Ha egy adott nemzet lelki egészségét az öngyilkosságok száma alapján próbálnánk meghatározni, elszomorító kép rajzolódna ki a magyar társadalomról. Az jó hír, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint évről évre csökken a száma azoknak, akik önkezűleg vetnek véget az életüknek: míg a 90-es évek elején évente több mint négyezer ilyen esetet regisztráltak a hatóságok, az utóbbi években 1500-2000 között mozog a számuk. Viszont ha nem is vagyunk sereghajtók, de még így is a legrosszabbak között szerepelünk ezzel a statisztikával, Európában csak Litvániában és Szlovéniában magasabb lakosságarányosan az öngyilkosságok száma.
A fiatalok körében alig csökkent az öngyilkosság aránya
Az adatokat szemlélve, a korcsoportos bontásból az látszik, hogy a 20 évnél fiatalabbak körében jóformán semmit nem változtak a statisztikák ezen a téren. Leginkább az a tinédzserkorú réteg a sérülékeny közülük, akikre az iskolai teljesítménykényszer és a testükben végbemenő változások egyaránt nyomasztóan hatnak. Habár a pedagógusok mellett hivatalosan iskolapszichológusok és szociális munkások is figyelemmel követik a gyerekeket ebben a nehéz időszakban, az életkori sajátosságok és a szakemberhiány egyaránt megnehezíti a dolgukat. Iskolai szociális segítővel beszélgettünk arról, mik a gyermekek legnagyobb félelmei, illetve hogy a szülőknek milyen jelekre fontos odafigyelni.
Egy néhány éve hozott rendelet szerint minden köznevelési intézményben dolgoznia kell olyan iskolai szociális segítőnek, aki a gyermekek egészséges lelki fejlődését figyelemmel követheti, és szükség esetén segítséget is nyújthat számukra tanácsadással vagy beszélgetéssel. Ez a munkakör némileg eltér az iskolapszichológusokétól, akik tankerületi alkalmazottak, míg a szociális segítők a helyi családsegítő központok alkalmazásában állnak. A hivatalos adatok szerint ezer tanulóra jut egy szociális segítő, vagyis több intézmény tartozik egy szakemberhez. Jelenlétük azonban nem egységes országos szinten, és főleg a kisebb településeken élő gyermekeknek nehéz biztosítani ezt a szolgáltatást – mondta el a HáziPatika.com megkeresésére Székely Zsuzsanna, aki több pécsi intézményben is dolgozik szociális segítőként. Efféle szociális segítők nem csak iskolákban, hanem óvodákban is dolgoznak, ahol egészen más szemmel kell figyelni a gyermekek fejlődését.
Az óvodásoknál is jelentkezhetnek tünetek
Az óvodások között dolgozó szociális segítők elsődlegesen a szülőkkel kell, hogy jó kapcsolatot ápoljanak, akiknek különböző nevelési kérdésekben adhatnak tanácsot. Kevésbé ismert, de a depresszió már óvodás korban is kialakulhat. Ebben az életszakaszban a gyermek még kevésbé képes az érzéseit megfelelően verbalizálni, beszédesek lehetnek ugyanakkor a rajzok, amiket készít. Ezeken a gyermek bántalmazásokat, vagy szexuális abúzust is megörökíthet, illetve olyan félelmeket, amiket szavakkal még nem tud leírni. Gyakori tünet az is, ha a gyermek nem a korosztályának megfelelően viselkedik, például a szobatisztaság hiánya jelentkezik ismét. Ezeket a tüneteket rendszerint az óvónők is észreveszik, és jelentik is a szülőknek, illetve a szakembereknek, ha szükséges.
Kisiskolásoknál már az egyéni beszélgetések is működhetnek, sok esetben ott is rajzolással és játékos feladatokkal nyitnak a zárkózottabb gyerekek felé. A középiskolásokkal pedig nagyjából ugyanolyan beszélgetést lehet már lefolytatni, mint egy felnőttel – így Székely.
Az iskoláskori öngyilkosságok hátterében a szakember szerint a legtöbb esetben valamilyen kezeletlen pszichés betegség áll, ami leginkább depresszió. A kamaszkor önmagában is egy krízisidőszak, vagyis a tinédzser akkor is nehéz időszakon megy ilyenkor keresztül, ha amúgy az életében minden rendben van, sikeres az iskolában és szerető család veszi körül.
Fontos, hogy a veszélyt jelző tüneteket elkülönítsük a tinédzserkorral járó hangulatváltozásoktól, és meghalljuk a segélykiáltásokat. „Aki öngyilkosságra készül, az nem meghalni akar, hanem kapaszkodót keres, ez a kapaszkodó pedig egy beszélgetés is lehet akár” – véli a szociális segítő. Valamilyen módon szinte minden fiatal jelzi, hogy bajban van, ha nem is konkrét szavakkal, de indirekt módon, metaforákkal. Gyanús lehet, ha soha véget nem érő alvásra, vagy hosszú utazásra tesz homályos utalásokat, esetleg arról beszél, hogy úgy érzi, mintha zuhanna a végtelenbe. Intő jel az is, hogyha elajándékozza a számára korábban fontos használati tárgyait, vagy megbíz valakit azzal, hogy gondozza a háziállatát, ha ő „hosszú időre elmenne”. Sokszor búcsú jellegű üzeneteket is hagy a barátainak, amelyek szintén néma segélykiáltásnak tekinthetőek egy olyan egyéntől, aki nem képes megfelelő módon kifejezni az érzéseit. Nem csak a tanárok és a szociális segítők, de mindenki feladata az, hogy ezeket a jeleket időben felfedezze, így elkerülje a tragédiát.
