Előfordult már, hogy különös kék-zöld foltok jelentek meg a bőrödön, holott nem is emlékeztél arra, hogy megütötted magad? Ha gyakran tapasztalsz hasonlót, és tüneteidre nem találsz magyarázatot, akkor érdemes hematológiai kivizsgálás során tisztázni a háttérben meghúzódó okokat. Dr. Halm Gabriella, a Trombózis- és Hematológiai Központ belgyógyász, hematológus szakorvosa elmondta, hogy ezek a tünetek a véralvadási rendszert érintő problémákra hívhatják fel a figyelmet.
Váratlan kék-zöld foltok
"Ha kék és zöld véraláfutások jelennek meg a bőrünkön, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy valószínűleg megüthettük magunkat egy óvatlan pillanatban. Amikor a kisgyermek megtanul járni, és mámorosan veszi birtokba a világot, naponta többször is szerezhet efféle sérüléseket; de időskorban, az elvékonyodó bőr és a hajszálerek falának gyengülése miatt is gyakran tapasztalhatjuk, hogy véraláfutások keletkeznek a bőr alatti szövetekben. Nem ritka, hogy egy rendszeresen szedett gyógyszer miatt alakulnak ki kék és zöld bevérzéseink, erre például a véralvadásgátló készítmények alkalmazásakor fel is kell hívni a páciensek figyelmét" – magyarázza dr. Halm Gabriella. Esetükben ezek a tünetek arra figyelmeztetnek, hogy a véralvadás és vérzés kényes egyensúlya felborult, és a vérzékenység irányába tolódott el, ami az életveszélyes belső vérzések kockázata miatt mihamarabbi kivizsgálást és dózismódosítást igényel.
A vérlemezkék funkciójának zavara is okozhatja
Mint Halm főorvosnő mondja, a véralvadás normál működésébe a vérlemezkék (trombociták) számának csökkenése és funkciózavara is beleszólhat. A csontvelőben keletkezett vérlemezkék feladata ugyanis, hogy sérülés esetén összecsapódva kitapadjanak az érfalhoz, és a többi alvadási faktor aktiválása segítségével, összetett biokémiai folyamatok révén véralvadékot képezve akadályozzák meg a vérvesztést. Ha azonban a vérlemezkék száma túl alacsony vagy túl magas (pl. esszenciális trombocitémiában kóros minőségű vérlemezkék) vérzékenység, illetve fokozott véralvadási hajlam alakul ki a betegnél. Ilyenkor spontán vérzések alakulhatnak ki, a vérzés a megszokottnál tovább tart, sőt előfordulhat, hogy a csillapodást követően ismételten elindul. E funkciózavarnak szerzett és veleszületett (az öröklésmenet eltérő a hemofiliától) okai is lehetnek.
Az előbbiek többek között gyógyszerszedés (pl. aszpirin, kemoterápiás készítmények) és egyes autoimmun betegségek kapcsán jelentkezhetnek. A veleszületett zavarok ritka, genetikai eredetű rendellenességek, amelyek a vérlemezkék egyik vagy több funkcióját érintik. A pontos okok tisztázása érdekében hematológus felkeresése javasolt, aki a kezelés szükségességéről az állapot súlyosságának függvényében dönt. – Elsősorban arra törekszünk, hogy megelőzhessük a vérzéses szövődményeket: a vérlemezke-számot növeljük, illetve az alapbetegséget kezeljük, de fontos a fennálló tünetek enyhítése is – mondja a szakember.
A vérzékenység gyakori oka: a Willebrand-szindróma
Vérzékenységet és a bőr alatt, súlyosabb esetben az ízületben és izomzatban is megjelenő vérömlenyeket az alvadási faktorok hiánya, illetve csökkent működése is előidézhet. A vérzékenység szó hallatán a laikusok általában a hemofíliára gondolnak, mely egy ritka, súlyos vérzékenységgel járó, öröklődő betegség. A vérzés a bőrt, a vázizomzatot és az ízületeket egyaránt érintheti, amihez rendkívül súlyos fájdalom társul, és mozgáskorlátozottsághoz is vezethet. A hemofíliás betegek vérzékenysége a vér alvadásához szükséges faktorok (általában a VIII. vagy a IX. faktor) hiánya, csökkent mennyisége, illetve nem megfelelő működése miatt alakul ki. Jelen tudásunk szerint a betegség nem gyógyítható, de a személyre szabott hatékony kezelésekkel az érintettek közel teljes életet élhetnek – mondja a szakember.
A hemofíliánál azonban jóval gyakrabban fordul elő az ún. von Willebrand szindróma, amit a Willebrand nevű alvadási faktor hiánya, vagy csökkent működése idéz elő. Ez a faktor szükséges ahhoz, hogy a vérlemezkék megtapadhassanak az érfalhoz, és stabilizálják a VIII-as faktort a plazmában. A betegségnek több típusa is ismert, a tünetek különböző fokú vérzékenységben nyilvánulhatnak meg, de leginkább bőr- és nyálkahártya-vérzések jellemzik. Gyakoriak az ok nélkül kialakuló, a bőrön található kisebb-nagyobb bevérzések. Csecsemőknél gyakoriak az ún. szúrcsatorna vérzések (injekciós tű szúrását követően), vagy a fog kibújásakor jelentkező ínyvérzések.
Nők esetében komoly problémát okozhatnak a menorrhagia (erős, menstruációs vérzés) tünetei, és a szülést követő súlyosabb vérzések. Sokszor foghúzást vagy egyéb műtéti beavatkozás során jelentkező jelentősebb vérzés miatt derül ki, hogy a betegnél Willebrand- szindróma áll fenn. A gyomor-béltraktust érintő vérzések és a véres vizelet is előfordul. Szerencsére a betegség ritkán okoz csillapíthatatlan vérzést, viszont a menstruációs panaszok vashiányos vérszegénységet okozhatnak az érintett nőknél.
Idősebb korosztályban lehetséges szerzett is a betegség: a Willabrand-faktor ellen termelődhetnek ellenanyagok, ezáltal okozva vérzékenységet – autoimmun betegségre utalva.
A Willebrand-szindróma diagnózisához véralvadási vizsgálatokat kell végezni, illetve laborvizsgálattal a von Willebrand-faktor szintjét és aktivitását is ki tudják mutatni. A betegség kezelése általában véralvadást segítő gyógyszerekkel történik, súlyosabb esetben pedig bizonyos műtéti beavatkozásokat megelőzően intravénás injekcióval pótolják a hiányzó alvadási faktort, hogy megakadályozzák a bővebb vérzéses szövődményeket.
