A terhességet sok nő idilli állapotként éli meg, különösebb egészségügyi problémák nélkül, legfeljebb apró kellemetlenségeket észlelve, amelyeket a másállapottal járó testi és lelki változások idéznek elő. A kevésbé szerencséseknél – különösen, ha a terhesség előtt is küzdöttek már valamilyen alapbetegséggel – a várandósság alatt komoly egészségügyi problémák is felléphetnek. Ezektől nem érdemes előre félni, mert lelkiismeretes terhesgondozással és folyamatos orvosi kontrollal a legtöbb időközben kialakuló, vagy már meglévő probléma, betegség kordában tartható. Akadnak azonban olyan testi változások, amelyekre a szülést követően minden nőnek érdemes felkészülnie, mert bárkinél jelentkezhetnek függetlenül attól, hogy problémamentes terhessége, szülése volt-e.
Az általános vélekedés szerint a női testnek legalább annyi időre van szüksége a teljes regenerálódáshoz, ameddig a terhesség tartott. Vagyis nagyjából 9 hónapra. Valójában minden nő szervezete másképp működik: másképp éli meg a várandósságot, a szülés utáni gyermekágyas időszakot, és a felépülés ideje is változó. A szülés utáni első hat hét a regeneráció első és legintenzívebb szakasza. Ez idő alatt lezajlik a tisztuló vérzés – a legtöbb nőnél ez erősebb lehet és jóval tovább tarthat, mint egy átlagos menstruáció –, összehúzódik a méh, elkezd visszahúzódni a has, gyógyul a gátseb, a hüvelyi sérülések, aki császármetszéssel szült, annak a vágás helyén keletkező heg. Nagyjából hat hét elteltével – ekkor kerül sor a szülés utáni kontrollvizsgálatra is – indul a regeneráció következő szakasza, amely mindenkinél eltérően alakul.
Összegyűjtöttük a szüléssel, vagy az azt követően kialakuló legáltalánosabb problémákat. Változó, hogy ezek közül kit mi érint. Vannak olyan szerencsések is, akiknek a szervezete különösebb nehézségek nélkül pár hónap alatt szinte teljesen visszaáll normál üzemmódba és állapotba.
Hajhullás
Míg a nők egy része örömmel nyugtázza, hogy a terhesség alatt dúsabb és fényesebb a haja, esetleg ritkábban kell hajat mosnia, addig a terhesség után sokak ennek ellenkezőjével szembesülnek: hónapokig csomókban hullik a hajuk . A normálisnál nagyobb ütemű és mennyiségű hajvesztésnek hormonális okai vannak: a terhesség alatt megnövekedett ösztrogénszint – ami lelassítja a normál ütemű hullást – visszaáll az eredeti szintre, ettől pedig beindul az intenzívebb hajhullás. Természetes folyamatról van szó, ami a megfelelő étrend kialakításával, sok vitamin- és fehérjebevitellel, vaspótlással visszafordítható. A fokozott hajhullás általában 3-6 hónapig tart, de súlyosabb esetben akár egy évig is elhúzódhat. Ilyenkor érdemes orvoshoz fordulni, hogy kiderüljön, nem áll-e a háttérben valamilyen egészségügyi probléma (pajzsmirigyzavar, vitaminhiány, esetleg vérszegénység).
Hüvelyszárazság
Noha kétségtelenül kellemetlen beszélni róla, a szülés egyik természetes velejárója lehet a hüvelyszárazság is. Oka hormonális eredetű: az ösztrogénszint visszaesése miatt a hüvelyben nem termelődik elég váladék, felszíne érzékeny, irritált lesz, ami kellemetlen, égő érzést okozhat. Szülés után a legtöbb érintettnél csak átmenetileg jelentkezik, és a peteérés újraindulásával meg is szűnik. Lehetséges megoldásként a nőgyógyászok ösztrogént tartalmazó hüvelykrém használatát szokták javasolni. Aki ettől ódzkodik, annak a síkosító is megoldást jelenthet, amennyiben a probléma negatívan hat szexuális életére.