Anafilaxia: te felismernéd a tüneteit?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
„Nem tartják cikinek”
Szerencsére a diákok sok esetben maguk is mernek segítséget kérni. „A gimnáziumban, ahol dolgozom, rendszeresen előfordul, hogy a szorongásokkal küzdő gyermek maga keres fel, hogy beszélgessünk. A legtöbb esetben családi, vagy párkapcsolati gondok kerülnek terítékre, de sokan beilleszkedési gondok miatt keresnek fel” – magyarázta a szociális segítő. Szerinte a fiatalok egyáltalán nem tartják „cikinek”, hogy szakemberhez fordulnak az érzéseikkel, sok esetben a barátaiknak is ajánlják, hogy vegyenek részt egy ilyen beszélgetésen. Hozzátette ugyanakkor: mivel ő egy jó hírű gimnáziumban dolgozik, így az ottani körülmények is ideálisnak mondhatóak. A kisebb településen élő kollégái, akik sok esetben szegregátumokban élő, komolyabb lelki tehernek kitett fiatalokkal dolgoznak együtt, sokkal nagyobb munkával tudnak csak a bizalmukba férkőzni és segíteni nekik.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jobb iskolákban ne lenne szükség a lelki gondozásra, sőt: ezekben az intézményekben a teljesítménykényszeres, szorongásos panaszokkal küzdő diákok előfordulása jóval magasabb. Általánosan mindenhol előfordulnak különböző családi problémák is, egy válást például nehezen élhet meg a gyerek, melynek feldolgozásához szakemberre van szüksége. Jóval nehezebb ugyanakkor az úgynevezett bullying, vagyis iskolai zaklatás témájával foglalkozni. Sok gyerek ugyanis nem mer segítséget kérni a tanároktól, mert egyszerűen attól fél, hogy emiatt az erőszakosabb gyerekek még inkább kipécézik maguknak őt a későbbiekben. Komoly gondot jelentenek a kamaszoknál a szenvedélybetegségek is: rengetegen dohányoznak, a bulikban pedig rohamivással részegednek le. A családi példa nagyon erőteljes befolyásoló tényező a szakember szerint, vagyis a dohányzó, alkoholt fogyasztó szülők gyermekei is nagy eséllyel élnek ezekkel a káros szenvedélyekkel.
A koronavírus-pandémia, illetve az azt kísérő bezárkózás is nagyon megviselte a fiatal korosztályt a szociális segítő szerint. A betegség miatti félelem, az idősebb családtagok miatti aggodalom mellett a bezártság okozta elmagányosodás volt a legnagyobb probléma. Ezek mellett nagy teher volt a fiatalok számára az is, hogy az iskolás évekhez köthető, jeles események is el- a barátok pedig távol maradtak. "Kamaszkorban a kortárs kapcsolatok kialakítása és fenntartása a legfontosabb, és az online kapcsolattartás ezt nem helyettesítheti. Volt egy vagy két évfolyam, akiknek kimaradtak azok a fontos rítusok, mint a szalagavató vagy a ballagás. Tapasztalható volt, hogy az élet újraindulása erős szorongást váltott ki sokakból, nehéz volt visszarázódniuk" – hangsúlyozta Székely.
Telefonon is segítséget kérhetnek a fiatalok
Az alacsony fizetés és a szakmai megbecsültség hiánya miatt nagyon kevés a szakember, a dolgozóknak pedig erejükön felül kell ellátniuk a feladatokat az intézményekben, ami rengeteg ingázással is jár. Előfordul, hogy 10-15 intézmény tartozik egyetlen szakemberhez, így a munkaidejének jelentős része utazással megy el – árulta el a szakember. Szerinte az az ideális, hogyha iskolapszichológus és szociális segítő is elérhető egy intézményben, akik együttműködve követik figyelemmel a különböző korcsoportokat. Az óvodai és iskolai évek ugyanis számos testi és lelki változással járnak, ezeket pedig a gyerekek eltérő módon próbálják feloldani magukban.
A fiatalok támogatására alakult meg az Ifjúsági Lelki Elsősegély szolgálat is: az ingyenesen hívható, 13700 telefonszámon hétköznaponként 17 és 21 óra között várják az önkéntesek a lelki problémákkal küzdők hívásait. Székely, aki szintén dolgozik a szolgálatnál, hangsúlyozta: elsősorban beszélgetésre várnak olyan fiatalokat, akik súlyos lelki terhektől szenvednek, esetleg az öngyilkosság gondolata is megfogalmazódott bennük.
Legjobban: