Önszántából ment gyermekotthonba Alex, ma pékséget üzemeltet gyerekeknek

Mindig arról ábrándozott, hogy ő bizony pék akar lenni, sőt, az ország legjobb pékje. Pedig pont annyi esélye volt, mint a környezetében élőknek. Épp hogy. – Mi, akik ebből a leszakadt rétegből érkezünk a többségi társadalomba, elég hosszú utat járunk be. Én egy büszke roma ember vagyok, viszont nagyon sokat kell tennem azért, hogy ne legyek olyan, aki lop és csal. És nem, nem akarok olyan férfivé sem válni, aki elnyomja a nőt, aki alsóbbrendűnek tartja. Mert a szememben mindenki egyenlő, a feleségemmel véd- és dacszövetséget alkotunk, mindenben a társam. Mindent ő szervez, rendszerez itthon. – meséli Galamb Alex, a Sütni jó! Alapítvány elnöke, aki egyszerre pék és cukrász szakember, és a beszélgetés időpontjában napokon belül megszületik a második gyermeke, és így háromszoros apává válik. Ugyanis felesége első kapcsolatából egy kislánnyal érkezett, aki sajátjaként szeret és nevel. Vanessza már most tudja, hogy pék vagy cukrász szeretne lenni, mert ő is Alex kis csapatával tanul lelkesen a csöppnyi műhelyben.

Sétálok a telefonom applikációján jelzett utcán, és próbálom elképzelni, hogyan élnek itt az emberek. A házak állapota vegyes, a jól karbantartott kőház képe váltakozik a kidőlt-bedőlt kerítésű vályogházzal. Előtte padon ücsörgő családok. Borsod–Abaúj–Zemplén lakossága 2007 és 2023 közötti időszakban mintegy kilencvenezer emberrel csökkent. Ők a megélhetést az ország kiemeltebb régióiban igyekeznek megtalálni. "Összeteszem a két kezem, mert mi annyi segítséget kaptunk az Alapítvány működtetéséhez, hogy álmomban sem gondoltam volna… Jön valaki, aki körbenéz, és azt mondja, megcsinálom nektek ezt a rozoga ajtót, kicserélem, szép lesz. Bevallom épp jókor jött, akkora lyuk volt rajta… Aztán meglátja, hogy nincs kerítésünk. Kérdezi, hogy itt mások egyszerűen átjárnak? Hát persze. Felénk ez normális. Bár a feleségemmel azért vannak viták erről. Nem jól van ez így, Alex, mondja, inkább megcsináljuk. Védve lesztek ti is, és az ide járó gyerekek is. Sosem gondoltam volna, hogy van ilyen. Hogy felhívnak, eljönnek, kérdeznek, aztán segítenek" - mondta el a férfi.

Mindez a segítség, ami hozzájuk érkezett, azóta áramlik ilyen gyakorisággal, mióta Alex először szerepelt a tévében. Egy egész ország láthatta, hogy őszintén és egyenesen beszél, megpróbál valami jót tenni, miközben önmaga is élvezi, amit csinál. Hogy mi is ez pontosan? "Még a Covid idején kezdődött, akkor, amikor vezérelv volt, hogy maradjunk otthon. Mondom, mi lenne, ha sütnénk valami finomat, és áthívtam a testvérem gyerekeit, hogy ne unatkozzanak. Annyira lelkesek voltak, hogy gondoltam, mások is örülnének ilyen vidám családi jelenetnek. Feltettem a legnagyobb közösségi oldalra. Akkora sikere lett, hogy akik látták itt a faluban, mind kérdezgette, hogy az ő gyerekeik is jöhetnének-e? Miért is ne, gyertek csak, mondtam nekik. Közben vége lett a nagy járványnak, és rendszeresítettük a foglalkozásokat" - emlékezett vissza Alex.