Tág hüvely és lassan gyógyuló gátsérülések
Szülés után a hüvelynek is idő kell a regenerálódáshoz. Normál esetben a tágulást követően visszaáll nagyjából a szülés előtti állapotba. Sokaknál viszont ez nem következik be: az itt található kötőszövet veszít rugalmasságából, csökken a hüvely érzékenysége, ami negatívan hathat a szexuális együttlétek minőségére. Aki hüvelyi úton adott életet gyermekének, annál a szülés körülményeitől függően – amelyeket nagyban befolyásol a baba mérete, elhelyezkedése, világrajöttének sebessége – a hüvely belső falán keletkezett sérülések utáni hegek, esetleg a gátmetszéssel járó hegek is okozhatnak fájdalmas együttlétet. Az ilyen jellegű problémákkal mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Aranyér
Már a terhesség előrehaladtával – ahogy egyre nagyobb nyomás nehezedik a kismedencére és az ott található végbélre – kialakulhat aranyér , különösen, ha valamelyik kiegészítő vaskészítmény szedésének hatására a kismama gyakran küzd székrekedéssel. Akinél terhesség alatt nem jelentkezik, az sem feltétlenül ússza meg: a hüvelyi szülés ugyanis akkora erőfeszítéssel jár, hogy sokszor még azoknál is aranyeret okoz, akik viszonylag gyorsan világra hozzák gyermeküket. A kellemetlenséget okozó – második stádiumban lévő – szabad szemmel is látható, kitapintható, viszkető végbél körüli csomók az esetek többségében szülés után nem sokkal spontán visszahúzódnak, ám van, akinek csak a helyileg ható, vény nélkül kapható készítmények, krémek, kúpok segítenek. Ezek fertőtlenítő hatásúak, csillapítják a viszketést, elősegítik a sebgyógyulást, csökkentik a gyulladást. Abban az esetben, ha az aranyér komolyabb panaszokat okoz – a negyedik stádiumban például székelés után már kézzel sem helyezhető vissza a kitüremkedés – mindenképpen érdemes felkeresni egy proktológust, ugyanis előfordulhat, hogy a problémát csak műtéti úton lehet megoldani.
Inkontinencia
A terhesség előrehaladtával a kismedence szerveire – húgyhólyag, hüvely, végbél – és a medencefenék izomzatára nehezedő nyomás is fokozódik. Az egészséges esetben akaratlagosan irányítható gátizmok – amelyek a húgyutak szerveit is tartják – meggyengülhetnek, veszíthetnek rugalmasságukból, ami terhesség, vagy szülés után gyakran akaratlan vizeletszivárgáshoz vezethet. ( Szakemberek szerint erre különösen gyenge fájásokkal járó, hosszan elhúzódó szülés után van esély.) A gátizomzat megerősítése rendszeres, direkt erre a területre fókuszáló intimtornával megoldást jelenthet a vizelet-inkontinenciára .
Cukorbetegség
A terhesség 24-28. hetében elvégzett terheléses vércukorvizsgálattal (OGTT-teszttel) szűrhető ki a terhesség során kialakuló cukorbetegség, a gesztációs diabétesz . Ez a jelenlegi adatok szerint a várandós magyar nők 3-5 százalékát érinti. Náluk a terhességgel járó hormonváltozások átmeneti inzulinrezisztenciához vezethetnek. Mivel ilyenkor csökken a sejtek inzulinra adott válasza, kevesebb glükózt tudnak felvenni, ami megemeli a vércukorszintet és referenciaértékektől függően csökkent glükóztolerancia vagy cukorbetegség alakulhat ki.
Amennyiben az OGTT-teszttel mért vércukor értékek eltérnek a normál tartományban mérhetőktől, az anya és a magzat egészsége érdekében kezelőorvos és dietetikus segítsége szükséges. A gondosan megtervezett (és betartott) diéta, a rendszeres testmozgás, valamint a gyakori vércukormérés segíthet elérni a normál tartományban mozgó vércukor értékeket. Ha ez mégsem sikerül, inzulinkezeléssel szabályozzák be a kismama vércukorszintjét. Akinél gesztációs diabétesz alakul ki, annál szülés után egy évvel, majd ezt követően kétévente ajánlatos megismételni a terheléses vércukormérést. Statisztikák szerint ugyanis az érintettek 20-50 százaléknál a szülés után 5-10 évvel 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki. Szülés után egyébként az eesetek többségében magától rendeződik a szénhidrát-anyagcsere.
