Lelki munka a továbbélésért

Akkor tudjuk meg, mi a halál, ha olyasvalakit veszítünk el, akit nagyon szerettünk. A halálélmény lesújt bennünket, kétséget támaszt bennünk önmagunk és minden iránt, amit eddig magától értetődőnek tartottunk. Átalakulásra kényszerít, ha akarjuk, ha nem.

Különösen a közeli családtag - szülő, társ vagy gyermek - halála változtatja meg végérvényesen az itt maradó életét. Ez a változás sok esetben az egész életformára kiterjed, de a lelkiállapotra mindenképpen. A veszteség tudomásulvétele és elfogadása sok szenvedéssel jár, ami a gyászolót mélységesen kimeríti. Nem véletlenül nevezi a pszichológia gyászmunkának ezt a lelki folyamatot.
Tudomásul kell venni, hogy a halottal együtt elvesztettük saját életünk egy részét is. A véglegesen lezárult kapcsolat befejezetlensége kibírhatatlannak tűnik. A feszültség nyomása átmenetileg enyhül a sírástól, a múlt történéseinek fölemlegetésétől, a közös visszaemlékezésektől. Erre régebben módot adtak a hagyományok, mint például a siratás, a tor, a különféle gyászszertartások, halotti misék. Napjainkban nem segítenek már ezek a rítusok. Elveszítettük a búcsúzás, a halottról való beszélgetés kultúráját. A halál tabu téma. A közösség - szokások által szabályozott - támogató ereje megszűnt. A haldokló ápolása az egészségügy feladata, a temetés rendezése az erre szakosodott vállalkozásoké, a gyászoló család pedig magában küszködik. Pedig főként az első hetekben támogatásra szorulna.

Az élet rendje

Gyásznak nevezzük azt az érzést, amelyet valamilyen érték elvesztésének az élménye vált ki belőlünk. A gyász folyamata képessé tesz rá, hogy el tudjunk szakadni attól, amit elveszítettünk. Tudomásul kell vennünk, el kell fogadnunk a veszteséget úgy, hogy közben a lehető legtöbbet őrizzük meg, és vigyük tovább az elvesztett emberi kapcsolatból.
Ha meghal valaki, akit szeretünk, ez nemcsak hogy előrevetíti a saját halálunkat, hanem bizonyos értelemben meghalunk vele együtt mi is. Szeretteink halála minden másnál radikálisabban tudatosítja bennünk, hogy döntően kapcsolataink alapján értelmezzük magunkat, hogy egy kapcsolatnak a - halál általi - megszakadása kivetkőztet bennünket önmagunkból, és új alkalmazkodást kíván tőlünk. Ez az "élmény" megrendíti a magunkról és a világról alkotott képünket. A gyászra vár az a feladat, hogy kimunkálja bennünk a visszarendeződést. Hogy sikerül-e a világ és önmagunk megítélésébe újabb perspektívát vinnünk, és a haláltudatot éntudatunk részének tekintenünk, vagy megroppan bennünk valami, és vég nélkül gyászolunk, ez attól függ, hogy tudunk-e helyesen gyászolni. A gyászt nem szabad gyengeségnek tekinteni. A gyászolás rendkívül fontos lelki folyamat egészségünk megóvása érdekében.
A gyászolást sok minden befolyásolja: a halottal való kapcsolat "minősége", a gyászoló életkora, a gyászoló neme, a korábbi veszteségek és azok "megélése", az aktuális élethelyzet, és a gyászoló emberi kapcsolatai.
A testhez hasonlóan a lélek működésének - így a gyász lezajlásának - is vannak törvényszerűségei. A gyászfolyamat különböző fázisokra osztható.

Ez nem lehet igaz!

A gyász első időszaka az elutasításról szól. A gyászoló nem veszi tudomásul a veszteséget, képtelen érzékelni azt, ami történt, rémülettől dermedt és sokkos. Ez a fázis többnyire rövid, mindössze néhány napig vagy egy-két hétig tart. (A hirtelen bekövetkező haláleseteknél ez a fázis hosszabbra nyúlhat.) Ebben az időszakban lehetőség szerint le kell venni a gyászoló válláról a mindennapi élettel kapcsolatos teendőket, és segédkezni a halálesettel összefüggő ügyek lebonyolításában is. Fontos érzékeltetnünk vele, hogy nincs egyedül, ugyanakkor nem járunk el helyesen, ha kiskorúként kezeljük, vagy védőbúra alá helyezzük. Meg kell találnunk az optimális arányt a közelség és a távolságtartás között vele szemben. Fontos a gyászoló számára, hogy érezze: szabad olyan bénultnak, olyan érzéketlennek lennie, mint amilyen, és senki nem veti a szemére, ha pillanatnyilag nem hullat könnyeket. Hiszen ez az érzéketlenség az érzelmi megrázkódtatásból fakad. A gyászoló az erős érzelemtől "dermed meg".

