Lúdtalpasoké (is) a világ!

Mindenki telitalpasnak születik, a láb boltozatai csak később, a felállás és a járás során a lábra ható izmok munkája eredményeként alakulnak ki. A lábon kétfajta boltozatot különböztetünk meg. Minden egyes ujjnak megfelelően van egy-egy hosszboltozatunk, amelyek a sarokcsont és a lábujjak tövéig érő lábközépcsontok végéig érnek. Persze ezek az ívek különböző magasságúak, az öregujjhoz futó magasabb, míg a kisujjnál levő alacsonyabb. Mindegyik hosszboltozati "donga" legmagasabb pontja a lábtő és a lábközépcsontok csatlakozásánál van.

A harántboltozatunk alkotói a lábközépcsontok végei, ahol az ujjak csatlakoznak a lábhoz. Ez úgy alakult ki, hogy a nagylábujjunk és a kisujjunk töve mögötti lábközépcsont érintkezik a talajjal, ezek a felületek jól tűrik testünk súlyát és a járás során kialakuló erőbehatásokat, míg a többi lábközépcsont a talajt éppen hogy csak eléri, alig esik rájuk teher.

A boltozatok magassága egyénenként változó. Míg az európai emberek boltozatai viszonylag magasak, addig az afrikaiak boltozatai alacsonyabbak, mégis ők nyerik meg az olimpiák futószámait! Így tehát az még nem betegség, ha valakinek alacsonyak a lábboltozatai. Akkor van baj, ha a láb harmonikus működése bomlik meg, kialakul a lúdtalp és az azzal járó panaszok.

Ha a hosszboltozat süllyed le, akkor elsősorban a láb belső éle kerül közelebb a talajhoz, azaz bokasüllyedés alakul ki. Ennek messze ható következményei vannak, mert a belboka megsüllyedését a térd beforgatásával és megroggyantásával kompenzáljuk. Emiatt a csípőnket be kell hajlítanunk, melynek következtében fenekünket kitoljuk és ezért az ágyéki gerincünk hajlítását fokoznunk kell. Tehát a hosszboltozat lesüllyedése következtében fájhat a bokánk, a térdünk, a csípőnk, a derekunk. Persze a baj itt még nem ér véget! A belboka mögött haladnak azok az izmok, amelyek a lábujjak hajlításáért felelősek. A boka megsüllyedése következtében ezek megrövidülnek és az ujjak hajlított helyzetbe kerülnek, kialakul a kalapácsujj.

A harántboltozat lesüllyedése miatt a középső lábközépcsontok is terhelés alá kerülnek, ilyenkor a lábujjak mögötti terület túlterhelődik. Először csak furcsa, kellemetlen, kissé égő érzés keletkezik, majd egyre erősebb, a lábhátra is kisugárzó fájdalom alakul ki. Ezt nevezzük metatarsalgiának, azaz lábközépi fájdalomnak.

A lúdtalpbetét feladata a hossz és harántboltozat helyreállítása. A jó lúdtalpbetét egyedi méretre készül. A hosszboltozatot mindegyik dongának megfelelően, mind a belső, mind a külső talpélnél megemeli úgy, hogy a boka alatti ízület egyik irányba se térjen ki. A harántboltozat megemelését úgy éri el, hogy a középső lábközépcsontok végei mögött a talpon lencse alakú kiemelkedést találunk, amely nem engedi, hogy a talajhoz nyomódjanak a fájdalmas talpközépi részek.

A lúdtalpbetét viselése gyermekkorban, ha egyéb torzító betegség nincs, nem ajánlott. Ekkor inkább a láb tornáztatásával, a boltozatos szerkezetet létrehozó izmok erősítésével érdemesebb törődni. Ha gyermekkorban betéttel megtámasztjuk a talpat, pont azokat az izmokat sorvasztjuk el, amelyek egyébként a boltozatos szerkezet kialakításáért felelősek.

Felnőtt korban is csak akkor érdemes elkezdeni a betétviselést, ha már van valamilyen panasz (fájdalom, bütyök, kalapácsujj stb.). Persze azokban az esetekben, amikor a láb túlterhelődik - például sportoláskor, álló munka esetén - érdemes a megelőzés érdekében speciális talpbetétet viselni, amely a túlterhelés következményeit csökkenti.