A daganatos betegségek kapcsán összességében elmondható, hogy a kezelés sikere nagyban függ attól, milyen korán, azaz milyen stádiumban fedezik fel az adott betegséget. Amennyiben tehát felmerül a rák gyanúja, mindenképpen érdemes további vizsgálatokkal kizárni a probléma fennállásának lehetőségét. Mivel a daganatok jelentős része csupán előrehaladott állapotban vált ki érzékelhető fizikai tüneteket, így az egyéb figyelmeztető jelek rendkívül hasznosak lehetnek. E körbe tartoznak az alábbi laboratóriumi paraméterek normálértékektől való eltérései is. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek sem jelzik egyértelműen a rákot, csupán felvetik annak lehetőségét. A pontos diagnózis minden esetben további orvosi vizsgálatokat igényel.
Hemoglobin (Hgb) és vas (FE)
A vér vörös színét adó hemoglobin a vörösvérsejtek fő alkotóeleme, amelynek feladata a légzés során felvett oxigén elszállítása a szervezet szöveteihez. Az alacsony hemoglobinszint általában anémiára, azaz vérszegénységre utal. Ennek hátterében számos folyamat meghúzódhat, egyes vitaminok és nyomelemek hiányától a májzsugoron keresztül egészen a csontvelőt érintő daganatokig. Vérzéses eredetű vérvesztés is vezethet anémiához, így például a kolorektális daganatok, azaz a vastag- és a végbélrák tüneteként jelentkező vérzés is, amely nem minden esetben látható szemmel a székletben. Ugyanezen okokból kialakulhat vashiányos vérszegénység is, amire laborparaméterként a szérumvas és a ferritin csökkenése, illetve a transzferrin és a szolubilis transzferrin receptor szintjének emelkedése utal.
Vérlemezkeszám (trombocita, Thr) és fehérvérsejtszám (FVS)
Rutinvizsgálatok során a vérkép részeként meg szokták határozni a vérben keringő vérlemezkék számát. Ezek az úgynevezett trombociták fontos szerepet töltenek be a véralvadásban. Az emelkedett értékek krónikus gyulladásos betegségekre, vérzésre és vashiányra, illetve daganatokra is utalhatnak, míg az alacsony vérlemezkeszám egyik lehetséges oka a lépmegnagyobbodás, amelyet vérképzőszervi daganatok is előidézhetnek, így például leukémia vagy limfóma. Ugyancsak felvetheti leukémiás megbetegedés gyanúját az immunrendszerhez tartozó fehérvérsejtek extrém magas száma.
Vörösvértest-süllyedés (vvt-süllyedés, We) és C-reaktív protein (CRP)
Ez a paraméter a szervezetben zajló gyulladás mértékét mutatja meg közvetett módon. Az eljárás során az alvadásban gátolt vérben lévő sejtek ülepedési sebességét határozzák meg egy keskeny csőben: a kérdés, hogy hány milliméter tiszta plazma marad egy óra elteltével az oszlop tetején. Normális esetben csekély mennyiségű plazma marad hátra, emelkedett süllyedés esetén pedig fertőző betegségek, gyulladás, rosszindulatú daganatok, súlyos vérszegénység, vesebetegség és pajzsmirigy-túlműködés is állhat a háttérben.
C-reaktív fehérje gyulladás esetén termelődik a májsejtekben, szintje pedig igen gyorsan változik ilyenkor, gyorsabban, mint például a vérsüllyedésé. Bármilyen gyulladásos folyamat esetén magasabb értékeket lehet tehát mérni, beleértve a fertőzéseket és a steril gyulladásokat egyaránt. Mivel a rosszindulatú daganatok fejlődésében kulcsszerep jut a krónikus gyulladásnak, ezért a magas CRP-szint akár rákos elváltozásokra is felhívhatja a figyelmet.
Direkt bilirubin
A bilirubin a hemoglobin bomlásterméke. A lebomló vörösvérsejtekből felszabaduló indirekt bilirubin a máj enzimjei által válik vérben is oldhatóvá - ezt nevezzük direkt bilirubinnak, amely az epével a bélrendszerbe, onnan pedig egy része visszaszívódva a vizeletbe kerül, végül a széklettel és a vizelettel távozik. Májfunkciós zavarok esetén megemelkedhet a direkt bilirubin szintje. Ennek hátterében állhat májgyulladás, zsírmáj, májzsugor vagy akár májdaganat is.