Bárcsak még egyszer elmondhatnám

Az érzelmi bénultságot követően hamar felszakadnak az érzelmek. Vegyes érzelmek lesznek úrrá a gyászolón: gyász, düh, harag, félelem és nyugtalanság. Az érzelmeknek ezt a kaotikus zűrzavarát el kell viselnünk. Az is előfordulhat, hogy a gyászoló "bűnöst" kezd keresni, és az orvosok vagy az ápolók között véli megtalálni azt. Ez rövid időre mintha könnyítene a gyászon. A vétkest természetesen nem csak mások soraiban kell keresnünk, saját magunkat is hibáztatjuk szerettünk haláláért. A gyásznak ebben az időszakában jelenik meg a bűntudat. Néha döntő szerepet játszik, hogy milyen volt a viszony a haldokló és a hátramaradott között, és hogy tisztázni tudták-e még a problémáikat.

Az erős bűntudat például azt eredményezi, hogy a gyászoló megreked a folyamatnak ebben a fázisában. Agresszív érzések szabadon engedése segíthet elkerülni a depresszióba süllyedést. A hevesen feltörő érzelmek nehéz helyzetbe hozzák a gyászolót, ugyanis a társadalom önuralmat várna el. Fontos azonban, hogy ezek az érzelmek szabad utat kapjanak, hogy a gyászoló eljuthasson a gyász következő fázisába. Ha beszélgetünk az elhunytról, nagyobb a valószínűsége az ilyen indulatok kitörésének, mintha a gyászoló figyelmét el akarnánk terelni. Ebben az időszakban egész egyszerűen csak meg kell hallgatni, odafigyelni rá, s elviselni ezt a fel-le hullámzó érzelmi zűrzavart.

Nehéz búcsú

A düh és a bűntudat már a "keresést" szolgálja: ameddig valaki miatt bosszankodni tudunk, addig az illető valamilyen módón még létezik. A gyász harmadik fázisában, a keresés, a megtalálás és az elválás stádiumában - öntudatlanul vagy tudatosan - "keressük" az elhunytat, ott, ahol gyakran láttuk, amikor még élt. Ebben a szakaszban valóságosan létező embernek tekintjük őt. A hétköznapok valóságával való összeütközés azonban újra és újra ráébreszti a gyászolót, hogy az elhunyttal való kapcsolata, amelyről azt hiszi, hogy helyreállt, lényegesen megváltozott.

A keresés gyakran belső párbeszéd alakját ölti. Ennek során újból megtaláljuk a partnert, ismét diskurálhatunk vele. Ez lehetőséget teremt arra, hogy bizonyos kérdéseket újra megvitassunk vele. A gyászmunka akkor zárul le sikerrel, ha a "megtalálást" ismét a "kényszerű elszakadás" követi, és amikor a gyászoló képes már el is fogadni ezt az elválást. Ez az időszak hetekig, olykor évekig is eltarthat. A gyászolót ebben az időszakban nem szabad unszolni a végérvényes veszteség elfogadására.

A szeretet van olyan erős, mint a halál

Amikor a keresés és az elszakadás váltakozása eljutott abba a stádiumba, hogy már nem köti le a gyászoló minden gondolatát, teljes képzeletvilágát, kezdetét veheti az önmagához és a világhoz való új viszony kialakításának időszaka. Ennek előfeltétele, hogy az elhunyt "belső alakká" váljék: korábban, ami a kapcsolatban létezett, az már a gyászoló saját lehetőségeinek körét gazdagítja. Tudatosul benne, hogy az elhunyt milyen hatással volt rá, hogy a szeretete mit alakított, formált rajta, és mi az, amit a vele való kapcsolatból nem veszített el. Minél inkább megtalálja a gyászoló önmagát az élet megkövetelte új szerepekben, s minél világosabban látja ennek révén milyen emberi tulajdonságok kifejlesztésére képes, annál inkább visszanyeri önbizalmát és önbecsülését. A gyászmunkának ebben a stádiumában már nélkülözni tudja azokat az embereket, akik eddig segítségére voltak. Ebben a stádiumban a veszteség elfogadása megtörtént. A veszteség miatt érzett fájdalom feláldozható, és fel is kell áldozni. Megtapasztalta a gyászoló, hogy minden kapcsolat múlandó, hogy az élethez való minden kötődésnek határt szab a halál. És mégis, ennek tudatában is örülni vagyunk képesek az új lehetőségeknek, mert megtanultuk, hogy a veszteségek elviselése nagyon nehéz ugyan, de lehetséges, és egy új élet csíráját is magában hordozza.

