Egyes becslések szerint az emberek 50 százaléka tapasztal aranyeres tüneteket, még mielőtt betöltené az 50-et. A felett pedig az életkor előrehaladtával nő az aranyeresek száma. Nincs tehát miért zavarba jönnünk a témától.
Alapvetően kétféle aranyérről beszélhetünk, attól függően, hogy a végbélnyíláshoz képest hol helyezkedik el a kitüremkedés, dudor. Mindkettő típus mögött állhat alapvetően szöveti gyengeség, amely öröklődő, illetve az életmódbeli okok, mint például az ülő munka. Ezek mellett akár egy erős szorulás, nagy súlyok emelése, terhesség, hasmenés is állhat a betegség kialakulásának hátterében.
A külső aranyér
A két típusból egyértelműen a külső aranyeret könnyebb felismerni, hiszen az jól látható, tapintható kis dudorként jelenik meg a végbélnyílás körül. Gyakran tapasztalhatnak az érintettek viszketést, duzzadást, irritációt, ritkábban váladékozást vagy vérzést. Ha azonban biztosak akarunk lenni benne, hogy aranyérről és nem más elváltozásról van szó, érdemes proktológus szakemberhez fordulni, aki az aranyér stádiumával kapcsolatban is bővebb felvilágosítással szolgálhat, illetve ennek tudatában megfelelő kezelést is tud ajánlani.
A belső aranyérről
Míg a külső egyértelműbb, a belső aranyér viszont gyakoribb. Valójában mindenkinek vannak belső aranyerei, amik nem okoznak problémát addig, amíg a végbélben lévő vérerek fel nem dagadnak, a szövet nem kezd nagyon lazulni, s nem kezd vérezni. Ez általában ugyanis az első jel, amire mindenki felfigyel a belső aranyér kapcsán. Ahogy azonban elkezdődik az érintett érszakasz duzzadása, megjelenhet a többi panasz is.
A belső aranyér leggyakrabban székrekedés miatt alakul ki, de mivel nagyon kevés az ideg a végbél ezen szakaszán, ezért nem érzünk tartósan fájdalmat. Ha vért észlel a vécépapíron, azért mindenképp forduljon orvoshoz, hogy kizárja az egyéb elváltozás lehetőségeit, s segítsen a megfelelő kezelési ajánlásokkal, hogy ne alakuljon ki nagyobb probléma.
Mindkettőre van kezelés
Az első lépés tehát, hogy felkeressük az orvosunkat, amennyiben arra gyanakszunk, hogy aranyerünk van. A külső változatnál megállapítani nem olyan nehéz, ám a belső esetében szükséges a végbéltükrözés, ujjal ugyanis nem tapintható ki egyértelműen. Ha pedig már kénytelenek vagyunk ezt a kicsit kellemetlen vizsgálatot elviselni, érdemes végbélrákszűrést is kérni, így rögtön két legyet üthetünk egy csapásra.
Az aranyérnek négy stádiumát különbözteti meg a szakirodalom (lásd keretes írásunk). Az első két szakaszban belső aranyérnél kúppal, külsőnél kenőccsel kell kezelni az érintett területet, de létezik olyan speciális, helyileg alkalmazható oldat, ami az aranyér zsugorodását idézi elő. A harmadik stációnál általában már szóba kerül egy invazívabb megoldás, melynek során az aranyér tövére egy gumigyűrűt helyez az orvos, ami elszorítja a kóros érszakaszt, s ezáltal az elhal, elszárad és a széklettel együtt távozik. A negyedik stádiumban azonban már csak a műtét segít. Érdemes azonban belevágni, hiszen 7-10 nap elteltével, amíg még vannak fájdalmak, nagy megkönnyebbülést hozhat a beteg életébe.
