Az utóbbi évtizedekben rendkívüli módon kitolódott a tanulással töltött idő, az előrejelzések szerint ráadásul hamarosan hatvan év felett is szükségessé válnak majd a munkaerőpiaci képzések. Ennek egyik oka, hogy kétszer annyi ideig élünk, mint 150 évvel ezelőtt, ráadásul az egészségben eltöltött évek száma is folyamatosan emelkedik, vagyis egyre többen kezdik meg egészségesen a nyugdíjas éveiket. Ugyanígy a technológiai fejlődés, illetve a folyamatosan változó igények is kikényszeríthetik a tanulást, továbbképzést. Olyanok is vannak azonban, akik nem kényszerből ülnek vissza az iskolapadba: a Milton Friedman Egyetem képzésein közel négyezer szenior, vagyis ötven év feletti vesz részt szerte az országban. Akadnak, akik még 90 év felett is képzik magukat, ők pedig látványosan jobb fizikai és mentális állapotban vannak, mint nem tanuló kortársaik.
Bármikor vissza lehet ülni az iskolapadba
Az intézmény felnőttképzési igazgatója, Jászberényi József tapasztalata, hogy „sokféle cél, gát és motiváció működik az idős emberben, amikor elkezd tanulni. Van, aki azért tanul, mert többet szeretne tudni a világról, más vissza akar kerülni a munkaerőpiacra, de olyan is akad, aki csak társaságot keres.” A geronto-andragógia kutató szerint fontos tudatosítani, hogy bármelyik életkorban képesek vagyunk új dolgokat tanulni, még ha ehhez már több időre van is szükségünk. Bizonyított tény ugyanis, hogy tanulás során az agy képes reaktiválni bizonyos területeket, új idegsejteket létrehozni, aminek következtében javul az agy általános állapota, a rövid- és a hosszú távú memória, a kommunikációs és a konfliktusmegoldó képesség – sorolja az előnyöket.
"11 éve járok rendszeresen a Milton Egyetem Szenior Akadémia előadásaira" – osztotta meg velünk az intézmény 80 éves hallgatója, aki aktív éveiben a vendéglátóiparban dolgozott. Iván fia javaslatára kezdett bele a tanulásba, mondván úgysem szeret otthon, tétlenül üldögélni. Igyekszik minden alkalmat kihasználni: tanult már geopolitikát, öröklési jogot, de belekóstolt a labdarúgó mérkőzés-elemzésbe, a kineziológiába és az adatvédelembe, sőt tanult hangszerekről, egzotikus országokról is. „Az előadások általában egy órásak, ennyit képes is vagyok befogadni, de az sem mellékes, hogy nincs feleltetés, tehát elegendő annyit megjegyezni, amennyi tőlem telik” – nyugtatja meg tanulni vágyó kortársait Iván. Alig várja a csütörtöki alkalmakat, a hallottakat pedig igyekszik megosztani családjával is. Mint mondja: „a tanulás kortalan. Mindenkinek javaslom, hogy vágjon bele, akár a tudásszomj hajtja, akár csak nem tud mit kezdeni a szabadidejével.”
A szervezőknek elsődleges feladatuk, hogy mindenkit a saját motivációjuk szerint terelgessenek a megfelelő irányba. Fontos ugyanis, hogy a tanulási vágy ne érjen véget egy ismeret megszerzésével, hanem egymásra épülve kitartson sok-sok éven át. „Mi itt az egyetemen 15 éve fogadjuk a szeniorokat. Jó megerősítés, hogy rengetegen vannak, akik újra és újra visszajönnek hozzánk tanulni. Ezek az idősek pedig – mint ahogyan azt már számos kutatás is alátámasztotta – szemmel láthatóan jobb kognitív állapotban vannak az átlag nyugdíjasoknál” – mondja Jászberényi József. Kőbányán például van egy geopolitikai csoportjuk, aminek egy 93 éves úr is tagja, de 80 év fölötti tanítványuk rengeteg van.
Az agyat pallérozni az egész testnek jót tesz
A hosszú életű lakosairól méltán híres Okinawa szigetén, – ahol nem számít ritkaságnak, ha valaki megéri a százéves kort – a helyieknek van úgynevezett ikigai-ja. Ez magyarra lefordítva nagyjából annyit tesz, hogy van hasznos, értelmes céljuk az életben, ami egyúttal a környezetükre is jótékony hatással bír. A tanulás, az önkéntes munka, a művészeti tevékenység vagy egy sportteljesítmény éppen ilyek ikigai lehet, hiszen pozitívan hat és motiválhatja a környezetet is – írja Jászberényi József a közelmúltban megjelent Az örök élet titka? című könyvében. Mint fogalmaz: „idősebb korban sokan azért lesznek fizikai és lelki betegek, mert pontosan ez a céltételezés hiányzik az életükből…Ez pedig azért lenne nagyon fontos, mert célok nélkül a szellemi, lelki és fizikai leépülés hamar bekövetkezhet, s akár komolyabb betegségeknek, mint például a demenciának is sokkal jobban ki vagyunk téve.”
A szenior oktatásban nincsenek vizsgák, érdemjegyek, nincs számonkérés vagy kényszer, itt mindenki a saját örömére tanul – bíztatja a szakember azokat, akik ódzkodnak attól, hogy 30-40, vagy akár 60 év kihagyás után visszaüljenek az iskolapadba. Ráadásul a tárgyi tudás, ismeretbővítés mellett számos mozgásos kurzus is választható: van jóga, szenior örömtánc, társastánc, egyensúly tréning, de bárki tanulhat például konfliktuskezelési és kommunikációs technikákat, hallhat pszichés problémák kezelési módjairól, tréningezheti a memóriáját, vagy bővítheti a művészet- és vallástörténeti tudását. Vannak előadásaik nagy plénum, akár kétszáz ember előtt, de kiscsoportos foglalkozásokat is tartanak, és a nagy részük ingyenes.
Van, ahol kizárólag 60 feletti jelentkezőt fogadnak
Bár már Platón is felvetette, hogy fontos lenne az idősek oktatása, Európában az 1970-es évekig ezzel nem foglalkozott senki. Akkor Toulouse-ban Pierre Vellas jogász-szociológus alapított egy szenior akadémiát, és meglepetésére a meghirdetett történelmi és jogi témákra már első körben több száz ember jelentkezett. Így indult, aztán elterjedt egész Európában és azóta is folyamatosan növekszik a munka mellett vagy a nyugdíjas éveiben lévő tanulók aránya. 50 éves kor felettieknek számos képzés indul, de például a Pécsi Egyetem szenior oktatására csak 60 éves kor felett lehet jelentkezni.
