A Crohn-betegség általános tünetei közé tartozik a krónikus fáradtság, hasmenés, alhasi fájdalmak, fogyás és alultápláltság. Ezek hosszú távon súlyos mértékben ronthatják az érintettek életminőségét. Miután kialakult, a betegség élethosszig megmarad. Nincs rá gyógymód, a ma ismert kezelési lehetőségek a fellángolások megelőzését és a panaszok enyhítését célozzák.
„Nem ismertek a Crohn-betegség pontos okai sem. Valószínűleg több, egymással átfedésben lévő tényező komplex együttállásának eredménye – beleértve genetikai, környezeti tényezőket, valamint egy, a bélrendszerben túlműködő immunrendszert” – írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében Gwo-tzer Ho gasztroenterológus és Robert Whelan gyulladáskutató biológus, az Edinburghi Egyetem két szakembere. Hozzáteszik, a területen zajló kutatások alapján a bélflóra is fontos szerepet játszhat a betegségben.
Amikor a bélflóráról beszélünk, baktériumok, vírusok és gombák billióira kell gondolni. Ezek a mikrobák születésünktől kezdve jelen van szervezetünkben, és kulcsfontosságú részt vállalnak a bélrendszer, valamint az immunsejtek egészséges működésében. Olyan tanulmányok is születtek, amelyek alapján a Crohn-betegek bélflórája kevésbé sokszínű, illetve nagyobb számban találhatók meg benne olyan típusú baktériumok, amelyek gyulladást provokálhatnak. „Ugyanakkor nem csupán a bélbaktériumok jelezhetnek diszfunkciót a Crohn-betegséggel élő emberekben. Sokkal meglepőbb, hogy kutatások szerint a szájban élő baktériumok is fontosak lehetnek a gyulladásos állapot kialakulása szempontjából” – hívja fel a figyelmet a két edinburghi kutató.
Mi minden él a szánkban?
Amikor még magzatként az anyaméhben fejlődik az ember, a bélrendszere teljesen steril. Abban a pillanatban azonban, hogy megszületik, elkezd kialakulni a bélflórája. Ennek kezdeti forrása az anya hüvelyflórája, majd mindazok a mikroorganizmusok, amelyekkel a csecsemő az anyatej és az anyai bőr révén érintkezik, valamint amelyekkel a környezetében találkozik a szervezete. Mire felnövünk, bélflóránk olyan gazdag közösséggé növekszik, hogy a benne élő mikroorganizmusok száma mintegy tízszeresen meghaladja a sejtjeinkét. Kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy több bennünk a baktérium, mint az ember.
A legtöbb mikroba, amely utat talál a beleinkig, elsőként szájon át kerül szervezetünkbe. Ilyen módon nem meglepő tehát, hogy a szájban él a második legnagyobb létszámú mikrobiom az emberi testben. Nyálunk közvetítésével pedig baktériumok millióit nyeljük le minden alkalommal. A szájflóra is igen összetett. A szájüreg minden részét különböző mikrobák népesítik be, függően olyan tényezőktől, mint például a pH- és az oxigénszint. Ezek a közösségek összetett struktúrákat alkotnak, úgynevezett biofilmeket, amelyek a száj különböző felszínein szerveződnek. Tipikus példa erre a fogkő. A szájban élő baktériumok egymással és immunsejtjeinkkel interakcióba lépve egy harmonikus, egészséges állapotot hoznak létre.
A szájflóra a Crohn-betegségben is szerepet játszhat
Vannak azonban kutatók, akik úgy vélik, hogy a száj mikrobái szerepet játszhatnak a Crohn-betegségben is. Erre utalnak azok a tanulmányok, amelyek szerint a Crohn-betegek szájflórája eltér az átlagostól. Másfelől olyan baktériumok, amelyek nagyobb számban megtalálhatók a betegek bélflórájában, ugyancsak jelen vannak a szájban. Ez utóbbi felfedezés abból a szempontból persze kevésbé váratlan, hogy ugye bélbaktériumaink zöme a szájon át kerül a szervezetbe. Mi több, az sem ritka, hogy a Crohn-betegek szájában is hasonló fekélyek jelennek meg, mint amilyenek a tápcsatorna többi részében jellemzik a betegséget.
Klinikai kutatások azt is kimutatták, hogy egy szájban is előforduló baktérium, a Veillonella parvula különösen elterjedt a betegek bélflórájában. Ez olyan egészségügyi problémákkal hozható kapcsolatba, mint a foggyökérhártya-gyulladás (periodontitisz), vagy akár az agyhártyagyulladás (meningitisz). Jellemzően a száj mikrobiomjában található meg, de egy tavaly szeptemberben a Nature Microbiology című folyóiratban publikált tanulmány rámutatott, hogy a bélrendszerben is megél. Gwo-tzer Ho és Robert Whelan azt írja, ha a Crohn-betegség kialakulásában szerepet játszó egyéb, a bélflórában előforduló baktériumok a szájban is megtalálhatók, úgy talán ez lehetőséget teremt olyan diagnosztikai tesztek kifejlesztésére, amelyekhez csupán nyálmintára van szükség. Így nem lenne szükség székletvizsgálatra és biopsziára.
Emellett azon a téren is további kutatásokra lesz szükség, hogy vajon a száj mikrobiomja lehet-e a Crohn-betegség okozója. Egérkísérletekből kiderült, hogy a gyulladásos állapot kedvező helyzetet teremt bizonyos baktériumok szaporodásához, ami aztán még erősebb gyulladást és az immunsejtek túlműködését válthathatja ki. Ha hasonló érvényesül a Crohn-betegséggel összefüggésbe hozott szájbaktériumok esetében is, úgy elképzelhető, hogy a mikrooganizmusok elburjánzása és a gyulladás a szájban a kórkép egyik lehetséges gyökere.
