Szervezetünk működéséhez szükségünk van energiát adó cukorra, amit táplálékokból szerzünk meg és amelyet a vér szállít el a szerveinkhez. Ahhoz, hogy eljusson a sejtjeinkhez, inzulin hormonra van szükségünk. Rezisztencia esetén azonban bizonyos sejtek érzéketlenné válnak az inzulinnal szemben és nem veszik fel a cukrot. A szervezet ezt úgy érzékeli, hogy nem elegendő az inzulin mennyisége ahhoz, hogy a cukor célba érjen, ezért még többet termel, ami így - a magas vércukorszint mellett -, hosszútávon a szövetek roncsolódásához, egyes szervek kóros működéséhez vezethet.
Az inzulinrezisztencia tünetei
A kórkép gyakran a meddőség okainak kivizsgálásakor kerül a felszínre, ami fő oka, hogy az IR a petefészek működésére is kedvezőtlen hatással van. A rendszertelen menstruáció, a petefészek ciszták (PCOS) és a nehéz teherbeesés mellett gyakori tünetnek számít továbbá a túlsúly, a pattanásos bőr, a rossz alvás, az éjszakai izzadás, ingerlékenység, remegés, cukoréhség, illetve az étkezés után jelentkező idegesség, a szapora szívverés vagy a fáradékonyság.
Az IR gyakran pajzsmirigy problémákkal is együtt jár. A tünetek azonban nem mindig fordulnak elő egyszerre, így a cukorbetegség előszobájának is nevezett kórkép kialakulhat vékony testalkatú nőknél, vagy akár férfiakat is érinthet. Erre hajlamosíthat a családban előforduló 2-es típusú diabétesz, valamint nagyobb eséllyel kialakulhat stresszes, mozgásszegény életmód, elhízás és rendszertelen táplálkozás esetén.
Az inzulinrezisztencia kezelése
Mivel az IR anyagcsere betegség, ezért a legfontosabb teendő az egyéni, személyre szabott étkezés és a mindennapi, komplex - kardio és erősítő - mozgás. Ennek kialakításához figyelembe kell venni többek között az érintett egészségi állapotát, életkorát és a testalkatát is. Az esetek többségében az életmódbeli változások önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy a szervezet működése normalizálódjon, azonban, ha ez mégis kevésnek bizonyul, indokolt lehet mellette - és nem helyette! -a kiegészítő gyógyszeres kezelés is.
IR: a legjobb étrend
A meghatározott étkezés legfőbb alappillére a hozzáadott cukor - méghozzá az összes fajtája: barna, nád, szőlő, szirup, méz stb. - valamint a fehér lisztből készült termékek fogyasztásának az elkerülése. Fontos a többször kevesebb, azaz legalább a napi 5-6-szori étkezés betartása. A gabonák közül válasszuk a magas rosttartalmú, teljes kiőrlésű változatokat, fogyasszunk sok rostban dús zöldséget, gyümölcsöt, olajos magvakat, száraz hüvelyeseket, sovány húsokat és savanyított vagy zsírszegény tejtermékeket. Részesítsük előnyben a többszörösen telítetlen növényi olajokat az állati eredetű zsírok helyett.
Figyeljünk a bevitt folyadék- és sómennyiségre, valamint fontos a szénhidrátmennyiség helyes napi elosztásának a megtanulása is. Bár a diéta mindig személyre szabott, egyetemesen elmondható, hogy egy átlagos nő esetén az úgynevezett 160 grammos diéta - azaz napi 160 g szénhidrát fogyasztása - lehet a kiindulópont. A diéta betartása minőségi javulást hozhat az életünkbe akár néhány napon belük: hatékonyan elkerülhetjük vele mind a farkaséhséget, mind pedig az étkezések után jelentkező fáradtságot.
Egy életre szól az inzulinrezisztencia
Amennyiben valakinél beigazolódik az inzulinrezisztencia, ahhoz, hogy elkerülhesse a 2-es típusú cukorbetegséget, egy életen át diétáznia kell. Mivel nem egy rövid életszakaszt érint, ezért kialakításához érdemes mindenképpen dietetikus segítségét kérni, aki személyre szabott tanácsokkal tud segíteni. Bár a diéta kezdetben bonyolultnak tűnhet, néhány hét alatt a mindennapi rutin részévé válik.
Még a nassolásról sem kell lemondani, hiszen ma már széles palettában elérhetőek az IR táplálkozásba is beilleszthető, hozzáadott cukormentes, magas rosttartalmú termékek, amelyek nemcsak ízletesek, hanem egészségesek is. IR esetén alapvetően fontos a pozitív hozzáállás: a helyzetet ne egyfajta kényszernek, hanem olyan életmódváltásnak éljük meg, amely segít minket abban, hogy testünk és lelkünk egyaránt egészséges, és kiegyensúlyozottan működőképes lehessen.
