A Münchausen-szindróma (a továbbiakban MS) a neurózisnak egy ritka formája, amikor a beteg hosszú kórelőzményt ad elő, vagy látványos betegségtüneteket produkál, gyakran áll kórházi kezelés alatt, láthatóak rajta a kezelések, műtétek nyomai. Betegségük bizonyítékát gyakran öncsonkítással hozzák létre, kórosan hazudnak, agresszívek és makacsak.
Teszik mindezt azért, hogy felhívják magukra a figyelmet, szeretetet, gyengédséget, gondoskodást csikarjanak ki az emberekből, mert azt más módon képtelenek megszerezni. A pszichiátriai irodalom szerint a színlelt, vagy tudatosan előidézett fizikai, illetve pszichológiai rendellenességek csoportján belül megkülönböztethetünk változatos, szimulált rendellenességeket és a Münchausen-szindrómát. A szimulálás és a MS között az a különbség, hogy míg a szimulánsok valamilyen cél érdekében színlelik a betegséget, pl. nem akarnak dolgozni, anyagi juttatást remélnek stb., addig a MS-t kizárólag a figyelemfelkeltés motiválja. A Münchausen-szindróma elnevezés Rudolf Eric Raspe író mesehősének - eredeti német nevén Münchausen bárónak - a nevéből származik, aki lenyűgözően szerencsés, de valótlan történeteket talált ki társai szórakoztatására.
A Münchausen-szinróma ma is titokzatos kór, és nehéz kezelni. A sikeres kezelés kulcsa, hogy legfontosabb jellemzőit ismerjük, és megértsük a hátterében húzódó pszichés történéseket.
Nem szimuláns és nem is hipochonder
Az MS esetén a beteg szándékosan tesz kárt magában, vagy okoz, produkál betegséget, hogy ezzel vívhassa ki az orvosok és ápolók figyelmét. Tehát a betegségek és sérülések előidézése a tünet. Az MS-betegek sokat tesznek azért, hogy csalásukat ne tudják felfedezni, így a család, a környezet általában nem tulajdonít nagy jelentőséget a tüneteknek, a színlelt rendellenességet azonban a pszichiáter könnyen felismeri.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A Münchausen-szindróma nem azonos a hipochondriával. Aki hipochondriás, valóban meg van róla győződve, hogy ő beteg, míg az MS-ben szenvedők nem betegek, de azok akarnak lenni. Nem is szimuláció, mert nem valamilyen cél érdekében színlelik a betegséget.
Münchausen-szindróma by proxy pedig a gyermek fizikai-emocionális bántalmazásának egy olyan szokatlan formája, ahol (általában) az anyák folyamatosan betegségtüneteket találnak ki, vagy idéznek elő gyermeküknél abból a célból, hogy azokat betegnek tartsák.
Tünetek
A betegség diagnosztizálását nehezíti, hogy az MS-ben szenvedő páciens nagyon jól hazudik, de gyanakvásra adhatnak okot a következő tünetek:
- sokféle heg, vágásnyom a testen,
- az orvosi szaknyelv, kifejezések meglepő ismerete,
- nem teljesen érthető vagy követhető tünetek, amelyek hirtelen megváltoznak, vagy a kezelés hatására újabbak születnek,
- a tünetek többnyire akkor jelentkeznek, ha az illető egyedül van,
- a beteg nagy hajlandóságot mutat, szinte kiprovokálja a különféle műtéteket, vizsgálatokat,
- a beteg kórelőzményében sokféle orvos, intézmény és város neve szerepel,
- drámai történetek betegségekről, kezelésekről, kórházi élményekről,
- gyakori kórházi tartózkodás és sok látogató,
- vágy gyakori vizsgálatokra és kockázatos operációkra,
- gyakran fellépő igény fájdalomcsillapítókra és egyéb gyógyszerekre.
Kész színpad
Az MS-ben szenvedők szakértőivé válnak a színlelésnek, gyakran nagyon nehéz akár az egészségügyi dolgozóknak, akár a családnak megállapítani, hogy valódi betegségről van-e szó. Kitalált betegségtörténetet adnak elő, valótlan tünetekről számolnak be, betegséget vagy sérülést okoznak maguknak, szándékosan megfertőzik magukat, megvágják, vagy éppen megégetik magukat, gyógyszereket szednek be. Akadályozzák a sebek gyógyulását, szándékosan súlyosbítják állapotukat. Meghamisítják a leletek eredményeit.
Mi van a háttérben?
Sok mentális probléma okát nehéz meghatározni, a legtöbb esetben a biológia, a genetika és a sajátos életesemények játszanak szerepet egy-egy pszichés kór kialakulásában. A mai napig kevés a tudás arra nézve, hogy mi játssza a szerepet az MS-ben. Vajon mi okoz valakiben ilyen erős vágyat, hogy a beteg szerepében tetszelegjen?
Ha valaki ily módon igyekszik kivívni mások figyelmét, tulajdonképp gyermeteg, és egyúttal egy rendkívül merev megoldást választ. Valószínűleg komoly elszigeteltség áll a háttérben, ami megnehezíti a normális kapcsolatfelvételt a külvilággal. Épp ezért meg kell tanítani a beteget arra, hogyan sajátíthatja el a figyelem kivívásának más, elfogadható módjait.
Kockázati tényezők
Annak ellenére, hogy nem tudni biztosan az MS valódi okát, több tényező is fokozhatja a kockázatot, például:
- gyermekkori trauma (például érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás),
- súlyos gyermekkori betegség, amit hosszú ápolás követett,
- egy hozzátartozó súlyos betegsége,
- identitásproblémák, alacsony önbecsülés,
- egy szeretett személy elvesztése a korai életévekben,
- beteljesületlen karriervágy az orvosi szakma iránt,
- alacsony megküzdési készség.