Rossz fogak
A szájüregben terhesség alatt kialakuló változások megfelelő odafigyelés és kezelés nélkül komoly problémákhoz vezethetnek. Várandósság alatt a nyál pH-értéke savas irányba tolódik, ami hozzájárul a fogzománc elvékonyodásához, fogszuvasodás kialakulásához. A fogíny érzékenysége, vérzékenysége, gyulladása sem ritka jelenség ilyenkor. Ahogy az apró, jóindulatú, pirosas színű, szájban jelentkező daganatok sem, melyek a kismamák tíz százalékánál érhetők tetten a várandósság alatt. Ezek a szülést követően el is tűnnek.
Régebben elterjedt az tévhit, miszerint az anya minden gyerekkel búcsút mondhat legalább egy fogának. De nem kell, hogy így legyen. Éppen ezért fontos, hogy a terhesgondozásba a fogorvosnál tett látogatás is beletartozzon, a gondos és alapos fogápolás pedig része legyen a napi rutinnak. Így elkerülhető a kezeletlen, elhanyagolt, folyamatos gyulladással járó fogágybetegség említett következménye: a fogvesztés. A kalciumpótlásról sem szabad megfeledkezni. A terhesség alatt jelentkező kalciumhiány önmagában még nem vezet feltétlenül szájüregi problémák kialakulásához, de súlyosbíthatja a már meglévőket.
Libidócsökkenés
Szülés után a szervezet azonnal elkezd alkalmazkodni a kialakult helyzethez: az anya táplálja, gondozza, megismeri a babát, vagyis biztosítja számára a "kinti élethez" legfontosabb szükségleteket. A szülés során szerzett sérülésekből adódó fájdalom- vagy érzékenység, a hormonháztartás változása, a szoptatás , az érzelmi megterhelés, a kialvatlanság, a folyamatos fáradtság, esetenként a szülés utáni depresszió, vagyis összességében az új élethelyzettel járó kihívások oda vezethetnek, hogy a nők egy része a hat hetes regenerálódási időszak lejárta után sem vágyik szexuális életre, vagy egyszerűen fél tőle. Ez ebben az időszakban természetes jelenség, idővel, ahogy a női szervezet elkezd "visszaalakulni", és az új napi rutin már nem jár stresszel, a legtöbb érintettnél e téren is minden visszatér a rendes kerékvágásba. Ha mégsem, érdemes szakember segítségét kérni, mert a megváltozott helyzetet mindenki – nem csak a nők, a férfiak is – másképp dolgozza fel.
Szülés utáni lehangoltság, depresszió
Általános és természetes – a szülő nők 50-85 százalékát érintő – jelenség a gyermek világra jöttét követő szomorúság, érzékenység, lehangoltság, sírás, gyakori hangulatingadozások, vagyis az úgynevezett baby blues. E tünetek a testben és a lélekben lezajló változások következményei, és leggyakrabban a szülés utáni első pár napban, hétben jelentkeznek. Ha ez az állapot elhúzódik, esetleg súlyosbodik, kialakulhat a nők körülbelül 10 százalékát érintő szülés utáni depresszió . Ebben a már említett tényezőkön kívül sok más egyéb is szerepet játszhat: például a genetikai érintettség, a folyamatos stressz, a szorongás, az új helyzettől való félelem, a támogatás hiánya, a párkapcsolati problémák, a terhesség előtti depresszió. Bármi legyen is a kiváltó ok, ha felmerül a szülés utáni depresszió gyanúja, az minden esetben hozzáértő segítséget igényel. Legjobb, ha az érintettek azonnal szakemberhez, pszichológushoz fordulnak, hogy a lehető legrövidebb idő alatt leküzdhessék problémáikat.
Legjobban: