Az élet természetes része, hogy időnként eltávolodunk egyes emberekről. A barátságok felbomlásánál talán csak az fájdalmasabb, amikor saját testvérünkkel szakad meg a kapcsolat. Így járt az az idős nő is, aki – egy barátja tanácsát megfogadva – a The Guardian szakértőjéhez fordult útmutatásért.
Nem mindenki ápol harmonikus kapcsolatot a családjával. De vajon muszáj kötelességből kommunikálni azokkal a rokonokkal, akik rosszul bánnak velünk? Lássuk a szakértő véleményét.
„Hiába küldök neki levelet, nem kapok választ”
„Édesanyánk halála óta nem tartjuk a kapcsolatot a bátyámmal, akivel több mint 160 kilométerre lakunk egymástól. A viszonyunk nem volt túl rózsás az elmúlt évtizedekben” – kezdte történetét a levélíró. Állítása szerint amikor mindkettőjüknek gyerekei születtek, egy ideig jobb volt a helyzet, de utána még rosszabb lett minden.
A tanácsot kérő nő arra is kitért, hogy neki és bátyjának igen nehéz gyermekkora volt édesapjuk mentális problémái miatt. Családjuk történetében ráadásul rengeteg rossz példa lelhető fel a testvéri kapcsolatok terén. Az olvasó nagyapja például ki nem állhatta a nővérét, édesapja pedig a saját ikertestvérével is megszakította a kapcsolatot.
„Amikor apánk meghalt, anya egészsége megromlott, így hozzám költözött, majd 12 évvel később ő is meghalt. Ez idő alatt a lehető legrosszabbá vált a kapcsolatom a bátyámmal. Nyugdíjba vonulásunk előtt mindketten a mentális egészségügyben dolgoztunk, mégsem értjük, mi okozhatott ekkora törést a kapcsolatunkban” – fogalmazott. Hozzátette, édesanyjuk halála óta többször is küldött leveleket és karácsonyi képeslapokat a testvérének, valamint megpróbálta felvenni a kapcsolatot az unokaöccseivel is, de sosem kapott választ.
Fogadjam el, hogy ezt már nem tudom visszafordítani, és hagyjak fel a kapcsolatfelvételi kísérleteimmel?” – tette fel végül kérdését a tanácstalan nő.
„Akkor is szívesen barátkoznál vele, ha nem a testvéred lenne?”
A levélírónak Philippa Perry pszichoterapeuta válaszolt. A szakértő elsőként arra mutatott rá, hogy – véleménye szerint – a családban a gyerekek cipelték tovább őseik poggyászát egyfajta örökségként.
„Az olyan törések, mint amilyenek a ti családotokban előfordultak, gyakran a családban alkalmazott nevelési stílus számlájára írhatók. Elképzelhető például, hogy a szülők nem vették komolyan a testvérek közötti féltékenységet, vagy folyton összehasonlítgatták, versenyeztették, illetve szembeállították egymással a gyerekeket. Ez a diszharmónia akaratlanul is távolságtartásra ösztönöz minket” – magyarázta Perry.
A szakember szerint rendszerint azokkal az emberekkel alakítunk ki igazán szoros kapcsolatot, akik megnyugtatnak és feltöltenek minket, illetve akik mellett jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ha azonban negatív érzelmeket – például szégyenérzetet – kelt bennünk valakinek a társasága, akkor teljesen normális reakció, hogy őt inkább elkerüljük. „Az emberek gyakran szégyellik magukat, amiért nem jönnek ki jól a testvérükkel, mert úgy érzik, hogy a családi kötelék miatt szoros kapcsolatot kell/illik kialakítaniuk velük” – tette hozzá Perry.
Elképzelhető, hogy te és a bátyád nagyon különböző emberek vagytok, még annak ellenére is, hogy egy családból származtok és a munkátok is hasonló volt. Elképzelhető, hogy nagyon eltérő a világnézetetek, és emiatt nem vagytok kompatibilisek egymással. Vagy talán egyszerűen csak nem értitek egymást. Érdemes lenne átgondolnod, hogy vajon akkor is szívesen barátkoznál-e vele, ha nem a testvéred lenne” – olvasható a szakértői válaszban.
