Valóban szükségünk van arra, hogy elmenjünk nyaralni? Milyen előnyökkel járhat néhány nap üresjárat az életünkben? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a The Conversation oldalán megjelent közös cikkében Juan Pérez Fernández, a Vigói Egyetem és Roberto de la Torre Martínez, a stockholmi Karolinska Intézet kutatója. Mint írják, talán meglepő, de a tudományos szakirodalomban viszonylag kevés kutatást lehet találni, amely a témával foglalkozik. Ami biztosan kijelenthető, hogy a szabadság minden kétséget kizáróan nélkülözhetetlen.
Beszédesek például egy 2016-os kísérlet eredményei, amelybe összesen 46 dolgozót vontak be egy holland cégtől. Az alkalmazottak mindannyian teljesítettek egy tesztet, ahol előbb kaptak egy tárgyat, majd a lehető legrövidebb idő alatt minél több olyan funkciót meg kellett nevezniük, amelyre az adott tárgy használható. Egy kalapács például építkezésen használt szerszám mellett akár fegyverként, papírnehezekként is szolgálhat, de az egyéni kreativitásától függően egyéb alkalmazási lehetőségek is felmerülhetnek. A kutatók éppen azt figyelték meg a kísérlet során, hogy két-három héttel a nyaralás után sokkal nagyobb fantáziával sorolták az opciókat az alanyok, mint a szabadság előtti hetekben. A tanulmány címe is sokatmondó: Munkából a szabadságba: „Jegy a kreativitáshoz”?
A legtöbb kutatás egyetért abban, hogy – biológiai szempontból – a vakáció rugalmas gondolkodást elősegítő jellege javarészt abból fakad, hogy csökkenti a stresszt. Fernández és Martínez e ponton megemlíti, hogy bár vitathatatlan, hogy a legtöbb munka feszültségekkel jár, azért itt érdemes különbséget tenni stressz és stressz között. Az ugyanis önmagában nem feltétlenül rossz. Ha csak alkalmanként jelentkezik, akkor általában előnyös hatással bír, mert olyan folyamatokat indít be, amely segíthetnek hatékonyan ellátni a munkahelyi teendőinket, például betartani egy szoros határidőt. Probléma inkább a "másik fajta" stresszből, azaz a krónikus stresszből adódik. Magyarán abból, ha tartósan nagy nyomás nehezedik a vállunkra, illetve olyan helyzetekbe kerülünk, amelyeket nem tudunk irányítani, kezelni. Ebből növekszik aztán az állandó kimerültség, szorongás, ingerlékenység és düh. És igen, ez már egyértelműen rossz.
Így tölt fel mentálisan a nyaralás
Egy szó, mint száz, egy jó vakáció éppen azért hasznos mentális egészségünk szempontjából, mert enyhíti a krónikus stresszt. A hétköznapi mókuskeréktől távol agyunknak lehetősége nyílik rá, hogy – legalább átmenetileg – visszafordítsa annak negatív hatásait. Mindez pedig rávilágít egy kulcsrészletre: a nyári kikapcsolódás csak akkor lehet igazán hatékony, ha biztosítjuk, hogy teljesen megszabadulunk a munkánk okozta stressztől. Semmi esetre se törődjünk a függőben lévő feladatainkkal, ne válaszoljunk levelekre, stb. Ugyanígy igyekezzünk elkerülni azt is, hogy a nyaralás maga egyéb új stresszhelyzeteket eredményezzen.
Ezenkívül bátran engedjünk teret már a szabadság előtti napokban, hetekben is az izgatott várakozásnak, ugyanis már ez is szó szerint boldogságot okoz. Itt érdemes kitérni röviden a gyakran boldogsághormonnak is nevezett dopaminra. Ez az ingerületátvivő anyag a középagy feketeállományában és az úgynevezett ventrális tegmentális területen termelődik az agyban. Mindkét régió több százezer neuronnak ad otthont, és számos más agyterülettel állnak szoros összeköttetésben. A dopaminfelszabadulás az alapja az új élmények és jutalmazó ingerek által kiváltott kellemes érzésnek. A tudat pedig, hogy egyre közeledik a nyaralás kezdete, fokozza a dopamintermelést, így örömmel tölt el. Hasonlóképpen a vakációt is akkor fogjuk a leginkább élvezni, ha új élményekkel gazdagodunk közben, például új, addig ismeretlen helyeket fedezünk fel, valamint megjutalmazzuk magunkat olyan élményekkel, mint akár egy egész évben várt tengeri herkentyűs tál vacsorára.
Időnként újra kell indítani a rendszert
Az örömérzetet kialakító rendszert ugyanakkor a krónikus stressz is befolyásolja. Kutatások igazolják, hogy a nagyfokú vagy tartós szressz, például amelyet a zsúfolt munkanapokon átélünk, képes csökkenteni a dopaminkibocsátást, illetve megváltoztatni annak hasznosulását. A legrosszabb pedig, hogy ezek a változások nem korlátozódnak a feketeállományra és a ventrális tegmentális területre. A krónikus stressz a dopaminreceptorokra is kihatással van, amelyek az ingerületátvivő anyagot megkötik. Amikor pedig ez bekövetkezik, depresszív tünetek jelentkezhetnek. Így tehát egy vakáció, amely megszabadít a stressztől, voltaképen segít, hogy ismét egyensúlyba hozzuk a jutalmazási rendszert agyunkban.
„Ami egyelőre nem teljesen tisztázott, hogy vajon jobb hatással bír-e, ha hosszabb időszakra megyünk el egyszerre szabadságra, vagy inkább az a jobb, ha lépcsőzetesen, több rövidebb időszakra felosztva vesszük ki a szabadnapjainkat. Így vagy úgy azonban, de egy jó nyaralás mindenképpen jót tesz. Éppen ezért mindenkit arra biztatunk, hogy találja meg azokat az elfoglaltságokat, amelyekben jól érzi magát, fel tud töltődni energiával, és amelyek csökkentik a stresszt, újraindítva a dopaminrendszert” – zárja gondolatait Fernández és Martínez.
