Láz-állapotok

A lázat a legpontosabban úgy lehetne meghatározni, mint a testhőmérséklet időleges megemelkedése az agyi hőközpont utasítására (tehát nem külső körülmények, pl. egy forró fürdő hatására). A lázas állapotot leggyakrabban vírus, baktérium vagy sérülés okozza, de nyugtalanság, a stressz (vagy egyéb lelki bajok) is megemelhetik a test hőmérsékletét. Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, mikor és milyen lázcsillapításra van szüksége a betegnek, érdemes tudni, hogy a testhőmérséklet egyénenként is enyhén eltérő lehet: van, aki "forró vérű" típus, másra inkább a "hűvösség" a jellemző.

Emellett a külső körülmények is hatással vannak az egészséges testhőmérsékletre: a napszak (általában reggel a legalacsonyabb és délután a legmagasabb), a helyszín, a ruházat, nőknél a menstruációs ciklus, sőt, még az étrend is - akár 0,6 fokot is változhat egy nap alatt egy személy testhője! Azt is érdemes figyelembe venni, hogy hol mérjük a lázas vagy láztalan állapotot: a végbélben a legmagasabb, a hónaljban és a fülben a legalacsonyabb. A "normál" hőmérséklet 36,1 és 37,5 fok között van. A mérés mellett az egyik legbiztosabb jele a lázasságnak a viselkedés megváltozása: a beteg levert, enervált, gyenge, étvágytalan, aluszékony, nehezen koncentrál; a lázas gyerek nyűgös, vagy éppen túlságosan is csendes.

A lázas állapotokat a következőképpen osztályozzuk (a továbbiakban a hónaljban mért hőmérsékletet vesszük alapul):

• hőemelkedés: 36,8 és 37,8 C° között
• alacsony láz: 37,8 és 38,8 C° között
• magas láz: 38,8 és 39,9 C° között
• 39,9 C°-oslázfölött (különösen csecsemőknél, kisgyerekeknél, időseknél vagy krónikus betegeknél) már orvosi vészhelyzetről beszélhetünk, főleg, ha ez tartós és csillapíthatatlan!

A láz életveszélyes is lehet

A láz segíti a szervezet öngyógyítási folyamatait: azimmunrendszerbizonyos válaszai felgyorsulnak, a fehérvérsejtek magasabb hőmérsékleten gyorsabban szaporodnak. A kórokozók viszont a melegebb környezetben lelassulhatnak, vagy éppen teljesen el is pusztulhatnak. A láz - különösen a magas és tartós - azonban veszélyes is lehet. Mivel megemeli a pulzusszámot és az anyagcserét is gyorsítja, nagyobb terhelésnek veti alá a szívet, így az idősebbekre, szívbetegekre különösen rossz hatással van. A szervezet oxigénigénye is megnő, ami a tüdőbetegeket veszélyezteti.

A kismamáknál az első trimeszterben a magas láz spontán vetélést is okozhat, és növeli a fejlődési rendellenességek veszélyét; a későbbi hónapokban pedig akár koraszülés is lehet az eredménye. Kisgyermekeknél pedig a magas láz esetében időnként lázgörcs is jelentkezhet! Az extrémen magas láznál (41-42 C°) pedig a fehérjék kicsapódhatnak, "megfőnek", így a sejtekben maradandó, visszafordíthatatlan károsodás megy végbe.

A lázat nem mindig és nem feltétlenül kell csillapítani: alaposan mérjük fel, miért lett lázas a beteg, milyen magas a láza és mióta tart az állapot. Ha valakinek csak az idegeskedés, stressz miatt van hőemelkedése, akkor semmiképpen ne adjunk neki gyógyszert. 39 C° alatt is inkább csak a beteg komfortérzetével törődjünk, ne pedig azzal, hogy gyógyszeresen csökkentsük a testhőmérsékletét. Mivel a láz a szervezet egyik jelzése arra, hogy baj van, ne akarjuk mesterségesen elnyomni - bizonyos betegségek ugyanis nem kiugróan magas lázzal, hanem csak hőemelkedéssel kezdődnek. Ha ezt is csillapítjuk, akkor könnyen kerülhet abba a hitbe a beteg, hogy "jól van", ám valójában csak tovább romlik az állapota...

Magas láznál, vagy ha a beteg veszélyeztetett csoportba tartozik (csecsemő, idős, krónikus beteg) viszont ne várjunk a lázcsillapítással! Akár lázról, akár hőemelkedésről van szó, nagyon fontos a megfelelő folyadékpótlás: a kiszáradás gyakran veszélyesebb lehet, mint a láz maga!