Mindent összevetve az MS ritka, de valójában nem lehet tudni, hányan szenvednek ebben a szindrómában. Sokan több orvosnál, kórházban megfordulnak, akár más városban, vagy álnévvel. Több férfi, mint nő szenved a MS-ban, és gyakoribbnak tűnik a fiatalok, és a középkorúak között.
Segítség igenis kell
A MS az egész életre nézve káros hatással van. Maradandó sérülések, vagy akár halál is lehet az eredménye. Ha szándékosan sérüléseket okoz magának, kitalál bizonyos tüneteket, meghamisítja a laboreredményeket, együttérzést, orvosi kezelést szeretne, itt az ideje, hogy felmerüljön az MS gyanúja. Ha egy családtagjával kapcsolatban van ilyen gyanúja, beszéljen vele erről. Kerülje a haragot, az ítélkezést, a szembesítést. Ajánlja fel a támogatását és törődését, és ha lehetséges, segítsen a megfelelő kezelést megtalálásában.
Betege a betegségnek
Az MS-t diagnosztizálni általában meglehetősen nehéz. A szindrómában szenvedők szakértővé válnak a legkülönfélébb betegségek produkálásában, és általában el is juttatják magukat odáig, hogy életveszélyes állapotba kerülnek. Mint minden mentális zavarnak, az MS-nek is megvannak a kritériumai, melyet az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-IV) meghatároz. A diagnosztizálhatóság érdekében a pszichiáterek alapos kivizsgálást végeznek, akár tesztek segítségével is, illetve alapos anamnézis-felvétellel, illetve a család részletes kikérdezésével.
Komplikációk
A MS-betegek annyira szeretnének szeretetet, együttérzést kicsikarni, hogy hajlandóak még az életüket is kockáztatni, hogy betegnek látszanak. Gyakran egyéb pszichés problémájuk is van. Ennek következtében számos komplikációval szembesülhetnek, például:
- belehalhatnak, vagy maradandó károsodást szenvedhetnek a saját maguk által okozottaktól,
- elkerülhetetlenné válhat egy komoly műtét vagy más beavatkozás,
- előfordulhat egy szerv vagy végtag elvesztése (egy szükségtelen műtét következtében).
gyakori:
- az alkohollal vagy kábítószerrel való visszaélés,
- a magas öngyilkossági kockázat,
- a pénzügyi problémákkal való küzdelem,
- az életminőség-romlás, az emberi kapcsolatok elvesztése.
Kezelés
A MS kezelése nehéz, és nincs jól bejáratott kezelési módja. Mivel ezek az emberek a beteg szerepben szeretnek tetszelegni, általában nem keresik a gyógyulást.
A témával foglalkozók azt javasolják, hogy a kezelő személyzet finoman szembesítse a személyt, hogy úgy sejti, MS-es. Egy ilyen nem túl konfrontatív jellegű beavatkozás segíthet, hogy az illető megértse, problémája van, melynek megoldásában útmutatásra van szüksége. Ennek persze megvan a veszélye, hogy az illető más orvoshoz nyergel.
Annak ellenére, hogy a betegségnek nincs standard kezelési módszere, megvan a lehetősége a sikeres gyógyulásnak. A kezelés szükséges, hogy tartalmazzon pszichoterápiát és viselkedésterápiát is. Ha lehetséges, érdemes a családterápiát is bevetni. Gyógyszeres kezelést az egyéb fennálló problémákra lehet alkalmazni, ha például depresszióval, vagy szorongással társul a kór. Vannak esetek, amikor átmeneti pszichiátriai osztályon történő kezelésre is szükség lehet.
Megelőzés
Nincsen igazából lehetőség megelőzni ezt a szindrómát. Viszont ha felismerjük, hogy ki van kitéve a betegség kockázatának, könnyebb lehet észrevenni a korai jeleket, tüneteket és megkezdeni a kezelést, még mielőtt az rosszabbra fordulna.
Önsegítés
Ha Ön Münchausen-szindrómás, íme néhány tipp, melynek segítségével úrrá lehet a problémán:
- Tartsa be az orvosi utasításokat! Vegyen részt az előírt terápiás üléseken, és szedje az felírt gyógyszereket. Ha ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy ártson saját magának, legyen őszinte kezelőorvosával, hogy együtt úrrá lehessenek az érzésen.
- Egy orvos, akiben megbízik. Legyen egy olyan orvosa, akiben megbízik, aki a kezelését végzi, ahelyett, hogy számos orvost vagy specialistát felkeresne.
- Ne feledje a kockázatokat! Emlékeztesse magát, hogy maradandó károsodást vagy akár halált is okozhat magának azzal, amit csinál.
- Találjon valamit, ami segít az önkontrollban. Relaxáljon, jógázzon, sportoljon.
- Ne fusson el a probléma megoldása elől! Álljon ellen a vágynak, hogy egy új orvost keressen, ha már éppen közeledne a gyógyulás, mert kiderült, mi is a baja. Nem megoldás, ha másik kórházba megy, hogy "tiszta lappal indulhasson".
- Emberi kapcsolatok nélkül nem megy! Sok MS-beteg baráti kapcsolatok nélkül éli az életét. Találjon valakit, akiben képes megbízni, hisz baráti segítség nélkül nehezebb lesz túljutni a problémán. Próbálja a figyelmet nem betegséggel magára terelni.
Ez is érdekelheti
Forrás: http://www.mayoclinic.com/health/munchausen-syndrome/DS00965
Legjobban: