"Szerintem kétféle magatartást különböztethetünk meg a sporttal kapcsolatban. Az egyik típus hullámszerűen sportol, hol elkezdi, hol abbahagyja, és ez frusztrálja. A másik életmódváltással köti össze a sportot, és ennek örül. Egyértelmű, hogy pszichológiailag az utóbbi a sikeres, amennyiben teljesülnek a kitűzött célok, és az eredmény pozitív önértékeléssel, tartós jóllét-érzéssel, kognitív örömmel tölti el az embert" - mondta el megkeresésünkre Gazdag Enikő sportpszichológus.
Az újrakezdő számos negatív érzelmet élhet meg a sorozatos kudarcai miatt. Tehetetlenség, düh, szégyen, önhibáztatás, önsajnálat - csakhogy a leggyakoribbakat említsük. A pszichológus szerint ezek mind természetes reakciók, a probléma akkor jelentkezik, amikor a kudarcot nem tudjuk feldolgozni. Ilyenkor az önbizalom lassan megcsappan, és már azt sem látjuk eredménynek, amit eddig elértünk. Már nemcsak arról van szó, hogy elillant a motivációnk, hanem arról is, hogy - mintegy magunk előtt is sunnyogva - feladjuk eredeti céljainkat.
A sportpszichológia számos mentális, motivációs technikát ismer az ilyen krízishelyzetekre. Élsportolók például gyakran végeznek irányított meditációt , amelynek során a terapeuta vezetésével elképzelik, hogy miként nyernek egy versenyen. Gazdag szerint a szóban forgó technikák az újrakezdőknél nem működnek, mivel ezeket kifejezetten a versenyzők számára fejlesztették ki. De természetesen ők sem eszköztelenek, nekik is sokat segíthet egyfajta belső önvizsgálat. "Például tegyük fel a kérdést magunknak, hogy a testsúly mit jelent számunkra. Miért is akarunk lefogyni, miért akarjuk a változást? A párkapcsolatunk miatt? Magunk miatt vagy mások miatt?" - javasolja a szakember.
A kulcs: motiváció
Arra a kérdésre, hogy az emberek egyáltalán miért hagyják abba az elkezdett tevékenységeket, Gazdag azt mondta, hogy erre a pszichológiának nincs általános érvényű válasza. Az abbahagyásnak szerinte sok oka lehet, a gyermekkor, a családi környezet itt is alapvető fontosságú. Aki azt a mintát látta otthon, hogy a szülei befejezik az elkezdett dolgokat, és nemcsak beszélnek róla, az valószínűleg maga is könnyebben veszi az akadályokat. "Azt tudjuk, hogy bizonyos lelkialkatú emberek hajlamosabbak abbahagyni azt, amibe belekezdtek. De ez nem jelenti, hogy minden újrakezdő akaratgyenge lenne" - fejtette ki.
A pszichológia tehát nem önmagában vizsgálja az akaratgyengeséget, hanem mindig a személyiség részeként tekint rá. Előfordulhat, hogy valaki éppen azért megy el szakemberhez, mert zavarja, hogy állandóan kudarcot vall a sportolás újrakezdésével. Majd a beszélgetés során kiderül, hogy az akaratgyengesége hátterében valamilyen komoly lelki probléma húzódik meg, bár azért nem ez a jellemző. "Az emberek többségének az a legnagyobb gondja, hogy a problémáit senkivel sem tudja megosztani, egyedül van velük, nincsen 'kapaszkodó' számára. Ilyenkor eljön hozzám, és már az, hogy megfogalmazhatja a gondjait, érzéseit felszabadítóan hathat, tehát az első lépést már megtette ezzel a változtatás felé"' - árulta el a szakember.
A pszichológus hangsúlyozta, hogy magunkat is képesek vagyunk motiválni . "Legyünk támogatóak önmagunkkal szemben! Figyeljünk oda a testünk jelzéseire és igazodjunk a teherbíró képességünkhöz. Ne tűzzünk ki megvalósíthatatlan célokat, és legyünk türelemmel" - javasolta. Esetleg érdemes lehet olyan sportra váltanunk, amelyet valóban szívből végeznénk, nemcsak például a testsúlycsökkentés miatt tartanánk ki. Hiszen egy krízisből, érzelmi holtpontról akkor lehet tartósan továbblépni, ha azt csináljuk, amihez tényleg kedvünk van. A kríziskezelés része lehet az is, ha több sportműsort nézünk, új sporteszközöket, kellékeket veszünk, mert ezek mind erősíthetik elkötelezettségünket. És persze az is motiválhat, ha ránk ijeszt az orvos, de ezt inkább nem kellene megvárnunk - így a pszichológus.
Fizikai felkészülés
Fizikailag a sportolás elkezdésénél a fokozatosság elve a legfontosabb szempont, ellenkező esetben fennáll a sérülés veszélye - ezt már Tánczos Zoltán személyi edző, a Testnevelési Egyetem Rekreáció Tanszékének oktatója mondta el lapunknak. Szerinte újrakezdőként az első cél az, hogy fájdalom és kellemetlenségek nélkül tudjunk sportolni. Ezért bármilyen mozgásformát választunk, az első 5-20 percben különösen figyeljünk oda testünk jelzéseire, hogy mekkora terhelést bírunk el. A szükséges terhelés természetesen egyénfüggő, ezt mindenkinek magának kell megtalálnia. A fejlődés később a sportra fordított idő és a terhelhetőség növekedésében mérhető majd.
Szerinte azért 4-5 alapszabályt fel lehet állítani a sportolás konkrét elkezdésére. Az egyik, hogy bármilyen mozgásformát is válasszunk, az mindig három részből álljon: bemelegítés, főrész, levezetés. "Fontos összehangolni az idegrendszerünket és a testünket, mintegy felkészíteni a szervezetet a magasabb üzemi hőfokra" - véli a személyi edző, aki szerint bemelegítésre és levezetésre is kiválóak a gimnasztikai gyakorlatok, például a kar-, váll-, bokakörzés, helyben kocogás, szökdelések.
Érdemes tempós sétával kezdeni a sportolás újrakezdését, majd a séta helyére beilleszteni a választott edzést. Szinte bármilyen sport jöhet, amelyik szimpatikus: futás, úszás , tánc, aerobik, fitnesz, jóga és társaik. Nem árt megfontolni azt is, hogy kerékpárral járjunk munkába - ráadásul ezzel nem csak magunknak teszünk jót, hanem a környezetünknek is. Érdemes újabb, jó minőségű felszereléseket venni a kiválasztott sporthoz. Egy szép úszódressz is motiváló hatású lehet - így a személyi edző.
Ahhoz, hogy valaki életmódszerűen rátaláljon a mozgás örömére, nem elég kizárólag azzal tisztában lenni, hogy a rendszeres testmozgás jót tesz testnek és léleknek egyaránt. Nagyon fontos a megfelelő motiváció és a legszimpatikusabb sportág megtalálása, hogy a sportolási kedv továbbra is megmaradhasson. "Gyakoroljunk, gyakoroljunk, majd ünnepeljük meg a részsikereket, és nézzük el magunknak a botlásokat. Legyünk nagyvonalúak magunkkal, és ne törődjünk másokkal!" - tanácsolta a személyi edző.
