és a Strauss reflexet, elbizonytalanodtam, mert maga a reakcióm a második (nyak behuzása, pislogás, stb.). A kérdésem az lenne, hogy felnőtt korban, hogy néz ki egy nem megfelelően integrált Moró reflex, s hogy van-e különbség e között és a túlzott ijedtségi rekció (exaggerated startle reflexet fordítottam így, nem tudom helyes-e), hogyan lehet egymástól megkülönböztetni felnőtnél a Moro reflexet a Strauss reflextől? Ilyen típusú vizsgálatra nálunk nincs lehetőség, ezért kérem a segítségét, hogy tudjam merre induljak. Jó lenne már kicsit felszusszanni.
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelt Kérdező! A Moro-reflex egy olyan újszülöttkori reflex, amely 4-5 hónapos korban teljesen megszűnik. A felnőtteknél a Strauss-reflex lehetséges. Érdemes lenne ezzel a problémával inkább pszichológushoz fordulni. Üdvözl...
