Hangos, kontrollálhatatlan és "baciluscsúzli" a tüsszentés - méghozzá a szó legszorosabb értelmében: a pestis óta a jelenség "imázsproblémákkal" küzd a német online hírforrás, a Spiegel Online szerint.
A korai középkorban, I. Gergely pápa idején a tüsszentést "Isten áldjon"-nal fogadták. (Azaz veszélyesnek tartották.) Az angolszász országokban ez máig meg is maradt, ugyanakkor egy tüsszentés mostanra már távol van attól, hogy halált hozzon. Manapság nátha- és influenzavírusok terjedhetnek a tüsszentés által.
Egy tüsszentés alkalmával 150 kilométeres sebességgel mintegy 40 ezer részecske repül ki az orrunkból. A reflexet elsősorban porszemcsék váltják ki, amelyek a trigeminus (háromosztatú) ideg végződésénél ingerlik az orrnyálkahártyát. Ez az ideg az agy "tüsszentő központjába" vezeti tovább a jeleket. Ezután szabadul el a "pokol" - olyan ez, mintha távirányítás alá kerülnénk. Mély levegőt veszünk, a hangszalagok összezárnak, a levegőt pedig a légző izmok teljes erővel kilökik: hapci!
Az eredmény nemcsak hangos, hanem elég visszataszító is. Higiéniai szempontból tehát van ok arra, hogy ilyenkor az orrunkat befogjuk. Ám káros-e ez az egészségünkre?
Nagy nyomással a piszok ellen
Zárt orrlyukaknál és kissé nyitott szájnál bekövetkező tüsszentés az orrüregben átmenetileg nagyon nagyra növeli a nyomást - ez kiderül Murat Songu és Cemal Cingi tanulmányából. A szerzőpáros a törökországi Izmirben, az Atatürk Kutató és Oktató Kórházban dolgozik.
Az orvosi szakirodalomban vannak beszámolók arról, miszerint előfordult, hogy a tüsszentés elfojtása miatt halláskárosodás következett be.(Ezek a személyek befogták az orrukat tüsszentéskor.) Más beszámolók szerint repedések keletkezhetnek a fő ütőérben, vérrögök az agyban, sőt még szülési rendellenességek is felvetődtek. Megint másoknál levegő került a koponyaüregbe az elzárt orr miatt.)
"Veszélyes lehet az orrunkat befogni tüsszentéskor" - állítja Werner Hosemann, a német fül-orr-gégész társaság alelnöke. Ám az ebből adódó sérülések nem gyakoriak - tette hozzá -, pontos statisztikák azonban nincsenek.
Ugyanakkor az megállapítható végkövetkeztetésként, hogy egészségesebb és biztonságosabb nyitott orral tüsszenteni. A tüsszentő reflexnek ugyanis funkciója van: a tüdőből kiáramló nagy nyomású levegő megtisztítja a légutakat a piszoktól , az apró szemcséktől. Ezek különben a tüdőben telepednének meg. A megfázások és az allergiák esetén a tüsszentés különösen gyakori. Ilyenkor a nyálkahártya ingerlődik, amely különösen érzékenyen reagál.
Fénybe nézünk, tüsszentünk?
Az emberek egynegyede, ha fénybe néz, szintén tüsszentenie kell. Ennek okáról nem lehet sokat tudni, talán az válthatja ki a jelenséget, hogy a látóideg mellett a fény a trigeminus ideget is ingerli. Vannak, akiknek azután kell tüsszenteniük, hogy a gyomorfaluk kitágul. Ennek sincs ismert oka. Hasznát sem lehet tudni, azon kívül, hogy ilyenkor az érintett személy azonnal érzi: jóllakott.
A Journal of the Royal Society of Medicine-ben 2008-ban jelent meg cikk, amely nagy vihart kavart: egyes embereknek akkor kell tüsszenteniük, ha orgazmusuk van.
Összefoglalva megállapítható: kicsi az esélye, hogy a befogott orr károsítsa a szervezetünket, de azért jobb, ha kieresztjük azt, ami kikívánkozik belőlünk. A nyomást tehát nem jó elfojtani, ez amúgy is tisztítja a légutakat. A többiek védelmére ugyanakkor használjunk papírzsebkendőt, és tüsszentés után mossunk kezet.