Hogy hogyan is jutott el Alex eddig, arról egy hokedlin ülve a jó meleg műhelyben, hosszan beszél. Az élete pontosan ugyanúgy indult, mint bármelyik borsodi fiatalnak. Játszott gyerekként az utcákon, hazatérve ette, amit elé raktak, nézte a tüzet a kályhában télen, taposta a sarat nyáron. A nélkülözés mindaddig egyáltalán nem tűnt fel számára, míg édesapja hirtelen bekövetkező halála miatt a család anyagilag gödörbe nem került. "Amikor alsó tagozatos voltam, és még normális családmodellben voltunk, apám is és anyám is mindig részt vett a helyi munkákban. Nekem természetes volt, hogy a családunk egy közösség része, ahol mindenkinek van valami dolga. Ez azt is jelenti, hogy ha volt valamink, azt megosztottuk. Lehet, hogy ezért kevesebb jutott haza, de ez normális volt. Bevallom, irigykedtem is néha az osztálytársaimra, milyen ruháik, meg ceruzáik vannak… Biztos sok a pénzük, a szüleik tanultak, jó állásuk van. Talán ezért is volt, hogy kiskoromban, valószínűleg tudásvágyból, tudom is én… este mindig ott ültem a tévé előtt, bámulva a híradót. Ömlött a sok információ. Egy csomó mindent nem értettem, de próbáltam utána olvasni. A tanárok persze elmondták, hogy mit jelent az az idegen szó, amit mondtak tegnap este a tévében, hogy is kell ezt érteni. A vágy erős volt, hogy tudjak, de még nem volt annyira erős, hogy megértsem, ehhez bizony kőkeményen tanulni is kell".

A családfenntartó halála édesanyját mély depresszióba sodorta, és ezzel elindultak egy olyan lejtőn, ahonnan kevesek térnek vissza. Az alkohol és a kiabálás mindennapossá váltak, és a gyerekeket egy hajszál választotta el attól, hogy elkallódjanak. Valahogy úgy kell elképzelni Alexet, mint aki tizenhat évesen fogta a vándorbotját, „Adj Istent” mond a családnak és egy anyjával történt kiadós veszekedés után elindul szerencsét próbálni „valahova”. "Húsz kilométert gyalogoltam, éjjel ott aludtam az egyik strand környékén. Száguldoztak a fejemben a gondolatok, hogy mit csináljak úgy igazán? Maradhatnék a családommal szegénységben. Kóborolhatok az utcán, aztán csak lesz valahogy… vagy bemegyek az intézetbe, ami mindig is volt. Hallottam róla ezt meg azt, de reálisan nézve még mindig ez tűnt a legokosabb megoldásnak. Bekopogtattam, és azt mondtam: a családom összeomlott, itt szeretnék felnőni. Néztek is rám, hogy ilyen még nem volt, mióta világ a világ. Valaki önszántából, gyerekként ide akar jönni. De én bíztam abban, hogy ott kitanítanak, mindig meleg lesz, enni, inni adnak. Úgy mentem be, hogy meg kellett esküdnöm, hogy soha nem fogok szökni."

A Miskolci Gyermekotthon egy puha fészekké vált, ahol minden adott volt ahhoz, hogy kibontakoztassa képességeit. Az alapvető igényeken kívül a gyerekekkel kirándultak, állatkertbe jártak, tanulni tudtak. "Nem szégyellem, nyugodtan írd le. Egészen egyszerűen nem tudtam zuhanyozni! Fogalmam sem volt róla, hogy kell. Jó, láttam már. De hiába próbálkoztam, valahogy nem ment. Megkértem az emeleten egy gyerekfelügyelőt, hogy mutassa meg. Ott tanultam meg az angol WC-t is használni. Hiába volt az óvodában is, az nem olyan. Ez is egy nagy tévhit ebben az országban, ahol már minden virtuális, elektronikus lassan, hogy ez természetes. Dehogy! Finom ételeket ettem, élveztem a kirándulásokat, egy teljesen más világba csöppentem. És tetszett!"

Ráadásul elmehetett iskolába, ahol péknek tanulhatott. Bukdácsolt az általános iskolában, de a gyermekotthonban eldöntötte, hogy akármi is történik, ő bizony tanulni fog. Mert az iskolához sokszor kevés az, hogy egy gyerek jó képességű, nyitott a világra és mindent tudni szeretne. Kell hozzá egy háttér, ahol látja: értelme van a tanulásnak. – Amíg a kortársaim elmentek bulizni, élvezni a fiatalságot, én hazavittem a pék szakképző könyveket, és a gabona szerkezetét tanultam az ebédlőasztalon. Ezzel a mentalitással olyannyira sikerült előre haladnia, hogy nem csak az iskolában volt kiemelkedő tanuló, hanem országos versenyt is nyert.

A kitartó tanulás meghozta gyümölcsét, és úgy tűnt, minden egyenesbe kerül az életében. A hatalmas siker elindította egy olyan úton, ami álmaiban ugyan szerepelt, de hihetetlennek tűnt. Talán túl hamar jött. Túl sok volt. Jött egy lelki lejtmenet, amikor nem találta a helyét. Különböző pékségek és sikertelenségbe fulladó állások sora váltotta egymást. Végül elege lett mindenből, és jelentkezett takarítónak a Kisgergely cukrászdába, Miskolcon. Azt mondja, kicsit megalázó volt, de nem volt más lehetőség.

