Egy borzalmas kínai tradíció

Évszázadokon át nyomorították meg a fiatal lányokat az úgynevezett lábelkötéssel Kínában. Az esetek egy részében halálos kimenetelű eljárás oka a közhiedelem szerint a nők "kívánatossá" tétele volt.

A lótuszvirághoz hasonló lábformát a kínai férfiak - feltehetően a 10. századtól kezdve - kívánatosnak tartották, a szépség szimbólumának számított. A deformált lótuszláb egyúttal azt is jelezte a leendő férj számára, hogy a lányból engedelmes feleség lesz. Ennek nemcsak lelki, hanem hátborzongató fizikai okai is voltak: még egy rossz házasságból sem menekülhetett el ugyanis egy gyakorlatilag járásképtelen feleség.

A lábelkötést száz esztendővel ezelőtt sokadszorra is betiltották Kínában, még ekkor sem volt azonban tökéletesen hatékony az intézkedés. Titokban még az 1930-as években is folytak ilyen beavatkozások. A híres magyar író, Márai Sándor is írt a lábelkötésről 1939-es, Kínáról szóló cikkében.

A lábelkötés borzalmas kínokat okozott
A lábelkötés borzalmas kínokat okozott (Fotó: Getty)

A lábelkötés borzalmas kínokat okozott a kislányoknak. Az Encyclopedia of China szerint az ilyen beavatkozáson átesett nők nem tudtak normálisan járni, segíteni kellett őket még sétálás közben is. Sokszor még állni sem tudtak rendesen.

A láb elkötésének szokásai korról korra változtak Kínában. A Dorothy Perkins által szerkesztett Kína-enciklopédia szerint az idegen, azaz mongol és mandzsu császári dinasztiák nem alkalmazták az eljárást. Wang Ke-wen Modern China című kötete szerint a nőket nemcsak testileg nyomorította meg a szokás, de megakadályozta társadalmi kapcsolataik kibővülését is, függővé téve őket a férfiaktól. Az etnikai kisebbségek, a mandzsuk és a hakkák viszont nem alkalmazták a borzalmas eljárást. (A hakkák Dél-Kínában élnek, egyesek a kereszténységet is felvették, de Tajvanon is jelentős a számuk.)

Sok eltorzított lábú kínai nő még a 21. századot is megérte. Őket titokban vetették alá a húszas-harmincas években a láb deformálásával járó eljárásnak. Hogy az elkötött láb mennyi ideig okozott testi problémákat, egy hátborzongató adat tanúsítja: még az 1980-as években is évi egymillió pár cipőt gyártott Kínában a megnyomorított nőknek az egyik gyermekcipőgyár. És ez csak az egyik ilyen üzem lehetett Stefan Messmann tanulmánya szerint.

A CEU korábbi rektor-helyetteseként és a kínai nőtörténet szakértőjeként is ismert Messmann felidézi, hogy az 1912-es tiltás nem az első ilyen intézkedés volt. Hosszú évszázadokon át, elsősorban a Csing-dinasztia (1644-1912) idején többször is be akarták tiltani a borzalmas tradíciót, míg aztán a 19. század közepén egy viszonylag "megengedőnek" tekinthető rendelet is született az ügyben. Az első betiltás (1636-ban) nem hozott pozitív fordulatot: a 17. századtól kezdve még lábszépségversenyt is rendeztek a megnyomorított nőknek Datongban. Pedig ekkor már bűncselekménynek számított a lábelkötés.

Egy 19. századi versenyről így ír Messmann: "a megcsonkított lábakat ebből az alkalomból különösen feldíszített cipőcskékbe bújtatták. Egyesek cipőire kis csengőket is kötöttek, hogy lábaikat meglendítve a csengő megszólalásával még jobban felkeltsék a járókelők figyelmét." Mások selyempillangókat varrtak cipőikre, ha ugyanis "megmozdították lábaikat, a pillangók szállni látszottak". A nézelődők fel-alá járkáltak, és amikor "egy különösen érdekes megcsonkított lábra találtak, megálltak, és hosszan szemügyre vették azt. A megcsonkított lábakat megérinteni mindazonáltal tilos volt."

Az első régészeti leletek és tárgyi bizonyítékok

Kínában az 1243-ban elhunyt Huang Seng sírja a legkorábbi bizonyíték arra, hogy elkötözött lábbal élt egy nő. Sajnos, nem sokáig - 17 éves volt, amikor elhunyt. Egy másik sírban Csou asszony leletei mutatnak hasonló jellemzőket a Wikipedia angol szócikke szerint. Ő 1274-ben halt meg. Mind a két 13. századi sírban körülbelül 1,5-2 méter hosszú gézcsíkok maradványait találták meg. A Csou-csontváz mellett egy szűk, hegyes orrú kis papucsra is rátaláltak, amelyet az asszony hordhatott.

