Európában mintegy 33 millió ember küzd valamilyen betegséggel összefüggő alultápláltsággal, ezen betegek jelentős része nem képes hagyományos táplálkozással a bejuttatni a szervezet számára elengedhetetlen tápanyagokat. Számukra egy-egy adott időszakban a szondatáplálás jelenti az életminőség-javulás egyetlen esélyét.
Kik számára lehet fontos a szondatáplálás?
Szondatáplálásra – más néven enterális táplálásra – olyan esetben lehet szükség, amikor a beteg szájon keresztül nem képes annyi ételt magához venni, hogy a szervezete megfelelő mennyiségű energiához, tápanyaghoz és folyadékhoz jusson. Az orvos ilyen esetben egy vékony, puha csövet – szondát – vezet a beteg gyomrába vagy a vékonybelébe, ami lehetővé teszi, hogy ezen keresztül folyékony állagú táplálékhoz jusson.
„Pontos adataink nincsenek az szondatáplálásban részesülő betegek számáról. A betegek egy része kórházi körülmények között részesül ebben a kezelésben, egy részük, amint állapotuk lehetővé teszi, otthonukban folytatják különböző (orron keresztül a vékonybélbe vezetett, vagy bőr felől a gyomorba vagy a vékonybélbe helyezett) szondán keresztül. Évente nagyjából 1500 beteg részesül otthoni enterális táplálásban, szerencsére nagy részüknél a sikeres rekonstrukciós műtét vagy kezelés következtében elhagyható ez a táplálási forma. Állandó enterális táplálás alatt körülbelül 500 beteg áll” – mondta el a HáziPatika.com kérdésére dr. Schäfer Eszter, a Magyar Mesterséges Táplálási Társaság (MMTT) vezetőségi tagja.
A betegek szájon keresztüli táplálása több ok miatt sem lehet megoldható. Szondatáplálásra nagyon sok esetben neurológiai betegségek következtében kialakuló nyelészavar (dysphagia), vagy a daganatos alultápláltság (cachexia) miatt lehet szükség. Sok esetben a fej-nyak régió, gyomorülést okozó daganatos betegség, vagy éppen baleset – például állkapocssérülés – következtében kialakuló evészavar vagy különböző súlyos felszívódási zavarok esetén is alkalmazzák.
A daganat helyett a kóros soványság vezethet a beteg halálához
Hogy pontosan mivel táplálják a betegeket, azt számos tényező befolyásolhatja. „Figyelembe vesszük az alapbetegséget, a táplálásterápia várható hosszát, a beteg tápláltsági állapotát, hiánytüneteit, kísérőbetegségeit, fizikai aktivitását. Az indikációtól függően a táplálásterápia jelenthet csak folyadékterápiát, illetve súlyosabb esetben enterális, szondán keresztüli táplálást különböző összetételű tápszerekkel. Ezek a tápszerek lehetnek betegségspecifikusak, magasabb fehérje- vagy magas energiatartalmúak, vagy csökkentett szénhidráttartalmúak, rostosak vagy rostmentesek. Súlyos bélrendszeri károsodás esetén azért alkalmazunk elementáris (elemeire lebontott, azaz aminosavalapú) speciális terméket, mert könnyebben emészthetőek mint a normál termékek” – magyarázta dr. Schäfer Eszter.
A rákbetegséggel küzdők körében különösen magas az alultápláltság (malnutríció), részben a daganat miatt, részben pedig az alkalmazott kezelések (kemoterápia, sugárterápia, műtét) mellékhatásaként. A kóros lesoványodás – orvosi szóval cachexia – már korai tumorok esetén is jelentkezhet, és nemcsak a betegek funkcióképességét rontja, hanem a túlélést is csökkenti, akár 50 százalékkal – hangsúlyozta a szakember. Vagyis sok esetben nem is a daganat fejlődése vezet a beteg halálához, hanem a kóros soványság, ami a betegséget kíséri. Ezeknél a betegeknél a szondatáplálás életmentő lehet.
A családtagoknak is ki kell venni a részüket a kezelésből
Szerencsére az efféle táplálási módra nem csupán a kórház falai között kerülhet sor, hanem a beteg otthonában is. A kórházban behelyezett táplálóeszközökön keresztül a kórházban megkezdett táplálást otthonában tudja folytatni a beteg. Dr. Schäfer Eszter kiemelte: a szondatápláláshoz szükséges modern, biztonságos eszközök Magyarországon is elérhetők a behelyező szakorvosok és a betegek számára, 2022 májusától pedig a szondatáplálás eszközeinek egy része már 98 százalékos NEAK támogatással is felírhatók.