„…aki szívvel-lélekkel tanul valamit, az biztos, hogy nem mást szeretne csinálni, hiszen nem azért küzdött éveken át. De én nem akartam a "cigánybetegségre" jutni! Dolgozni akartam, mindegy is, hogy mit és hol.”

 Aztán mint egy amerikai filmben, kiderült a főnök számára, hogy Alex szakképzett pék, nem is akármilyen. És nem volt megállás, újra iskola, cukrásznak tanult, mellette pedig esti gimnáziumba járt Miskolcon.

Hogy honnan ez a kitartó, soha nem múló energia? "A magunk világában szeretnék kiteljesedni. Azt szeretném, hogy a romák számára legyen egy út, egy számunkra járható út. Mert ez azért más, mint amit a társadalom többsége elképzel. Rájöttem, hogy ez az út a gyerekeken keresztül vezet. Velük együtt tudunk megvalósítani olyan dolgokat, amiket lehet, hogy másképp nem tudnának. És a Jóisten, vagy az emberek, ki tudja… de ontják a segítséget, nekünk csak élnünk kell vele. Látod, ez itt a raktár. Tele van, roskadoznak a polcok. Csináljak neked kakaós csigát? Látod ezeket az eszközöket? Mind adomány. Amikor megkérdezték, hogy pénzt adjanak vagy egy nagy villanysütőt, gondolkodás nélkül a sütőt választottam."

Egy aktív pékséghez képest parányi ez gyerekműhely, mégis a világot jelenti annak a néhány lurkónak, aki idejár. Gyere csak ide Vanessza, sorold el gyorsan, miből áll egy gabonaszem? És Vanessza, mintha könyvből olvasná, sorolja. Azért nehogy azt gondolja bárki, hogy csak roma gyerekek járnak az egyre szebb pékműhelybe... A tévészereplések és a közösségi médiaposztok megtették a maguk hatását, egyre több gyerek szeretne ide járni. "Leszólított az utcán egy anyuka, aki a kisfiával sétált, hogy jöhetne-e hozzánk sütni. Mondtam neki, hogy rendben, jöhet, de azért ugye tudja, hogy mi romák vagyunk? Azt mondta, nem gond. Itt tiszteljük egymást, vannak szabályok, aki ide akar járni, annak ezeket be kell tartani."

A gyerekeknek iskolába kell járniuk, Alexnek meg kell mutatniuk a bizonyítványukat. Ha szükséges, elbeszélget velük a problémáikról. Nemcsak sütnek; tanulnak, kirándulni, fagyizni járnak. "Az ő érdekük is, hogy valakik legyenek! Azt szeretném, ha örömmel és kitartással haladnának egy úton, ehhez minden segítséget meg fogok adni. Mások felé is azt szeretném adni, amit én kaptam. Nekem az intézetben megadtak minden lehetőséget ahhoz, hogy fejlődjek, és én éltem is vele."

Ha egy gyerek tiszta szívvel tanul, abból rossz nem sülhet ki… Ők még az a generáció, amelynek esélye van más arcot mutatni a társadalom felé, és megváltoztatni évtizedes, évszázados berögződéseket. A segélyalapú társadalomból ki kell lépni, és bemenni a munkahelyek társadalmába, ez a perspektíva, amit remélem, jól mutatok a gyerekeknek.

Alex kampányának, amelyet a Sütni jó! Alapítvánnyal végez, leginkább az a célja, hogy az országban minél több hátrányos helyzetű településre eljussanak, és kedvet, hangulatot teremtsenek a pék szakma tanulásához. Vagy úgy egyáltalán: megmutassanak egy elérhető célt. "Amikor jelentkeztem a Tokaj-Hegyalja Egyetem, tanító szakára, nem ez lebegett a szemem előtt, hogy „na, most szerzek egy újabb papírt”, hanem az, hogy muszáj utat mutatni. Kiutat a cigánysorról."

Ez is érdekelheti

kórházi haláleset

20 beteg halt meg az intenzíven, mert csökkentették a gyógyszeradagjukat

gyógyszervisszahívás

Baj van egy gyógyszerrel, kivonják a forgalomból

pisilés

Indulás előtt ha kell, ha nem, pisilsz? Nem jó ötlet

myeloma multiplex

Könnyen reumának nézhetik ezt a daganatot

Sütni jó! Alapítvány Facebook oldal   Számlaszám: 11734035-21442843