Apiterápia
A méhek "termékeivel" való gyógyítás közismert: a méz vagy a méhpempő sok nyavalyára jó a megfázástól a gyulladt bőrig, és a méhek mérgét is több helyen alkalmazzák fájdalomcsillapításra vagy krónikus gyulladások kezelésére. A módszer elkötelezett hívei szerint azonban nemcsak a vegyület maga hasznos, hanem a csípés is. Egyes szakemberek szerint a méhcsípések hatékonyak lehetnek a reumás fájdalmakra, az ízületi gyulladásokra és a herpeszre is, sőt vannak olyanok, akik a méhméregben látják a daganatos betegségek egyik lehetséges ellenszerét.
Sebkezelés lárvákkal
Ha élő lárvákat tesznek egy sebbe, akkor azok "felfalják" az elhalt szöveteket, így segítve elő a gyógyulást és meggátolva az elfertőződést. Évezredek óta használták a lárvákat, különösen olyan helyzetekben, ahol nagy volt a fertőzés esélye és korlátozottak voltak a kötözési vagy sterilizálási lehetőségek (például harctéren). Újabban azonban egyre népszerűbbé kezd válni ez a megoldás, mert környezetbarát, kíméletes és olyan esetekben is alkalmazható, melyeknél a gyógyszeres fertőtlenítés nem kivitelezhető, így az egyre gyakoribb antibiotikum-rezisztens bakteriális fertőzéseknél.
Trepanáció
A honfoglaló magyaroknál gyakori eljárás volt a trepanáció, azaz a koponyalékelés. A legtöbbször harci sérülések, daganatok vagy vérzések kapcsán alkalmazták. A lékelés (vagyis a koponya megnyitása, egy-egy csontdarab eltávolítása) ugyanis megakadályozta, hogy a fokozódó koponyaűri nyomás miatt sérüljön az agy. A későbbi évszázadokban pedig a migréntől a pszichiátriai zavarokig sok minden próbáltak a koponyalékeléssel gyógyítani. A mai napig alkalmazzák a módszert, koponyán belüli vérömlenyek, vérzések esetén – igaz, "átkeresztelték" az elegánsabban hangzó kraniotómiára. Trepanációt azonban nemcsak az élet megmentésének kapcsán végezhetnek: vannak olyanok, akik úgy gondolják, a koponyába fúrt lyukak fokozzák a vérkeringést, emiatt javul az agy oxigénellátottsága, így pedig a pszichés képességek is.
