A szívritmuszavar sokszor teljesen ártalmatlan, akár tünetet sem okoz, és csak véletlenül derül rá fény egy vizsgálat során. Más esetekben úgy érezhetjük, hogy a szívünk nem szabályosan ver, egy-egy nagyobb dobbanást, extra ütést, esetleg kimaradást vagy szapora, rendetlen szívműködést észlelünk. Mindez előfordulhat például akut stresszhelyzetben, túlzott koffeinbevitel hatására, egyes gyógyszerek mellékhatásaként, vagy ha felborul az elektrolitok és ásványi anyagok (magnézium, kálium, kalcium) egyensúlya a szervezetben. Szintén kiválthat ilyesfajta panaszok alkoholfogyasztás, dohányzás, kábítószer-használat – foglalja össze lapunkhoz eljuttatott közleményében dr. Jenei Zsigmond Máté, a Kardioközpont – Prima Medica kardiológusa.
Mikor igényel sürgősségi ellátást a szabálytalan szívverés?
A szívritmuszavarok bizonyos formái, mint például a kamrai tachycardia, nagyon gyors, szabálytalan szívritmust eredményeznek. Az úgynevezett tartós kamrai tachycardia veszélyes is lehet, mivel a kamrák nem tudnak eléggé megtelni, illetve nem tudják megfelelően pumpálni a vért. Mindez vérnyomáseséshez, akár szívelégtelenség kialakulásához vezethet. Ez a fajta szívritmuszavar azért is válhat veszélyessé, mert kamraremegéssé (kamrafibrilláció), a szívleállás egy fajtájává alakulhat át.
A kamrafibrilláció tünetei:
- ájulás
- alig tapintható pulzus
- alig mérhető vérnyomás
- görcsroham
A kamraremegés – vagy legalábbis az ilyen feltűnő tünetekkel járó állapot – rendkívüli vészhelyzet: azonnal újraélesztést kell alkalmazni és mentőt hívni!
Mikor szükséges a kivizsgálás?
Összességében mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, ha kimaradó dobbanásokat, gyengeséget, szédülést, esetleg ájulást tapasztalunk, illetve ha a családban előfordult már szívritmuszavar vagy egyéb szívbetegég. A kivizsgálás akkor is szükséges, ha maga a rosszullét, tünet elmúlt. A leggyakoribb szívritmuszavarnak számító pitvarfibrilláció például sokszor teljesen tünetmentes, ugyanakkor tudni kell, hogy az embóliaveszély ilyenkor is fennáll. Ezért fontos, hogy már az enyhébb figyelmeztető jeleknél is forduljunk kardiológushoz. Ilyen intő jel lehet:
- szabálytalan vagy gyors szívdobogásérzet,
- indokolatlan fáradtság,
- légszomj,
- szédülés,
- mellkasi fájdalom.
A korai felismerés a tünetmentes esetekben is döntő jelentőségű az esetleges komoly következmények, például szívmegállás, stroke elkerülése végett.
Kezelési lehetőségek
„Ha valaki tünetekkel vagy rizikófaktorokkal fordul orvoshoz, eldöntjük, milyen vizsgálatokra lehet szükség a diagnózishoz. Rizikófaktornak számít például a meglévő szív-érrendszeri betegség, a pajzsmirigy alul- és túlműködése, a cukorbetegség, az alvási apnoé, az elhízás, a dohányzás, a magas vérzsírszintek, az idősebb életkor, valamint bizonyos veleszületett állapotok egyaránt. Ilyenkor a nyugalmi EKG mellett fontos lehet a terheléses EKG, a 24 órás vagy 7 napos Holter EKG, a szívultrahang, különböző laborvizsgálatok és esetleg más speciális vizsgálatok” – sorolja dr. Jenei Zsigmond Máté. „Ha kiderül, hogy valóban szívritmuszavarról van szó, a cél, hogy meghatároztuk annak okát, hogy megkezdődhessen a célzott kezelés. Ez a kiindulástól függően történhet például gyógyszerekkel, vaspótlással, a szervezet elektrolit-háztartásának szabályozásával, a háttérben álló betegség kezelésével, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzióval vagy katéteres ablációval.”
A kezelés célja, hogy megakadályozható legyen a vérrögök képződése (különösen pitvarfibrilláció esetén), hogy normál keretek közt maradjon a pulzus, és hogy visszaálljon a normál szívritmus, amennyiben ez lehetséges. Vagyis törekedni kell minden rizikófaktor mérséklésére vagy kiiktatására, amely szívbetegséget vagy stroke-ot okozhat.