A kínai dinasztiák a legendák szerint a 10. századtól gyakorolták ezt a kegyetlen hagyományt. A szokás állítólag a Tang-királyságban kezdődött, körülbelül ezer évvel ezelőtt, Li Ju (961-975) uralkodása alatt.

Még lábszépségversenyt is rendeztek a megnyomorított nőknek
Még lábszépségversenyt is rendeztek a megnyomorított nőknek (Fotó: Getty)

A Szung-uralkodóház Kr. u. 960 és 1279 között volt hatalmon. S bár Li Ju aligha volt a kedvenc tartományi királyuk, a dinasztia idején terjedhetett el az uralkodó őrülete. A király állítólag beleszeretett egy táncosnőbe, aki úgy kötötte el a lábát, hogy az úgy nézzen ki, mint az "újhold". A táncosnő ekkor előadott egy úgynevezett lótusztáncot is. Ez az uralkodóként tehetségtelen, de költőként híres Li Junak nagyon tetszett - talán ezért is terjedt el őrületes imádata a női láb elkötése iránt.

Hogyan deformálták a talpat "lótuszlábbá"?

A kislányok lábát először állati vérben áztatták, majd a talpon vágásokat ejtettek - ami a becslések szerint már eleve a 2-9 éves gyerekek egytizedének halálához vezetett. Sokan ugyanis szepszisben, vérmérgezésben, fertőzésekben betegedtek meg. Ezután a lábujjakat és a sarkat összenyomorították, majd a lábfejet szorosan elkötötték. A rettenetes fájdalommal járó eljárást hetente többször ismételte meg a lány anyja.

Az interneten számos félinformáció kering a lábelkötésről. Eszerint a lábujjak egy éven belül eltörtek és begyűrődtek a talp alá. Mindez igaz, de nem a talp alá csavart lábujjak törése, hanem a lábközépcsontok szétroppanása volt az igazi akadályozó tényező a járásban.

A lábközépcsontok fontos szerepet játszanak ugyanis a mozgásunkban. Az általuk alkotott boltív teszi a járást stabilabbá. A lábközépcsontok széltében és hosszában is boltívet képeznek. Perkins enciklopédiája leírja, hogy a talp alá befordított lábujjak a láb boltozatának fokozatos törését eredményezték - ezzel akadályozták valójában a lányok lábának növekedését. Minthogy alig tudtak járni, izmaik is elsorvadtak, így az ilyen nők lábszára is rendkívül vékony volt, nemcsak a talpuk torzult el.

Általában egy hosszú szövetet használtak arra, hogy becsavarják a lábat, pontosabban a lábujjakat. Kivétel a nagylábujj volt. (Ez is igazolja, hogy a többi, kisebb lábujj eltörése önmagában még nem eredményezte volna a talp zsugorodását: ehhez ugyanis a lábközépcsontok eltörése vezetett.) A láb elkötésének célja az volt, hogy a lányok talpa ne nőjön 3-4 hüvelyknél nagyobbra. A 16. századtól jelentek meg a legkegyetlenebb eljárások az úgynevezett "háromhüvelyknyi aranyliliomra", azaz a lótuszláb újabb változatára. A História című folyóirat szerint "a kislányok lábát kétéves korukban bepólyálták, és eltörték a lábközépcsontot. Több éven át viselniük kellett a pólyát, hogy a csontok ne tudjanak összeforrni, így növekedni sem. A nők így csak különleges cipőben tudtak járni".

A nagylábujj kivételével tehát a többi lábujjat befordították és a talphoz nyomták. Aki mindezek után egyáltalán járni tudott, annak is sokszor fél évébe tellett, hogy használni tudja a lábfejét a rövid és fájdalmas sétákhoz. A kín végigkísérte a kislányok lábának növekedését, illetve deformálódását egészen addig, amíg a lábuk fel nem vette a zsugorodott - és a férfiak által kívánatosnak tartott - "lótuszláb-alakot". Persze, ezután sem volt biztosíték arra, hogy a lótuszláb nem okoz több fájdalmat.

nemNem csak elavult fétis, egyfajta erotikus tradíció volt
Nemcsak elavult fétis, egyfajta erotikus tradíció volt (Fotó:Getty)

A szegény családok még az 1912-es lábelkötési tiltás után is abban bíztak, hogy a "lótuszlábú" lányokat jobban ki tudják majd házasítani. Ennek az 1949-ben kezdődött kommunista uralom vetett véget. Ezután olyasmi történt, amire még a sokat megélt lányok sem számítottak: elrendelték, hogy a "lótuszlábú" nők is fizikai munkát végezzenek, például nagyüzemekben. Sokan ekkor újabb kínokat éltek át.

Hogy az előkelő férfiak tartottak volna igényt az elkötözött lábú nőkre, csak részben igaz - de a teljes igazság sem fest kedvező képet a férfiakról. A Huffington Post amerikai internetes lap szerint a lábelkötés nemcsak elavult fétis, egyfajta erotikus tradíció volt. Egy új tanulmány más megvilágításba helyezi a szokást a szegényebb rétegek körében: eszerint nem (csak) a szépség állt a borzalmas tradíció hátterében. 

Bound Feet, Young Hands (Elkötött lábak, fiatal kezek) címet viselő új könyvében ugyanis Laurel Bossen, a téma egyik ismert kutatója azt állítja, hogy számos nőnek azért kötötték el a lábát, hogy háziipari munkákra képezzék ki őket. Eltört lábbal ugyanis rávehetőek voltak arra, hogy órák hosszat üljenek és segítsenek a családnak textilek és szőttesek készítésében.

Bossen szerint ez magyarázza meg, hogy a lábelkötés hagyománya miért nem korlátozódott az elitre. Az sem igaz tehát, hogy ez a tradíció csak és kizárólag a férfiaknak való tetszéssel indokolható. Bossen és társszerzője, Hill Gates összesen 1800 idősödő nőt interjúvoltak meg. Elsősorban Kína elzárt falvait keresték fel: ezek azok a térségek, ahol szegényebb néprétegek, falusi életmódot folytató családok alkalmazták a lábelkötést.

A végleges betiltás

A lábelkötést 1912-ben tiltották be, egy évvel azután, hogy megbuktatták a császárságot. A különböző szerzők különböző aktivisták fellépéséhez kötik a lábelkötés betiltását. A nyugatiak a brit misszionáriusok szerepét emelik ki, a kínaiak pedig honfitársaik tevékenységére koncentrálnak.

Az 1912-es elvi tiltás után 1915-től már bírsággal sújtották azokat, akik elkötötték gyermekeik lábát. Az első "lábelkötés-ellenes bizottság" 1874-ben alakult Sanghajban, egy brit lelkész alapította. A britek magukat dicsérő hírei között találjuk Alicia Little kampányainak emlékét is. Ennek az írónőnek a munkái valóban hozzájárultak a tiltáshoz, és ezután alakult meg a Természetes Láb Társaság (Natural Foot Society) 1895-ben.


Az ilyen társaságok előtt a bevezetőben már említett dél-kínai hakkák indították a Tajping-mozgalmat, amely felkeléssé alakult, és átmenetileg fennálló államalakulatukban nemcsak az ópiumszívást, hanem a lábelkötést is betiltották a 19. század közepén. A kínai írástudók pedig már a 18. században felléptek a lábelkötés szokása ellen. Wan Ke-weng szerint az első, kantoni lábelkötés-ellenes társaságot a kínai Kang Youwei alapította 1892-ben. A társaság tagjainak száma tízezerre tehető, vagyis nemcsak brit hatásról volt szó: helyi erők is felléptek a nők megnyomorítása ellen.

Több ilyen társaság is szerveződött ezután, a legismertebb az 1895-ben Sanghajban alakult szervezet. Kang Youwei már 1898-ban, az úgynevezett "100 napos reform" idején követelte a lábelkötés tiltását, törekvéseit és céljait pedig tanítványa, Liang Csicsao és a forradalmárnő Qiu Jin követte. Ennek hatására 1902-ben a Csing-kormányzat felszólította a népet a "rossz szokás" befejezésére.

Felhasznált irodalom:

Farkas Ildikó: A lábelkötés szokása. História 2001/1. 26.

Wang Ke-wen (szerk.): Modern China. Garland Publishing, 1998.

Márai Sándor: Kínában. Pesti Hírlap, 1939. április 23. 5.

Messmann Stefan: Szépségverseny Datongban. 2000. [Folyóirat.] 2011/7-8. 77-82. 

Dorothy Perkins (szerk.): Encyclopedia of China. Fitzroy Dearborn Publishers. Chicago-London. 1999.

Értékelje a cikket!

Hogy érzed magad? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzed magad?
Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapotod?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzed magad?
Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzed most magad fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzed magad?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Hidegfront

Maximum:
+10, +16 °C
Minimum:
+7, +13 °C

Hazánkban hétfon délelőtt az erősen felhős ég mellett többfelé várható eső, záporeső.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag