Vitathatatlan, hogy napjainkban a párkeresés elsődleges színtere egyre inkább az online térbe tevődik át, elsősorban a különféle randiapplikációk népszerűsége lőtt ki az egekbe néhány év leforgása alatt. A washingtoni székhelyű Pew Kutatóközpont legfrissebb, tavaly nyári felmérése szerint az amerikai felnőttek harmada próbált már ki valamilyen online társkereső alkalmazást vagy oldalt, míg ha csak a 30 éven aluli korosztályt nézzük, akkor a megkérdezettek több mint fele válaszolt így. Maradva a fiatal felnőtteknél, a Pew korábban arról is közzétett beszédes adatokat, hogy a tartós párkapcsolatban élők hol és hogyan ismerkedtek meg aktuális partnerükkel. A 18-29 évesek körében ez az alábbiak szerint alakult 2020-ban:
- Online - 21 százalék;
- Barátok vagy a család közvetítésével - 31 százalék;
- Munkahelyen - 13 százalék;
- Iskolában - 25 százalék;
- Vallási közösségben - 4 százalék;
- Kocsmában, bárban - 2 százalék;
- Egyéb helyen - 4 százalék.
Michael Rosenfeld, a Stanford Egyetem szociológusa 2019-ben még ennél is hangzatosabb kijelentést tett, amikor a PNAS folyóiratban közölt tanulmányában arról értekezett, hogy az online társkeresés immár átvette a vezető szerepet. Rosenfeld az amerikai társadalomra nézve reprezentatív felmérései szerint a 2017-ben párkapcsolatba lépő heteroszexuális felnőttek 39 százaléka online ismerkedett meg újdonsült kedvesével, ami jelentős emelkedés a 2009-ben kimutatott 22 százalékos arányhoz képest. Egy szó, mint száz, a randiappok a társra vágyó szinglik életének szerves részévé avanzsáltak. Csakhogy amíg egyre többen keresik a szerelmet az online térben, egyre többeket is ér csalódás. Az utóbbi években olyan negatív fogalmak vetették meg a lábukat a köztudatban, mint a ghostolás, vagy például a dating burnout, azaz a randizásban való kiégés.
Bianca London, a Glamour újságírója egy tavaly decemberi cikkében egyenesen egy aknamezőhöz hasonlítja az online társkeresést. „Igen, a randiappok segíthetnek, hogy olyan emberekkel kerüljünk kapcsolatba, akikkel valószínűleg soha nem futnánk össze egy helyi szórakozóhelyen, ugyanakkor túl is komplikálják a dolgokat, és bárki, aki töltött már hónapokat azzal, hogy online chateljen valakivel, hogy aztán az első személyes találkozásnál rájöjjön, hogy egyáltalán nem működik kettejük között a kémia, bizony tanúsíthatja ezt” – fogalmaz London. Egy brit felmérésre hivatkozva arról ír, hogy bár saját bevallásuk szerint a szinglik háromnegyede nyitott lenne arra, hogy az online tér helyett a való életben elegyedjen beszélgetésbe ismerkedési céllal, ennek ellenére ezt csak átlagosan 2,4 évente egyszer merik megtenni.
Egy gyűrű az online tér felett
Itt jön képbe a nemzetközi Pear Ring kezdeményezés, amelynek kimondott célja, hogy megkönnyítse a kapcsolatfelvételt, apropót kínálva a beszélgetésre és ismerkedésre. A koncepció rendkívül egyszerű: a Pear Ring honlapja szerint 8700 forintért bárki csatlakozhat a mozgalomhoz, amiért cserébe kap egy kékeszöld színű egyengyűrűt három különböző méretben, ingyenes házhozszállítással. A gyűrű éppen a jegygyűrűk ellentéte, hiszen azt fejezi ki, hogy viselője egyedülálló, egyben nyitott az ismerkedésre, párkapcsolat-keresésre. A gyártó ígérete szerint minden gyűrűtulajdonos részt vehet majd exkluzív rendezvényeken és fesztiválokon is, legalábbis azokban az országokban, amelyekre kiterjed a kísérlet. Ezek közé egyelőre az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság, Németország és Ausztrália tartozik, de a Pear Ring törekszik arra, hogy újabb és újabb országokat vonjon be.
„Ha világszerte 1,2 milliárd szingli hordaná ezt a pici zöld gyűrűt az ujján, hirdetve így, hogy egyedül van, akkor nem lenne többé szükségünk randiappokra. A küldetés a való életbeli kapcsolódás” – hirdeti weboldalán a kezdeményezés, amelyet a világ legnagyobb társadalmi kísérlete felütéssel indítottak útjára. Nem szabad persze elfelejteni, hogy – függetlenül az egyszerűségében is hatékony marketingjétől – mégiscsak egy kereskedelmi forgalomban kapható termékről van szó, amelynek fogadtatása a közösségi médiában is meglehetősen vegyes. Sok felhasználó abbeli aggodalmának ad hangot, hogy a gyűrű viselése csupán még védtelenebbé teszi a nőket a zaklatásokkal szemben. Mások viszont azzal érvelnek mellette, hogy a gyűrű nem csupán önmagában az egyedülálló státuszról tájékoztatja viselője környezetét, hanem arról is, hogy nyitott az ismerkedésre, ami bátorságot adhat azoknak, hogy megszólítsák őt, akik máskülönben túlontúl félnének az automatikus elutasítástól.
Érdemes néha felnézni a telefonodból
Egyelőre korai lenne megítélni, hogy a Pear Ring valóban képes lehet-e beleszólni az ismerkedési trendek alakulásába, illetve milyen árnyoldalai lehetnek a kezdeményezésnek. A forgalmazó ugyanakkor azt mutatja oldalán, hogy az eredetileg felhalmozott gyűrűkészlete több mint 90 százaléka már elkelt, érdeklődés tehát alighanem van iránta.
Addig is viszont, amíg felkerül 1,2 milliárd ember ujjára, talán érdemes lehet megfogadni a Glamournak nyilatkozó Limor Gottlieb, a londoni Brunel Egyetem párkapcsolat-kutatója tanácsait. „A legjobb út, hogy a való életben ismerjünk meg új embereket, ha kimerészkedünk a világba, és minden helyszínre úgy tekintünk, mint egy lehetőségre, ahol érdekes emberekbe futhatunk. Mindegy, hogy az éppen egy edzőterem, egy kávészaküzlet, a tömegközlekedés, vagy éppen az utca. Az emberek mindig lefelé bámulnak a telefonjukba, talán éppen az online randiappjukat nézegetik, miközben ott ülhet mellettük egy potenciális partner a metrón. Fontos tehát, hogy légy jelen, figyeld a környezeted potenciális partnereket keresve. Tartsd távol a tekinteted a telefonodtól, próbálj meg kapcsolatot felvenni másokkal – még ha szégyenlős is vagy, számos nonverbális jel van, amellyel megragadhatod egy másik ember figyelmét, és flörtölhetsz vele” – fogalmazott a szakértő.
