A COVID-19 járvány különös hangsúlyt adott az öngyilkosságoknak. Részben mert közismertté váltak olyan estek, hogy a vírus elleni védekezés frontvonalában dolgozó egészségügyisek összeroppantak a hatalmas stressz következtében, és öngyilkosok lettek. De az, ami a sürgősségi és az intenzív ellátásban történt, csupán a jéghegy csúcsa. "Nemcsak a szorongás növekedése, hanem a társadalmi elszigeteltség is jelentős tényező ebben. Még soha nem volt ilyen helyzet, de azt tudjuk, hogy a magány is öngyilkossághoz vezethet" - mondta Matthew Nock, a Harvard Egyetem pszichológia professzora a New York Timesnak .
Az öngyilkosság azokat veszélyezteti leginkább, akiket korábban is kezeltek már nagyfokú szorongás miatt. Ezeknek az embereknek a száma világszerte milliókban mérhető, s nagyon nehezen alkalmazkodnak a világ hétköznapi kegyetlenségeihez, amiatt - hogy elkerüljék a vélt vagy valós sérelmeket és konfliktusokat - hajlamosak elszigetelni magukat, időnként pedig végzetes lépésre szánják el magukat.
A lobbanékonyság az igazán veszélyes
Ezt tovább árnyalja, hogy a minap közreadott eredmények szerint a súlyos depresszió (MDD) és a szerhasználati zavar (SUD) miatt szenvedő felnőttek ingerlékenysége szorosan kapcsolódik az öngyilkossághoz. Négy különböző tanulmány is arra jutott, hogy az ingerlékenység, lobbanékonyság és az öngyilkosság közötti kapcsolat erősebb volt, mint a depresszió súlyossága és az öngyilkossági viselkedés közötti kapcsolat.
"Az ingerlékenység fontos tényező, amelyet azonban gyakran nem vizsgálnak a súlyos depressziós rendellenességben szenvedő felnőtteknél. Ha áttekintjük a jelenlegi diagnosztikai gyakorlatot, akkor az ingerlékenységet nem tekintik a depresszió fontos jelének a felnőtteknél, csak 18 éves kor alatt, akkor viszont a két fő tünet egyikének tartják" - mondta Manish K. Jha, a New York-i Mount Sinai Icahn Orvostudományi Iskola pszichiátere a Medscape orvosi hírportálnak. Az intézmény kutatói az ingerlékenységről szóló megállapításaikat az Amerikai Klinikai Pszichofarmakológiai Társaság (ASCP) idei (virtuálisan megtartott) éves ülésén mutatták be május végén.
A szakember szerint az ingerlékenységet az életkorhoz kapcsolódó viselkedési normák alkalmazásával értékelik. A fogalommeghatározás legjobb módja az, hogy frusztráció hatására mennyivel gyakrabban kezd dühöngeni valaki az azonos életkorúakhoz képes. Például, ha két és fél évesen valaki dührohamot kap, az tökéletesen megfelel az életkornak. De ha ezt egy felnőtt tenné, az rendkívüli ingerlékenységet jelentene.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Az ingerlékenység és az öngyilkosság közötti lehetséges összefüggések jobb megértése érdekében a kutatók három olyan vizsgálat eredményeit nézték át, amelyekbe MDD-vel élő közel 1300 felnőtt beteget vontak be. Egy másik vizsgálatot pedig 302 SUD-ban szenvedő felnőttnél végeztek. A kutatók megállapították, hogy az ingerlékenység és az öngyilkosság között pozitív korreláció van. Az ingerlékenység és az öngyilkosság közötti kapcsolat 2-11-szer erősebb volt, mint az általános depresszióhoz való kapcsolódás. Jha feltételezi, hogy az ingerlékenység kezelésével csökkenthető az öngyilkossági gondolatok későbbi aránya, ezért úgy gondolja, hogy az MDD-hez kapcsolódó ingerlékenységének mérése klinikai szempontból hasznos.