Gyermekek gyásza

Mi, a mai kor felnőttjei nem igazán tudunk mit kezdeni a halálproblémával. Ha a haláltéma tabu, és egymás között sem tudunk könnyen beszélni erről a témáról, hogyan tudnánk a gyermekeknek szólni róla? Kultúránk, civilizációnk nagy adóssága, hogy nem tanít meg a veszteségek kezelésére, ezek közösségben való megosztására. A felnőttek részéről adott tündérmese szerű vagy vallásos válaszok nem segítik a gyermekek halál-feldolgozását. Pedig a gyász sikeres vagy sikertelen feldolgozása kihat felnőttkori életükre, ezért komolyan kell venni a kérdést.



Mit fog fel a gyermek a halálból? Hároméves korig számukra legfőbb veszteség az elszakadás. A gondozó személytől való elszakadás élménye a mindent meghatározó. A három-öt éves gyermek számára átmeneti jellegű tény, ideiglenes eltávozást jelent, s visszavárják az illetőt. Öt éves kor után már megsejtik a visszafordíthatatlanságot, de valamilyen külső erőnek tulajdonítják az illető elvesztését. Kilenc-tíz éves kor körül alakul ki a halál realisztikus fogalma, s egy biológiai folyamat részeként érthető meg számukra. A kamasz már a felnőttekhez hasonlóan gondolkodik a halálról, de ebben az amúgy is nehéz életszakaszban egy ilyen veszteség igen megterhelő.
A gyermeki gyászmunkát nehezíti az a tény, hogy a körülöttük lévő felnőttek annyira el vannak foglalva a saját gyászukkal, hogy nem marad elegendő figyelmük a gyermek érzelmi támogatására.

Kérdez a gyermek, és nekünk válaszolni kell

A felnőttek, ha tiszteletben tartják a gyermekek jogát a gyászhoz, meg kell tanítsák őket arra, hogy a veszteségek az élet természetes velejárói, a dolgok nem állandóak, a veszteség és a bánat érzései normális dolgok. A gyász hatékony kezelése az, hogy a gyermekkel megosztjuk érzéseinket, azon a szinten, amely megfelel az ő fejlettségi szintjének. A felnőttek gyászmunkájának alapelvei náluk is érvényesek, de néhány speciális szempontra is figyelnünk kell.
A gyermeknek szüksége van térre és időre, hogy fokozatosan fogadhassa be a veszteség tényét. Segíteni kell neki, hogy tudomásul tudja venni a halál visszafordíthatatlanságát. Szükséges, hogy azok a személyek, akik körülötte vannak, és maguk is gyászolnak, legyenek képesek kifejezni érzelmeik, indulataik hullámzását, sokféleségét. Találjon a gyermek meghallgatásra, olyanra, mely tiszteletben tartja az általa kifejezetteket, és nem próbálja bagatellizálni, elkenni azt. Teremtsünk lehetőséget neki arra, hogy kifejezhesse a saját egyéni élményeit, és a helyzet, a történtek egyéni értelmezését.
A gyermekek és a kamaszok rendelkeznek mindazokkal a készségekkel, amelyek a veszteség felfogásához és megértéséhez kellenek. Gyászreakcióikat nem szabad alulértékelni, hiszen gyászfeldolgozásuk hatással van személyiségfejlődésükre és a család további működésére is.
A gyász gyógyít. Behegeszti a sebeket. Segít a fájdalom, a veszteség feldolgozásában, integrálásában. Ha a bennünket ért veszteségek után nem vagyunk képesek gyászolni, nem végezzük el a gyászmunkát, az nem csak életünknek adott szakaszát terheli meg, de a további sorsunkra is mély hatást gyakorolhat. Ugyanakkor befolyással lehet több utánunk következő generáció életére is.

Értékelje a cikket!

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Influenzatérkép

március 16. - március 22.
Influenzás tünetekkel
orvoshoz fordulók száma:
13 300
  • 0-14 évesek
  • 15-34 évesek
  • 35-59 évesek
  • 60 év felettiek

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+14, +19 °C
Minimum:
-1, +4 °C

Hazánkban szombaton délelőtt gyengén felhős lesz az ég, sok napsütésnek örülhetünk.

Egészséget befolyásoló hatások:
közepes

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag