Mi az uveitis?
A szemben a szivárványhártya (más néven írisz, azaz a pupillát körülvevő színes gyűrű), a sugártest (corpus ciliare) és az érhártya (chorioidea) egységes szöveteket alkotnak, ezek gyulladásos megbetegedését nevezzük uveitisnek. Az uvea egy latin szó, jelentése "szőlő". A névadás nem véletlen: a szem középső, határoló rétege küllemében ugyanis a kékszőlőre emlékeztet.
Tünetek
Az uveitis fajtái
- Elülső uveitis: érintheti csak az íriszt, ilyenkor iritisről beszélünk. Ha ráterjed a corpus ciliaréra, iridocyclitisről van szó.
- Intermedier uveitis: érintheti a corpus ciliare hátsó részét, illetve a retina perifériáját is.
- Hátsó uveitis: az üvegtest hátsó felszíne mögötti terület gyulladása.
- Panuveitis: ez esetben az uvea egész területe gyulladt.
Az uveitis előfordulása
Az uveitis nem kimondottan gyakori szembetegség, de a vaksághoz vezető, szemet érintő kórképek között az ötödik helyen áll.
Az uveitis okai
Az uveitis hátterében sok esetben a szervezet gyulladásos folyamatai állnak. Az uveitis a következő szisztémás betegségekhez is társulhat: Bechterew-kór, citomegalovírus, toxokariázis, toxoplazmózis, egyéb, övsömört és ajak/szemherpeszt okozó vírusok, szifilisz, tbc, gonorrhea, gyermekkori reumatoid artritisz, Bechet-kór, Crohn-betegség, Vogt-Koyanagi-Harada-szindróma, szimpátiás ophthalmia, endoftalmitisz, Reiter-szindróma, szarkoidózis, szisztémás lupusz, Sjögren-szindróma, vaszkulitisz, Kawasaki-betegség, szemet érintő daganatok, egyéb daganatok a szervezetben.
A gyulladást okozó kórokozók (baktérium, vírus, gomba, élősködő, féreg) sérülés útján juthatnak közvetlenül a szembe, vagy közvetve (belélegzés, lenyelés, sebződés, rovarcsípés, nemi érintkezés) a véráram útján másodlagosan fertőzhetnek.
Az uveitis tünetei
Tünetként jelentkezhet vérbővebb kötőhártya, piros szem, könnyezés, úszkáló homályok tapasztalása, fájdalom, fejfájás, fényérzékenység és látáscsökkenés, illetve látótérkiesés. A fájdalom közelre nézéskor, fókuszáláskor erősödhet. Kialakulhat a szembogár letapadása, ami méretének, mozgásának és alakjának megváltozását okozza. Fájdalom akkor is jelentkezhet, ha az uveitishez szaruhártya-gyulladás, illetve szövődményes magas szemnyomás társul, vagy akkor, ha a gyulladás a látóidegre is ráterjed.
Klinikailag az uveitis lehet akut és krónikus. Nem akut esetben a gyulladás lassan, lappangva is kialakulhat, ilyenkor nem azonosíthatók így a szimptómák, csupán a lassan csökkenő látásélesség hívhatja fel a beteg figyelmét a szembetegségre.
Az uveitis diagnózisa
Az uveitis okának kivizsgálása, felderítése bonyolult, minden negyedik esetre nem is derül fény, ezeket nevezzük idiopátiás típusú uveitisnek. Ennek ellenére nagyon fontos a minél pontosabb diagnózis, mert ettől függ a betegség további kezelése, annak iránya. Minden esetben meg kell találni a kiváltó okot, hiszen a szem gyulladása tünetként jelentkezik, azonban kezelés nélkül jellegzetes szemészeti szövődmények alakulhatnak ki.
A vizsgálat menete: anamnézis-felvétel (a beteg kórelőzménye), szemészeti vizsgálat (látásélesség, réslámpás vizsgálat, szemnyomásmérés, szemfenékvizsgálat, fluoreszcein angiográfia, ultrahangvizsgálat), laboratóriumi diagnosztika.
Az uveitis kezelése
Ha felmerül a fertőzéses eredet, úgy a fertőzés elleni kezeléssel kell indítani, majd a gyulladásos reakciót csökkenteni. A helyi kezelés során szteroidos, illetve pupillatágító szemcseppek jöhetnek szóba, súlyosabb esetben pedig akár a szem mellé adott injekcióra is szükség lehet. A gyógyszeres kezelés részeként a szteroidokat általában immunszuppresszív vagy immunmoduláns szerrel egészítik ki (azathioprin, Cyclosporin). A biológiai terápiát tekintve a jövőben egyre inkább szóba jöhet az etanercept, az infliximab, illetve adalimumab-kezelés is.
Az uveitis szövődményeinek műtéti kezelése is egy lehetséges út: a szürkehályog-ellenes műtétek 2-3 hónapos tünetmentes szak után végezhetők el, ha a beteg állapota szükségessé teszi. A zöldhályog-műtétek, vitrectomiák (üvegesti műtétek), illetve ideghártya-leválás elleni műtétek is szóba jöhetnek.
Az uveitis gyógyulási esélyei
Enyhe formákban, korai felismerés és kezelés esetén teljes gyógyulás várható, súlyosabb esetekben a végső kimenetel a szövődmények kialakulásától függ. A gyógyításban, a látóképesség megőrzésében nagy szerepe van az időfaktornak.
Az uveitis szövődményei
A leggyakoribb szövődmény a szemlencse elszürkülése. Előfordulhat, hogy a pupilla letapad a szemlencséhez, de kialakulhat szürke-, illetve zöld hályog és ideghártya-leválás is. Krónikus és a hátsófali uveitis esetén látáscsökkenéssel is lehet számolni. Az akut gyulladás idején átmenetileg csökkenhet vagy megemelkedhet a szemnyomás, de ez a gyulladás rendeződésével helyreáll. Előfordulhat, hogy a gyulladás következtében a látóhártya vagy a látóideg vizenyős lesz.
Fontos a társszakmákkal történő együttműködés, amelynek célja mérsékelni a beteg tüneteit, megelőzni a látást veszélyeztető szimptómákat, és kezelni, gyógyítani az uveitist okozó háttérbetegségeket.
Köszönjük a leírás elkészítéséhez nyújtott segítségét dr. Bana Ildikó szemész-kontaktológusnak.