A gazdasági és a lelki válság összefüggése
A katasztrófák vagy más okok miatti szélesebb körű elszigeteltség és az öngyilkosság közötti összefüggésekre viszont nincsenek határozott bizonyítékok. Az összefüggés erősebb, ha a gazdasági nehézségek hatásáról van szó. Az öngyilkossági arány például az Egyesült Államokban 2000 óta folyamatosan növekszik - összességében 35 százalékkal, a legtöbb korcsoportban -, de a növekedés üteme mintegy megduplázódott a 2008-as gazdasági váláság nyomán. A gazdasági visszaesések általában az állások elvesztését, áthelyezéseket vagy kilakoltatásokat eredményeznek, amelyek nyomban egyre több az öngyilkosság.
"Úgy gondolom, hogy a jelenlegi krízis alatt kevesebb öngyilkosság lesz. De amint a hosszabb távú gazdasági hatásokat megérezzük, gyanítom, hogy az öngyilkosságok is újra növekedni kezdenek" - mondta Marianne Goodman bronxi pszichiáter a New York Timesnek. Ezt a kettősséget az magyarázhatja, hogy a potenciálisan halálos vírus közvetlen veszélye pszichológiai szempontból nagyon különbözik a kevés munkalehetőséget mutató jövő miatti állandó kimerítő szorongástól.
Egy jelenleg is folyó vizsgálatban Matthew Nock kutatócsoportja hat hónapon át figyeli azoknak az embereknek az okostelefonos adatait, akik az öngyilkossági kockázat miatt kórházban tartózkodtak. A csapat már eddig is több ezer felmérést gyűjtött össze a 12 évesnél idősebb páciensektől. "A Covid-19 előtti és utáni időszakban az öngyilkos gondolatok növekedését tapasztaljuk a felnőttek körében, amely az elszigetelődéssel együtt növekszik" - mondta Dr. Nock. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy az ilyen gondolatok nem gyakoribbak a magas kockázatú serdülők körében.
Azaz a járvány hatásai önmagukban még talán nem növelik meg, de előkészíthetik az öngyilkosságokat. Amint azonban a válság megjelenik, a veszélyeztetetteket érintő negatív hatások, különösen azoknál, akik az érzelmeiket nehezen tudják kontrollálni, végzetesek lehetnek. Ezért a megelőzésre most igen komoly hangsúlyt kell tenni: a családoknak, ismerősöknek és a szakembereknek is jobban kell figyelniük azokra, akikről tudott, hogy veszélyben lehetnek.
Magyarországon nagy gondot jelent az öngyilkosságok száma, olyannyira, hogy vezetjük minden idők toplistáját , amit a nemzeti suicid rátákból állítottak össze. Az öngyilkosságok száma és aránya a rendszerváltás óta folyamatosan csökken, habár még mindig elég magas. A halálozási statisztikák azonban a járvány idején nem mutatnak kiugrást sem a kronavírus következtében, sem más okok miatt. Hogy a gazdasági visszaesés milyen hatással lesz, és hányan vetnek véget az életüknek önkezükkel a világon és Magyarországon, azt még csak találgatni sem lehet.
Az öngyilkosságok szempontjából azonban van egy pozitív vonása a helyzetnek. Aki saját maga ellen fordul, gyakran érezheti úgy, hogy "nincs a teremtésben más vesztes, csak ő". Ez a járvány idején lényegesen megváltozik, a suicid hajlamú emberek számára is világos, hogy a bajukkal nincsenek egyedül, mások is vannak nehéz helyzetben, a halál pedig rengeteg embert utolérhet. Ez nem azt jelenti, hogy az önpusztító késztetések halványulnának, csak most egy szélesebb, külső fenyegetéshez való alkalmazkodással versenyeznek. De azt, hogy a fertőzés miatti akut félelem ellensúlyozza-e a hosszabb távú gazdasági szorongás hatásait, csak további tanulmányok deríthetnék ki - mondják a New York Times által megkérdezett terapeuták és a kutatók.
Legjobban: