Bár igaz, hogy a kutya ősidők óta az ember hűséges társa, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem csupán legjobb barátunk, hanem erős, roncsolni képes állkapcsú állat is. A kutya mindenképpen felügyeletet és fegyelmezést igényel, tartása a gyermekekre nézve ugyanolyan veszélyt jelent, mint egy szabadon álló konnektor vagy egy savval telt üveg. A kutyát a gazdi iránt táplált gyengéd érzelmei esetenként nem akadályozzák meg abban, hogy elsősorban ne a falkaösztönének engedelmeskedjen. Sokan vállalják a négylábú kedvenc tartását azért, hogy őrizze a házat vagy szórakoztassa a gazdit és a gyereket. Azonban jóval kevesebb olyan gazdi van, aki saját elvárásain kívül a kutya szükségleteit is figyelembe veszi. A meg nem értett, felidegesített vagy kihasznált kutyák védekezésül évente több ezer harapást mérnek csak a gyermekekre. A harapások 70 százaléka a gyerekek arcát éri.
A figyelmeztető harapások
Már a figyelmeztető harapások is gyakran hagynak maguk után tépőfogak okozta keskeny és mély sebeket. A hosszas sebgyógyulást követően a hegek még több évig is fennmaradhatnak. A türelme végére érő kutya nem uralja többé harapásának erejét, a megharapott húst marcangolni kezdi, acsarkodik, és néha előfordul, hogy kisebb-nagyobb darabokat ki is tép.
A súlyos harapások kis áldozatai a támadás után legkevesebb 3 évig tartó fájdalmas orvosi kezelésen esnek át, aminek az a célja, hogy az irányított hegképződést elérjék. Jóllehet az erre szakosodott plasztikai sebészek csodákra képesek és csak minimális látható nyoma marad a balesetnek, a sérülés traumája kitörölhetetlen a gyermek emlékezetéből.
Miért harap a kutya?
Az orvosok, az állatorvosok és viselkedéskutató szakemberek (etológusok) a harapásnak többféle okát határozták meg, kezdve a gyermekek viselkedésével. A gyermekeket 1 és 4 éves koruk között éri a legtöbb kutyaharapás, mert ebben az életkorban fedezik fel a világot, és nem tartanak az állatoktól. Nagyon gyakoriak a 11-13 éveseket érő támadások is. A pubertás, a nemi érés olyan agressziót indít be, amelyre a kutya válaszol, ha a gyermek túl messzire megy el az állat ingerlésében. A statisztikai adatok szerint a fő veszélyt elsősorban nem az ismeretlen kóbor kutyák jelentik, a harapások 60 százalékát a saját kutya okozza. A beteg vagy koros kutya ugyanúgy szenvedhet középfülgyulladástól, ekcémától, vagy reumától, mint az emberek. Ha a gyermek az ilyen kutyát gyors felállásra ösztökéli, azzal harapásnak teszi ki magát. A pórázon tartott kutya, ha veszélyt érez, és nem tud elmenekülni, félelmében is haraphat.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A kutya menekülne, de...
Nem egyedülálló példa: a gyermek incselkedésétől végsőkig elkeseredett kutya bemenekül a szekrény alá. Ha nem figyelünk oda és a kicsi követi, hogy a szekrény alatt meghúzza a farkát, drámai helyzet alakul ki: a kutya vadul harap. A harapás oka a kutya neveléséből is eredhet. A gyakorló gazdik tudják, hogy a nevelést nem nehéz elrontani. Elég, ha megengedjük, hogy a lakásban a dominánsnak kikiáltott helyet (amely soha nem lehet az övé, pl.: ágy, konyhaszék stb.) elfoglalja, a kutya legkisebb őt érő frusztrációra is rosszul fog reagálni. Haraphat, ha például a gyermek nem akarja odaadni neki a kezében tartott süteményt, vagy ha megparancsoljuk neki, hogy szálljon le az ágyról. Ilyenkor az állat fenyegető mimikával nyilvánítja ki felháborodását, amit a család persze nem vesz komolyan, hiszen a kutya addig jóindulatúan engedelmeskedett a parancsoknak. Pedig most a kutya nem hogy nem engedelmeskedik, hanem még harap is. A gazdák ilyenkor zavarban vannak, nem értik mi történt, de a kutya még náluk is zavarodottabb.
