Már maga a serdülőkor leapaszthatja a szervezet korábban megfelelő telítettségű vasraktárait, hiszen a gyors fejlődés rengeteg tápanyagot igényel. Ezzel párhuzamosan zajlik a nemi érés, kezdődik a menstruáció , amely alkalmanként jelentős vasvesztést okozhat. Az esszenciális mikroelem kellő bevitelét ráadásul olyan életmódbeli tényezők is gátolhatják, mint a kamaszkori túlzott diétázás vagy az egyoldalú táplálkozás.
A férfiakhoz képest a nők általában kisebb adagokat esznek, tehát eleve mindenből kevesebb tápanyagot juttatnak be szervezetükbe. Vagyis könnyebben alakulhat ki náluk valamilyen hiánybetegség, köztük a vashiány. A húszas-harmincas életévekben olyan tényezőkkel kell számolni, mint a sportolás, a várandósság, a szoptatás . A korábbi lappangó hiányállapot akár egészen gyorsan súlyosbodhat, főleg ha az illető kiegyensúlyozatlan vegetáriánus étrendre vált.
A negyvenes években, a változókor felé közeledve egyes nőknél többször jelentkezhet és erősödhet a menstruáció, a vérvesztés miatt egyre jelentősebb vashiány előbb-utóbb az immunrendszer gyengülésével járhat, melynek következtében gyakoribbá válnak a fertőzések.
Mikor kell vashiányra gyanakodni?
A vashiányos vérszegénység esetében a vérben az oxigénszállító vörösvértestek szerkezete és funkciója károsodik, nem képesek feladatukat maradéktalanul ellátni, ráadásul termelődésükben is zavar keletkezik. Már kezdetben, amikor külsőleg még semmi nem utal problémára, egy laboratóriumi vérvételes vizsgálat kimutatná, hogy a vasraktárak telítettsége, valamint a hemoglobinszint csökkent, később a vörösvértestek mérete is kisebb, színük fakóbb lesz, vashiányos vérszegénység esetén pedig a számuk is jelentősen megcsappan. De rendszeres szűrővizsgálat nélkül - még ha jelentkeznek is enyhébb tünetek - legtöbben egy legyintéssel elintézik őket. Pedig a napi vasvesztés jelentős lehet:
- felnőtt menstruáló nőknél 1,4 mg,
- szoptatás során 1,1 mg,
- menopauzában 0,8 mg.
Összehasonlításul: egy felnőtt férfi naponta kb. 1 mg vasat veszít (táplálkozástól, általános egészségi állapottól függően).
A kezeletlen vashiány miatt a korábbi, figyelemre sem méltatott tünetek - az indokolatlan fáradtság, a fáradékonyság, az egészségtelen sápadtság - állandósulnak. Ha kialakul a vashiányos vérszegénység, akkor az előbbi panaszok mellett mellkasi fájdalom, gyors szívverés, légszomj jelentkezhet. A beteg fázékonnyá válik, keze és lába folyton hideg, szájüregi aftától és a szájzug berepedezésétől szenved. A körmök töredezése, a hajhullás mellett bőrszárazságot és viszketést tapasztalhatnak az érintettek, továbbá fejfájással, ingerlékenységgel és emésztőrendszeri panaszokkal küzdenek.
Az étrendi változtatás nem mindig elég
Napi 14 milligramm vas bevitelére lenne szükség a normális érték fenntartásához, ám egészségügyi felmérések szerint ez ritkán valósul meg, főleg az átlagos étrend nem megfelelő tápanyag-összetétele miatt. Vas legnagyobb mennyiségben az állati eredetű élelmiszerekkel - mint a hús, a tej és a tojás -, kerül szervezetünkbe, de egyes zöldségek (spenót, sóska) is számottevő mennyiséget tartalmaznak belőle.
Ám a táplálékkal bevitt vas bélcsatornából való felszívódását egyes étrendi összetevők ronthatják: a teában, kávéban és borban lévő tannin megköti a vasat, de a gabonafélék, hüvelyesek, dió- és mogyorófélék, olajos magvak fitinsavtartalma is hasonló hatású. Szakértők szerint a teljes kiőrlésű gabonákban és hüvelyesekben lévő fitinsav ugyanakkor bizonyos mértékű védelmet jelent a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, a diabétesszel és egyes daganatos betegségekkel szemben, tehát ésszerűtlen volna kiiktatni ezeket a táplálékokat az étrendünkből. Az ásványi anyagok közül a kalcium gátolja a vas felszívódását, ellenben a cink, a réz, a B-vitaminok és a C-vitamin segíti a folyamatot.
Összességében elmondható, hogy a vélelmezett vashiányt orvosi kivizsgálással kell igazolni, hogy utána célzottan pótolni lehessen e fontos mikroelemet, mégpedig a hiány mértékéhez igazított dózisban és időtartamig szedett vastartalmú készítménnyel.
