Hagyjatok, nem vagyok beteg!

A szkizofrénia leggyakrabban a fiatal felnőttkorban alakul ki, a 25-35 éveseket sújtja leginkább. Nem egységes betegség, inkább betegségcsoportnak mondható, különböző altípusai vannak, aszerint, hogy a gondolkodás, az érzékelés vagy egyéb terület zavara a legfontosabb tünet.

Változások, riasztó tünetek

A szkizofrénia fokozatosan alakul ki, a beteg viselkedésében furcsa változások figyelhetők meg, amelyek ő csak kellemetlen, zavaró történésekként észlel. Érzékcsalódások jelentkezhetnek, például hangokat hall, amelyek beszélnek hozzá vagy róla, olykor úgy érzi, saját gondolatai hangosodtak fel, mások számára is hallhatóan, mások kilesik, ellopják azokat. Fantasztikus, bizarr dolgok fordulnak elő vele, körülötte: például úgy véli, hogy valamilyen technikai, távközlési eszközből (ufóból, műholdról) származó hangok irányítják, befolyásolni akarják, valakik megfigyelik, követik stb. A téves érzékelések téveszmékké alakulnak, de ezek nem állnak össze következetes rendszerré, hanem töredezett, változékony, bizarr gondolatmenetek maradnak. A legfeltűnőbb a környezet számára, hogy ezeket a nem valós élményeket a beteg teljesen valósnak fogadja el, ha egyáltalán beszél róluk, akkor megpróbálja elfedni, bagatellizálni. Ő maga nem érzékeli azt sem, hogy a magatartása, viselkedése fokozatosan változik, szélsőséges hangulatingadozásai is lehetnek, vagy éppen ellenkezőleg, fásult közönybe süppedhet. Még kevésbé tudatosulnak a betegben a betegség úgynevezett negatív tünetei: érzelmi élete, késztetése elsivárosodik, érdeklődése csökken, döntéseiben, akaratában, motivációiban elbizonytalanodik, figyelme romlik. A tünetek egy része hasonlít a depresszió megnyilvánulásaihoz, nemegyszer a környezete annak is tulajdonítja azokat.

Hiányos betegségtudat

A testi betegségek általában jól érzékelhető, leírható, mérhető változásokat, panaszokat okoznak, amelyeknek tüneteit a beteg és a környezet is észlelheti. Amikor azonban - mint a szkizofréniánál - a lelki működés elemei betegednek meg, az észlelés, a gondolkodás, a hangulatok és érzelmek sérülnek, a fellépő érzékcsalódások, kóros gondolattartalmak és élmények jócskán meg is zavarják a szkizofréniában szenvedő személy valós állapotának észlelését és annak tudatosulását, hogy tünettel, tünetekkel áll szemben. A betegség ugyanis az ítéletalkotás folyamatát is súlyosan befolyásolhatja, tulajdonképpen a betegség belátásának hiánya maga is az egyik tünet, a gondolkodás zavarának jele.

A tünetek jelentős része a laikusok szemében nem is kelti a betegség gyanúját, így érthetőbb, hogy sem a betegek, sem a hozzátartozójuk sokáig nem érzi a veszélyt, így értékes idő vész el kezelés nélkül.

A kezeletlen esetekben a betegség előrehaladásával mind jobban elmosódik a valóságos és a kóros élmények, gondolattartalmak közti határ, így egyre kevesebb az esély arra, hogy a beteg a tüneteit megfelelően észlelje és értékelje. Nagy jelentősége van az időben történő felismerésnek, mivel a minél korábbi állapotban megkezdett kezelés esetén a betegek nagy részének jó esélye van rá, hogy legalább bizonyos mértékig megtanulja tüneteinek reális értékelését, azaz megfelelő betegségtudata alakuljon ki. Ez pedig a gyógyulásának egyik legalapvetőbb pillére, hiszen betegségtudat híján számos beteg visszautasítja a kezelést, szükségtelennek ítéli a gyógyszereket.

Leselkedő veszélyek

"A szkizofrénia talán legtragikusabb eleme az, hogy a zavar a betegeket életük legtevékenyebb szakaszában sújtja. Éppen ezért jó részük az életét, jövőjét, lehetőségeit kilátástalannak látja. Kitaszítottnak, megbélyegzettnek, a társadalom perifériájára sodródottnak érzik magukat. Nagy részüknél eluralkodhat a depresszió, a szorongás, az alvászavar. Éppen ezért a szkizofrén betegek rendkívül veszélyeztetettek az öngyilkosság szempontjából. A lehangoltság, a kilátástalanság elfedésének gyakori módja az alkohol- és droghasználat és az ezekre kialakuló függőség" - hívta fel a figyelmet a szkizofrén betegekre leselkedő veszélyekre dr. Sümegi András betegtájékoztatóban.