A humán papillomavírusok (HPV) egy nagy víruscsoportot alkotnak, amelynek ma több mint 200 törzse ismert. Ezek közös jellemzője, hogy fertőzés esetén a bőrben és a nyálkahártyákban megtalálható laphámsejteket támadják meg. Bizonyos esetekben a vírus rendellenes sejtosztódást, sejtburjánzást idézhet elő. Ebből aztán kialakulhatnak szemölcsök, avagy úgynevezett papillómák – innen kapta a nevét is a kórokozó –, de akár rosszindulatú daganatok is. Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden fertőzöttnél jelentkeznek ilyesfajta elváltozások: az immunrendszer legtöbbször észlelhető tünetek nélkül legyőzi a vírust. Tekintettel azonban arra, hogy ma világszerte a HPV vált ki a legnagyobb számban szexuális úton terjedő fertőzéseket, a kockázat igenis jelentős.
Hogyan okoz rákot a HPV?
A HPV különböző törzseit számokkal jelöli a szakirodalom. Ezek között ismertek alacsonyabb és magasabb kockázatú törzsek egyaránt annak alapján, hogy mennyire intenzív a daganatkeltő hajlamuk, avagy az úgynevezett onkogenitásuk. Magyarán egyes törzsek nagyobb, mások lényegesen kisebb valószínűséggel indítanak be rosszindulatú elváltozást a szervezetben. A magas kockázatú csoportba tartozik például a HPV 16-os és 18-os típusa: e két törzs felelős a méhnyakrákos megbetegedések mintegy kétharmadáért. Egyszersmind ez a daganattípus az esetek 99 százalékában HPV-fertőzés nyomán alakul ki. A magas kockázatú törzsek gyakrabban képesek kikerülni az immunrendszert, a tartósan fennálló fertőzés pedig hosszú távon jelentősen fokozza a rákkockázatot.
Érdemes azonban megemlíteni, hogy a HPV nem csupán a méhnyakrákkal hozható összefüggésbe. A vírus szintén közrejátszhat nőknél a hüvely- és szeméremtesti daganatok, továbbá mindkét nemnél a végbélrák és a fej-nyaki daganatok kialakulásában. Ezenkívül férfiaknál hímvesszőrákot is kiválthat a fertőzés. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019-es becslései szerint a HPV évente mintegy 620 ezer új rákos megbetegedésért felelős a nők és 70 ezer esetért a férfiak körében. Miközben tehát a kockázatot a köztudat elsősorban a női egészséggel köti össze, valójában mindkét nem érintett – így pedig a védekezés is egyformán fontos minden szexuálisan aktív ember számára.
Így lehet védekezni a HPV ellen
A HPV szoros bőr-bőr kontaktus útján terjed, elsősorban intim együttlétek során. Bár az óvszerhasználat jelentősen csökkenti ennek veszélyét, teljesen nem semlegesíti azt. A vírus ugyanis azon bőrfelületek érintkezésekor is átadódhat egyik emberről a másikra, amelyeket nem fed le a kondom. Természetesen a gyakori partnerváltás kerülése és a biztonságos szex ezzel együtt is kulcsfontosságú a megelőzéshez, de önmagában nem elegendő.
A prevenció legfontosabb eszköze a védőoltás. Magyarországon a 7. osztályos lányok és fiúk minden tanévben térítésmentesen megkaphatják a HPV magas kockázatú törzseivel szemben hosszú távú védelmet nyújtó oltást, amennyiben szüleik kérik azt. A vakcina beadása a szexuális élet megkezdése előtt javasolt, mivel ekkor a leghatékonyabb a megelőzés. Ezzel együtt oltatlan nők és férfiak számára későbbi életkorban is hasznos lehet felvenni, még ha ekkor már csak önköltségen érhető is el. A HPV elleni oltási program hatékonyságát jól mutatja egy közelmúltban megjelent tanulmány, amely szerint Angliában 2020 és 2024 között egyetlen nő sem vesztette életét méhnyakrák következtében, javarészt a népesség magas szintű átoltottságának köszönhetően.
A védőoltás mellett is javasolt továbbá a rendszeres szűrés. A 25 és 65 év közötti nők szervezett népegészségügyi szűrőprogram részeként 3 évente kapnak meghívót méhnyakrákszűrésre, amely kenetvétellel történik. A vizsgálat a méhnyak nyálkahártyájáról vett mintában keres kóros elváltozásra utaló jeleket. Ugyanakkor fontos, hogy ennek nem része a HPV-szűrés: a fertőzöttséget és annak típusát külön laboratóriumi vizsgálattal lehet felmérni. Továbbá, mivel mindkét nemre egyaránt veszélyes lehet a vírus, így amennyiben felmerül a HPV-fertőzés gyanúja valakinél, feltétlenül javasolt, hogy a partnerét is kivizsgálják. Magát a vírust az immunrendszer pusztítja el, a gyógyulási folyamat ugyanakkor helyi és szájon át alkalmazandó kezelésekkel is elősegíthető.
