Valószínűleg a szíve mélyén mindenki arra vágyik, hogy az otthona maga legyen a nyugalom és a béke szigete, ahová elzárkózhat a világban zajló negatív események elől, és feltöltődhet szerető családja körében. Ha azonban nem ilyen az otthoni légkör, az könnyen csalódottsággal és aggodalommal töltheti el az embert - így érzi magát az a nő is, aki elkeseredettségében a The Guardian szakértőitől kért tanácsot .
"A gyerekek nyafognak, mi zsörtölődünk - ez az élet"
"Férjemmel két gyermeket nevelünk (7 és 12 évesek), és állandóan kimerültnek és levertnek érezzük magunkat, nehezünkre esik megküzdeni a mindennapokkal. Ám ez könnyen nyavalygásnak hangozhat, ha hozzáteszem, hogy egyébként egészségesek vagyunk, és anyagi problémákkal sem küzdünk" - kezdte levelét az olvasó, hozzátéve, hogy barátaink támogatására is számíthatnak, a családtagjaik azonban messze élnek tőlük. A nő arról is beszámolt, hogy nagyobbik, 12 éves gyermeküknek állandóan rossz a hangulata, és gyakran dühkitörései is vannak. A kiskamasz depresszióval küzd, és emiatt terápiára is jár, de manapság sokat aggódik a klímaváltozás és az ukrajnai háború miatt is.
"Azt hiszem, nem boldog a családom. Úgy érzem, egy negatív mintát követünk. A férjemmel állandóan frusztráltak vagyunk a gyerekek viselkedése és válogatós étkezési szokásai miatt, de úgy általában véve folyton feszültek vagyunk.. Úgy érzem, a hétvégéink már csupán a gyerekek nyafogásából és a mi zsörtölődésünkből állnak. Örömből és szórakozásból nincs túl sok az életünkben" - mesélte a kétségbeesett feleség. Mint írta, a férje ugyan gondoskodó és kedves, azonban szűkszavú és túlságosan komoly is, így ő nem ad túl sok életkedvet és vidámságot a gyerekeknek. Az otthoni hangulat javításáért általában a nő a felelős, de már neki is csupán néhány múló pillanatra sikerül becsempésznie a boldogságot a családja életébe - a mindennapi veszekedések és a gyötrődés átvette az uralmat a mindennapjaik felett. A nő azt is bevallotta, bűntudatot érez a kialakult helyzet miatt, valamint azért is, mert már ő sem tud optimista lenni, viszont nagyon vágyik arra, hogy megváltozzon az otthoni légkör.
"Nem szabad alábecsülni az elmúlt 2 év traumáit"
Az utóbbi időben egyébként rengetegen érezhették magukat hasonlóan, a koronavírus-járvány ugyanis fenekestül felforgatta a megszokott életünket, mindennapjainkat pedig újszerű kihívásokkal és szorongással töltötte meg. Egy magyar szakértő, dr. Lázár András Bence pszichiáter , a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Pszichiátriai Csoportjának vezetője például néhány hónapja azt nyilatkozta, hogy számottevően nőtt az öngyilkossági kísérletek száma Magyarországon a járvány miatt, de emelkedett a befejezett öngyilkosságok és a depressziós betegek száma is. Ehhez vélhetően a lezárások mentális egészségre gyakorolt hatása és a megnövekedett alkoholfogyasztás is hozzájárult.
A kétségbeesett levélírónak Annalisa Barbieri, a The Guardian egyik szerkesztője válaszolt, aki gyakran ad családi problémákkal kapcsolatos tanácsokat az olvasóknak. Mint írta, nem szabad alábecsülni az elmúlt két év traumáját. A járvány ugyanis arra kényszerített minket, hogy együtt éljünk egy ismeretlen és nehezen kiismerhető veszéllyel, miközben elszakadtunk családtagjainktól, barátainktól. Erre pedig még rárakódik a klímaváltozás és a háborús helyzet okozta szorongás és bizonytalanság is. A szerkesztő szerint nem csoda, ha egy ilyen helyzetben kialakul az anhedónia , vagyis az öröm érzésének hiánya.
Barbieri szerint egyébként az anya úgy tud a legtöbbet tenni az otthoni légkör megváltoztatásáért, ha ő maga elkezd változni. Mivel a negatív hangulat "fertőző", vagyis könnyen átragad a minket körülvevő emberekre, fontos átgondolnunk, hogy mi mitől lehetnénk boldogabbak, és erre koncentrálni. "Ha te vagy a támaszpont a házban, akkor mindenképpen kezdj el foglalkozni saját szükségleteiddel is. Az anyák sokszor a saját igényeik elé helyezik a családét, ám aki nem foglalkozik magával, annak elfogynak a tartalékai, és úgy már másokról sem fog tudni gondoskodni."
A szerkesztő konzultált Louise O'Dwyer pszichoterapeutával, aki főként gyermekekkel és serdülőkkel foglalkozik. A szakember szerint nagyon fontos, hogy egy családban gyakran legyenek olyan beszélgetések, amelyek során mindenki elmondhatja az igényeit, kéréseit, nehézségeit, vágyait és fájdalmait. Az ilyen beszélgetések során azonban valóban is figyelnünk kell egymásra, hiszen az idilli családi élet egyik legfőbb kulcsa, hogy a családtagok kíváncsiak legyenek egymásra, és ne csak "kötelességből" érdeklődjenek egymás iránt, meg sem hallva a választ.