Hogyan kerülhető el a harapás?
A kutyaharapások nagy része elkerülhető lehetne, ha viselkedésünket a kutya által leadott vészjelekhez igazítanák. Hogy helyreállításuk a kutyának "a falkában betöltött rangsorát", szigorúan tartsuk magunkat bizonyos szabályokhoz: a kutya csak a család étkezése után kapjon enni, és tiltsuk meg neki a szobákba való belépést. Ha a hangunk tónusa meggyőző, intonációja hajthatatlan, a kutya meg fogja érteni a helyzetet. Ha az egész család magatartása egységes, következetes, és senki nem engedi a kutyának megszegni a szabályokat, akkor nyolc-tíz nap elegendő ahhoz, hogy az állat elfogadja az új parancsot. A helyzet újraszabályozása semmit sem fog változtatni a kutyánkhoz fűződő érzelmi viszonyainkon. Ellenkezőleg, az állat megkönnyebbül, mert végre logikus támpontokat jelölünk ki számára. Legyünk azonban mindig következetesek a szabályok betartását illetően, mert ha a kutya a szigor lazulását észleli, megkeresi a módját annak, hogy újból fölénk kerekedjen. Ha a családban gyermeket várunk, tiltsuk ki a baba leendő szobájából a kutyát, de szenteljünk neki továbbra is ugyanannyi időt a sétákra és a gyengédségre, mint annak előtte.
A rágcsálók
A patkányt azóta gyűlölik az emberek, mióta rájöttek, hogy a rajta élősködő tetű terjeszti a pestist. Ma már sokkal ártalmatlanabbnak tartják, de továbbra is ijesztő maradt makacs és erős ellenálló-képessége miatt. Pedig a patkány nem támad, első reakciója a menekülés, mint minden meglepett és megzavart állatnak. Csak akkor lendül támadásba, ha úgy érzi, hogy sarokba szorították. Európában legelterjedtebb a vándorpatkány, amit szürke vagy csatornapatkánynak is neveznek. Velük úgyszólván soha nem találkozunk, hacsak nem mászkálunk kikötőben, csatornában vagy elhagyatott lomtárban. Budapesten oly sikeres volt a patkánymentesítési akció, hogy a csatornákból is sikerült kiirtani a patkányokat.
A társbérlők
Ez is érdekelheti
Vidéken nagyobb eséllyel találkozhatunk a fekete patkánnyal, ami valamivel kisebb, élénkebb és vékonyabb, mint a vándorpatkány. Száraz, csendes helyet keres magának, és családot alapít. Időnként együtt él néhány alvópelével, kerti pelével és nyesttel, amelyek szintén oda fészkelték be magukat. Találkozhatunk velük elhanyagolt padláson, pincében és szuterénekben is, ahonnan, ha nagy a jövés-menés, elköltöznek. Ha a pincénkben szembe találkozunk egy fekete vagy egy vándorpatkánnyal, felesleges háborút indítani ellenük. Ezek az állatok csak a pincéket és padlásokat keresik fel és soha nem a folyamatosan lakott helyeket. Soha ne fogjunk meg megmérgezett, alig vánszorgó, beteg patkányt, mert félelmében harap. Ami a fogságban élő rágcsálókat illeti (pl. nyúl, tengeri malac, hörcsög, egér), ezek is haraphatnak, általában stresszhelyzetben, félelmükben, ha például egy gyerek túl hevesen fog hozzá az állatka simogatásához, amikor az még nem szokott hozzá az ember közelségéhez. 25. szám
Legjobban: