Mint arról beszámoltunk, az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) első hazai példányait a Győr-Moson-Sopron megyei Kimlén fedezték fel augusztus végén. Várható volt, hogy előbb-utóbb itthon is felbukkannak ezek a rovarok, amelyek egyre nagyobb számban vannak jelen az európai kontinensen. Különösen a méhészek tartanak az inváziótól, ami érthető is, tekintve, hogy az ázsiai lódarázs a háziméh-közösségek kíméletlen ragadozója. Mint azt Philip Donkersley, a brit Lancasteri Egyetem entomológus szakértője írja a The Conversation oldalán közölt cikkében, egyetlen darázs naponta akár ötven méhet is levadászhat. Ezzel becslések szerint csak a francia gazdaságban évi közel 31 millió eurós veszteséget okozhat a faj elterjedése.
Ráadásul a pusztítás nem korlátozódik kizárólag a mézelő méhekre. Az ázsiai lódarázs számos más őshonos beporzóra is prédaként tekint, beleértve például a poszméheket, ennél fogva súlyos kihatással lehet az elszaporodása a rovarbeporzású növényekre. Annál is inkább, mert nemcsak megeszi a méheket, hanem nagy számban el is riasztja azokat a virágoktól. Egy 2020 májusában publikált spanyol tanulmány is kimutatta, hogy amint megjelennek a környéken ezek a lódarazsak, a poszméhek és zengőlégyfélék drasztikusan ritkábban szállnak le a virágokra.
Inváziós faj, amely nem ismer határokat
Az ázsiai lódarázs elsőként 2004-ben bukkant fel Európában, egészen pontosan a délnyugat-franciaországi Lot-et-Garonne megyében. Feltételezhetően potyautasként érkezett egy Kínából importált kerámiaszállítmánnyal. A faj ugyanis Délkelet-Ázsiában őshonos, de immár Európában is megvetette a lábát. Az utóbbi több mint másfél évtizedben megjelent a többi között Spanyolországban, Portugáliában, Németországban, Olaszországban, a Benelux-államokban és az Egyesült Királyságban is – illetve legutóbb ugye Magyarországon.
Az Angliában és Walesben talált példányok genetikai elemzéséből kiderült, hogy azok közös örökséget mutatnak a kontinens többi részén befogott egyedekkel. Magyarán úgy tűnik, hogy a rovarok képesek évről évre átkelni a Franciaországot és az Egyesült Királyságot elválasztó csatornán a tengeri szeleken utazva. Ezenkívül fontos szempont, hogy az idei nyár rendkívüli meleget hozott Európa-szerte, beleértve a szigetországot is. Tekintve, hogy az ázsiai lódarázs a meleg klímát kedveli, amely Délkelet-Ázsiát is jellemzi, a felmelegedés révén egyre otthonosabban érezheti itt magát. Egyben ez lehet a magyarázat arra, hogy a britek idén miért tapasztalnak különösen erőteljes inváziót.
Ezért nehéz felvenni vele a harcot
Természetesen azt fontos leszögezni, hogy a méhészetet nem csupán Európában művelik. Ázsiában is több mint 45 millió mézelő méhet nevelnek, a világon élő populáció közel felét. Ezek a méhek pedig különösebb probléma nélkül együtt tudnak élni az ázsiai lódarázzsal. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy vajon az európai méhészek miért aggódnak annyira egy olyan faj miatt, amely ázsiai kollégáik mindennapjainak állandó része. Nos, Donkersley szerint a titok nyitja a tenyésztésben rejlik.
Ezen a kontinensen a méhészeknek soha nem kellett olyan veszélyes ragadozóval szembenézniük, mint az ázsiai lódarázs. Az európai lódarázs (Vespa crabro) például külső megjelenését tekintve egészen hasonló keleti rokonához, méretében pedig közel kétszer nagyobb is nála. Ezzel együtt egészen csekély veszélyt jelent mind a méhekre, mind az emberre. Az óriás fenyődarázs (Urocerus gigas) szintén szerte Európában előfordul, hossza pedig elérheti az öt centimétert. Mindazonáltal ez a faj teljesen veszélytelen, illetve egészen szelíd.
Következésképpen – őshonos ragadozók híján – az európai méhészek hagyományosan olyan méheket tenyésztettek, amelyeket könnyű kezelni, egyben nagy mennyiségű méztermelésre képesek. Csakhogy ennek ára van, méghozzá az, hogy ezek a méhek teljesen védtelenek egy olyan félelmetes ragadozóval szemben, mint az ázsiai lódarázs. Japán, Kína és Dél-Korea számos méhfaja sokkal jobban alkalmazkodott e veszélyforrás elhárításához, mint az európai rokonaik. Az óriás méh (Apis dorsata) például olyan nagy termetű, hogy testtömege segítségével könnyen le tud szorítani egy lódarazsat, amíg társai megrohamozzák a támadót, addig hevítve szerencsétlent, amíg lényegében élve meg nem fő. Lássuk be, ez egy meglehetősen hatékony védekezési mód.
Miről ismerhető fel?
Az ázsiai lódarázs valamelyest kisebb, mint az európai lódarázs. Tora sötét barna, lábai sárga végűek, feje fekete, pofája narancsszínű. Leginkább azonban potroha alapján lehet megkülönböztetni az őshonos lódarazsaktól, amely szintén sötét barna, leszámítva a negyedik, leghátsó szelvényét, amely szinte teljes egészében narancsszínű.
