
Mi a hüvelygyulladás?
A hüvely gyulladása (kolpitisz) a női szervezet leggyakoribb betegsége. Életük során szinte minden nőnek több alkalommal kell számolnia a hüvely gyulladásával. A hüvely nem passzív szerv, érzékeny mikrobiológiai egyensúly gondoskodik az antimikróbás védelméről, mely nagyrészt a Döderlein-féle tejsavbacilusoknak köszönhető. Ezek a mikrobák a hüvelyhámban ösztrogének hatására képződő keményítőből (glikogénből) tejsavat állítanak elő, miközben hidrogén-peroxidot szabadítanak fel. A hüvely savas vegyhatása (pH 3,9-4,2), valamint az erős antimikróbás hatással bíró hidrogén-peroxid gondoskodik a kórokozók elleni védelemről.
Tünetek
A hüvelygyulladás előfordulása
Hüvelygyulladás valamennyi életkorban előfordulhat, újszülöttkorban és aggastyánnál is. Leggyakoribb mégis fogamzóképes korban.

A hüvelygyulladás okai
A hüvelygyulladás okozói lehetnek sarjadzógombák, a Trichomonas vaginalis (egy egysejtű parazita), típusos baktériumok (Gardenerella vaginalis, Peptococcus, Peptostreptococcus, a Bacteroides genus tagjai, Neisseria gonorrhoeae, bélbaktériumok), atípusos baktériumok (Chlamydia trachomatis, Mycoplasma hominis, Ureaplasma urealythicum), vírusok (humán papillómavírus, Herpes simplex, Herpes zooster). A fertőzések egy része ép Döderlein-flóra mellett is képes támadni, más kórokozók opportunista fertőző ágensek, azaz csak a védő tejsavbacilus-flóra pusztulásakor képesek támadni.
Hajlamosító tényezők:
- gyakori partnerváltás
- felesleges hüvelyöblítések, kényszeres tisztálkodás
- antibiotikumok
- szteroid gyulladásgátlók szedése
- cukorbetegség
- immungyengeséget okozó betegségek (például leukémia, AIDS)
- immunrendszert gyengítő gyógyszerek, például transzplantáltaknál
- daganatellenes kezelés
- erősen klórozott vizű vagy fertőzött uszoda, termálfürdő
- anális közösülés
- a férfipartner ivarcsatorna-fertőzése, például krónikus prosztatagyulladása
A hüvelygyulladás tünetei
A hüvelyhám vörös, duzzadt, bőséges váladékozás (gyulladásos izzadmányképződés), folyás figyelhető meg.
A folyás jellege jellemző lehet a kórokozóra.
- Gomba esetén sűrű, szívósan tapadó, szemcsés-túrós, sárgás vagy fehér folyás a jellemző. A hüvely vegyhatása ilyenkor normális, a folyásnak jellemző szaga nincs.
- Trichomonas fertőzésnél a folyás zöldes, habos, édeskés szagú (l. Trichomoniasis).
- Chlamydia esetén híg, fehér, jellegtelen, ami mellett a hüvelyhám törékeny, vérzékeny.
- Gardnerella vaginalis és az anaerobok szimbiózisából fakadó nem specifikus vaginózis esetén a folyás híg, szürkés, gennyes, rossz szagú. Lúggal érintkezve biogén aminok miatt penetráns halszag tapasztalható. Ez figyelhető meg közösülés után is az ondóplazma lúgos vegyhatása miatt.
- A férj által hordozott enterális baktériumok által okozott fertőzések jellegtelenek, a panasz állandó kényelmetlenség, tisztátalanság érzése, de a panaszok nehezen fogalmazhatók meg.
A hüvelygyulladás diagnózisa
A hüvelygyulladás megállapítása a terület szemrevételezésével a nőgyógyász szakorvosnak rutinfeladat. A kórokozó azonosítására végezhetnek:
- egyszerű mikroszkópos vizsgálatot,
- festett kenet mikroszkópos vizsgálatát
- és tenyésztést.
Ismétlődő hüvelygyulladás esetén fontos a partner kivizsgálása, nincs-e valamilyen ivarcsatorna-fertőzése. Sokszor a partner fel nem ismert idült prosztatagyulladása folytonos újrafertőzés révén tartja fenn a folyamatot.
A hüvelygyulladás kórlefolyása
A váladékozás mellett a beteg viszketést, égő fájdalmat tapasztalhat, mely ráterjedhet a szeméremtestre (vulvovaginitisz), gátra és a végbélnyílásra is. Máskor (a kórokozótól függően) a fertőzés ráterjedhet a nyakcsatornára (például gonorrea, chlamydia esetén), a méhüregre, a petevezetékekre, sőt a hashártyára is.
Ez lezárhatja a petevezetékeket belülről (például gonorrea esetén) vagy külső hashártya-összenövés révén (chlamydia). A hasüregben felgyülemlő baktériumok tályogot alkothatnak, amely megrepedve életveszélyes hashártya-gyulladást is okozhat. Ilyennel ugyanakkor ritkán van példa. Gyakoriak viszont a méhüregbe feljutó baktériumok, főként chlamydia és ureaplasma miatti vetélések, koraszülések.
A hüvelygyulladás kezelése
A tenyésztés nem mindig mutatja meg a helyes kezelési irányt. A hüvelyben ugyanis akár 50-féle baktérium is jelen lehet, amelyből legfeljebb néhány tenyészik ki. Így ezek célzott elpusztítása tartós eredményt nem nyújt. Amennyiben a kórokozó pontosan megmondható, az alábbi kezelések jönnek számításba:
Gombás hüvelygyulladás esetén helyi vagy tabletta formájában kiszerelt gombaölő antibiotikumokat adhatnak (ketokonazol, itrakonazol, flukonazol, ekonazol, klotrimazol, fentikonazol, omokonazol, natamicin stb.). A régi, bevált borax glicerines hüvelymosdatás a panaszokat azonnal szünteti.
Nem specifikus vaginózis esetén az anaerob baktériumokkal szemben hatékony antibiotikumokat alkalmazzák (metronidazol, tinidazol, klindamicin).
Minden más kevert bakteriális fertőzés esetén célszerű a hüvely kifertőtlenítése (pl. benzidamin, povidon-jód oldatos irrigálással, minimálisan 10 napig, naponta egy alkalommal. Ezt követően az elpusztult tejsavbacilus-flóra helyreállítását nem szabad elmulasztani, mely hüvelykúp formájában történik 6-12 napon keresztül. A kezelés teljes időtartama alatt csak óvszer előírásszerű alkalmazásával lehet elkerülni a ping-pong effektust.
Változókorban, időseknél gyakori az ösztrogénhiányra visszavezethető, rendszerint gennyes gyulladás (kolpitisz vetularum). Ez esetben a hüvely fertőtlenítése után a tejsavbacilusok újratelepítése érdekében csak helyileg, illetve szisztémásan adott ösztrogént is kell alkalmazni.
A hüvelygyulladás gyógyulási esélyei
A hüvelygyulladás tartósan gyógyítható. Sok esetben idültté, terápiarezisztenssé, vissza-visszatérővé válhat. Ilyenkor a normál flóra helyreállítása, illetve a férfipartner vizsgálata és hatékony kezelése maradt el.
A hüvelygyulladás megelőzése
Fontos a megbízható, monogám partnerkapcsolat. Banális fertőzések esetén kerülni kell a széles spektrumú antibiotikumok adását. Ha ez nem lehetséges, a kezelést követően a tejsavbacilusokat pótolni kell.
Feleslegesen ne végezzünk hüvelyöblítéseket! A hüvelynek megvan a maga igen kifinomult, öntisztító, biológiai egyensúlya, amelynek csak ártani tudunk.
Hasznos tudnivalók a hüvelygyulladásról
A hüvelygyulladás sok esetben nem aktív, hanem passzív fertőzés. Ez annyit jelent, hogy a betegség kialakulásához a kórokozó mellett a meggyengült helyi immunitás, a tejsavbacilus-flóra pusztulása is hozzájárul. Ezért a hüvelygyulladás kórokozói (az "aktív" nemi betegségeket kivéve), a férfiakat nem betegítik meg, viszont a kezelés alatt az óvszerhasználat mellőzése esetén a fertőzést a nő rendszeresen visszakapja. Teljesen helyreállt védekezőrendszer mellett a férfi bőrén található gyenge kórokozók már nem jelentenek kockázatot a nő számára.
Régebben a tejsavbacilusok pótlására – több-kevesebb sikerrel – aludttejjel, kefírrel, joghurttal stb. próbálkoztak. Ma már ezek a kiváló baciluspótló készítmények birtokában nem javasoltak.
A tartós hüvelygyulladás, attól függően, hogy milyen kórokozó okozza, növelheti a méhnyakrák kockázatát.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Elek Csaba szülész-nőgyógyász szakorvosnak!