A 64 éves páciens Spanyolországban él. Előrehaladott tüdőrákkal kezelték a madridi Október 12-e kórházban, miután az áttétek a gerincét is elérték, nyomást gyakorolva a gerincvelőre. A beteg magas dózisban kapott glükokortikoidokat: a szteroidos kezelést elsősorban gyulladáscsökkentésre alkalmazzák az orvoslásban, egyes esetekben azonban a kemoterápia mellékhatásainak enyhítésére, illetve a rákterápia kiegészítő kezeléseként is használatos. Négy nappal a gyógyszer beadását követően a férfi testén vörös, hullámos vonalú kiütések jelentek meg, továbbá enyhe hasmenés is gyötörte - írja a LiveScience a The New England Journal of Medicine című folyóiratban megjelent esettanulmányt szemlézve.
Az első kiütéseket a beteg végbélnyílása körül fedezték fel kezelőorvosai, rövidesen azonban a törzsén és a lábain is megjelentek hasonló bőrtünetek. Az orvosok néhány foltot körbe is rajzoltak tollal, hogy aztán 24 órával később döbbenten ismerjék fel: a kiütések elmozdultak az eredeti helyükről. Mindez egyértelműen arra hívta fel a figyelmet, hogy valami mozog a páciens bőre alatt. Végül a székletvizsgálat eredménye tisztázta a helyzetet, miután a mintából ki lehetett mutatni a Strongyloides stercoralis nevű bélféreg jelenlétét.
Parazita, amely átfúrja magát a bőrön
Az amerikai járványügyi hivatal (CDC) vonatkozó leírása szerint ezek a férgek világszerte megtalálhatók, de főként trópusi, szubtrópusi és meleg éghajlatú területeken fordulnak elő gyakrabban. A lárvák szennyezett talaj, emberi széklet, valamint szennyvíz közvetítésével kerülhetnek kapcsolatba az emberrel. A bőrfelszínre jutva átfúrják magukat a bőrön, majd a vékonybél felé veszik az irányt, ahol beágyazódnak és petéket raknak. A petékből kikelő lárvák aztán a széklettel ürülnek ki a szervezetből, megeshet azonban, hogy némelyikük ugyanazt a gazdatestet fertőzi meg. Egyrészt a frissen kikelő lárvák is beágyazódhatnak a vékonybél falába, másrészt a székletürítést követően a végbélnyílás körüli bőrfelületen is megtapadhatnak, onnan befúrva magukat. Valószínűsíthetően ez utóbbi történt a spanyol férfi esetében is.
A fertőzött emberek többségénél egyáltalán nem jelentkeznek tünetek, ha pedig mégis, akkor is olyan általános panaszok jellemzőek csupán, mint az alhasi fájdalom, hányinger és hasmenés, esetleg székrekedés. Ezen felül kiütések is kialakulhatnak a bőrön, ahol a féreg befúrta magát a szervezetbe. Mindazonáltal a parazitafertőzés életveszélyes állapotot is előidézhet olyan betegeknél, akiket olyan szteroidokkal kezelnek, amelyek mellékhatásként elnyomják az immunrendszert. A glükokortikoidokkal kezelt madridi páciens szintén védtelenebbé vált a fertőzés e súlyos formája, az úgynevezett strongyloida hiperinfekciós szindrómával szemben.
A legyengült immunvédekezést kihasználva ugyanis a féreg életciklusa felgyorsul, magyarán gyorsan képes elszaporodni a szervezetben. Ezen felül az élősködők ilyenkor a vékonybélen túl átterjedhetnek akár a tüdőre, a májra, az agyra, a szívre és a húgyutakra is. A kései diagnózis miatt az esetek 80 százaléka a beteg halálával végződik. A mostani esettanulmány szereplője szerencsésebbnek mondhatja magát, mert orvosai azonnal parazitaellenes ivermektinnel kezelték, aminek köszönhetően hamarosan a hasmenése és a bőrkiütései is alábbhagytak. Nem tisztázott, hogy hol és mikor fertőződhetett meg, mindenesetre ismert, hogy korábban dolgozott szennyvíztelepen.
