Egyszerre terjed a világban az elhízás, az éhezés és az élelmiszerpazarlás - olvasható a Népszava cikkében, amelyben nemcsak a világméretű elhízásjárvány egészségügyi ellátórendszerre mért plusz terhelését, de annak gazdasági hatásait is taglalják. Mint írják, az OECD elhízás-rangsorában az Egyesült Államok, Chile és Mexikó után az ötödik Magyarország, a következő 30 évben pedig - ha mindez jelentősen nem változik - a nemzeti összjövedelem 4,1 százalékos csökkenése is megjósolható.
Az írás hosszan taglalja milyen hátulütői vannak az elhízásnak, nemcsak esztétikai, de főleg egészségügyi szempontból, hozzátéve: a túlsúlyosoknak a munkaerőpiacon is erős a hátrányuk sovány társaikkal szemben. "Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már évekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy az elhízás járványos méreteket öltött világszerte, és immár többen halnak meg a kövérség okozta betegségekben, mint éhezésben" - fogalmaz a szerző, hazai adatokat is idézve: a magyar lakosság kétharmadának van jelentős súlyfeleslege.
A 80-as évek óta terjed igazán
Az okokat boncolgatva rávilágít, a 80-as, 90-es években gyorsult fel a felnőttek elhízása , ami mögött a finomított élelmiszerek elterjedése éppúgy szerepet játszik, mint a genetikai hajlam felerősödése vagy azok a lelki tényezők, amik nem engedik abbahagyni az evést. "Az evésre már nem csak olyan belső kényszerek késztetnek mint a leesett vércukorszint, a hideg, a szomjúság, hanem a kívülről támadó reklámok, vagy a nagy családi összejövetelek" - idézi a cikk Forgács Attila és szerzőtársai a Magyar Tudomány egy korábbi számában megjelent tanulmányát, ami szerint a természetes kontroll már a legkisebbeknél felülíródik, mert akkor is traktálják őket, amikor nem éhesek.
A rossz szokás felnőttkorra megoldókulccsá válik az élet bármely területén jelentkező problémára, így eszik (nemcsak) a magyar örömében, bánatában, magányában. "A tanulmány szerzői szerint a kövér embernek valójában nem is a teste, hanem a lelke éhes " - szögezi le a szerző a fontos megállapítást, hozzátéve: nincsenek könnyű helyzetben a soványabb testre vágyakozók, mivel a fogyókúrák 95-98 százaléka kudarccal végződik, ráadásul, aki egyszer "belekezd valamilyen energiacsökkentő diétába, annak a normál súly megtartása élethosszig tartó napi küzdelemmé válhat ".
Kukában végzi az étel nagyja
Azt gondolhatnánk, hogy ha ennyi az elhízott ember, akkor biztosan csökken az élelmiszerpazarlás, ez azonban tévedés. Évente 1,3 milliárd tonna étel landol a kukában . Ez a világon összesen megtermelt élelmiszer harmada, s ha ez nem kerülne a hulladékgyűjtőkbe , akkor másfélszer annyi ember lakhatna jól, mint most. Ehelyett azonban nemhogy csökkenne, de évek óta nő az éhező emberek száma, becslések szerint a világon legalább 820 millióan vannak ebben a táborban, s további 2 milliárd ember az, akik nem jutnak elég mikrotápanyahoz, azaz alultápláltak. Hatalmas környezeti károkat is okozó pazarlás, és elhízás az egyik oldalon, éhínség és alultápláltság a másikon. De ki a hibás? Mint a cikkből kiderül, nemcsak a fogyasztók. "Európában évente fejenként 280 kilogramm élelmiszert nem használunk fel, amiből 190 kilogramm még akkor keletkezik, mielőtt a termék a fogyasztóhoz érne" - írja a szerző, hangsúlyozva: mindezért főképp a fejlett világ a felelős.
