„Az elhízás olyan sok embert érint Magyarországon, hogy nem hagyhatjuk őket magukra a megoldás megtalálásában. Ez egy közösségi-társadalmi feladat, egy közös teher, amellyel foglalkozni kell” – hívta fel a figyelmet egy közelmúltbeli sajtóeseményen dr. Török Dóra gyermek- és felnőttendokrinológus, aki a hormonális betegségek teljes palettáját kezeli, és sokrétű tapasztalata van mind a gyerekek, mind a felnőttek komplex endokrinológiai problémáit illetően.
Előadásában kiemelte, hogy az elhízás saját jogon is krónikus betegségnek számít, amely nagyon súlyos, hátrányos következményekkel jár az egészségre és az életminőségre nézve. Az elhízással kapcsolatban ráadásul „borzasztóan sok a tévhit, és küzdenünk kell az érintettek megbélyegzése ellen is, mert a társadalom igenis tévesen hibáztatja az embereket a betegségükért, a túlsúlyukért. A betegeket emiatt diszkrimináció, valamint egészségügyi, társadalmi és gazdasági hátrány is érheti, ez pedig sokszor a problémáik megoldásában is gát lehet” – fogalmazott a szakértő.
„Valóban lehet endokrin oka is az elhízásnak, de ez nagyon ritka”
Léteznek olyan betegségek, amelyek túlsúlyt okozhatnak, ezek azonban az elhízásos esetek csupán töredékéért felelősek. A leggyakrabban ugyanis életmódbeli gondok vannak a háttérben. Ennek ellenére a doktornő fontosnak tartotta felsorolni az elhízást okozó betegségeket, állapotokat és endokrin okokat, amelyek egyebek mellett az alábbiak lehetnek:
- egyes öröklött betegségek vagy genetikai rendellenességek;
- változás a nemi hormonok szintjében – például serdülés, terhesség vagy menopauza idején;
- mellékvese-túlműködés;
- pajzsmirigy-alulműködés;
- gyógyszermellékhatás;
- evészavarok.
„Az elhízásba tehát összetett élettani, környezeti, genetikai, gazdasági, társadalmi és pszichológiai okok is belejátszanak. Ezek közül némelyiket tudja befolyásolni az egyén, némelyiket viszont nem. Azonban a testsúlyt alapvetően 2 oldalról tudjuk befolyásolni: a bemeneti oldalon, vagyis hogy mennyi kalória kerül be a szervezetbe, és ott, hogy ezt hogyan égetjük el” – mutatott rá dr. Török Dóra.
„Meg kell találni, hogy ezt a gordiuszi csomót hogyan vághatjuk át”
A szakirodalom szerint több mint 200 betegség hozható kapcsolatba a túlsúllyal, és gyakorlatilag nincs olyan szervünk vagy szervrendszerünk, amely érintetlenül maradna. Ez pedig jelentősen, akár tíz évvel is megrövidítheti az életet. „Tíz év borzasztóan sok, és azt gondolom, hogy egész egyszerűen közös feladatunk, hogy ezt a tíz évet megpróbáljuk visszaadni” – hangsúlyozta a szakember.
Az endokrinológus szerint egyébként nem feltétlenül az összes súlyfelesleg leadása a legfontosabb cél, ugyanis már egy kisebb mértékű fogyás is nagyon komoly egészség- és életminőség-javulást eredményezhet. A metabolikus szindrómánál például 10, a PCOS-nél és a diabétesznél pedig 5-15 százalékos fogyás is nagyon sokat számít. Ha például egy súlyosan elhízott ember lefogy 15 százalékot a testsúlyából, akkor ugyan még mindig marad súlyfeleslege, de az anyagcseréje, a hasnyálmirigye és a kardiovaszkuláris rendszere elképesztően megkönnyebbül.
„Az élet általában nem egyszerű, nagyon sok mindenhez kell alkalmazkodnunk, és nagyon sok kompromisszum van. Ha például az embernek lesz egy ülőmunkája, az kevesebb mozgással jár. Ha esetleg éjszaka is dolgozni kell, mellette beteget ápol vagy gyereket nevel, kevésbé figyel a helyes étkezésre, és elkezdenek feljönni a kilók. Ha pedig már feljött néhány plusz kiló, akkor az illető még nehezebben mozog, még kevesebbet sportol. Ezek a problémák egyszerűen gúzsba kötik a betegeket, és hiába várjuk, hogy a saját hajuknál fogva húzzák ki magukat a mocsárból, ez általában nem szokott sikerülni. Nekünk kell segíteni a betegeknek, és valahogy meg kell találni, hogy ezt a gordiuszi csomót hogyan vághatjuk át” – magyarázta.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
„Muszáj, hogy a betegek többet tudjanak tenni ”
A doktornő szemléletes magyarázata szerint az elhízás kezelését valahogy úgy kell elképzelni, mint egy soklábú széket. A diéta, a mozgás, a társbetegségek gondozása, a stresszkezelés, az alvásminőség javítása és az egyéb életmódbeli tényezők megváltoztatása mind egy-egy lába ennek a széknek, és ha bármelyik láb rövidebb, akkor a szék billegni fog.
„Nagy hangsúlyt helyeznék továbbá a lelki támogatásra is, a pszichológus szakemberek szerint ugyanis kognitív viselkedésterápia nélkül nincs tartós fogyás, és hajlok arra, hogy ezt elhiggyem nekik. Ez nem azt jelenti, hogy el kell menni valami Ádámtól-Évától kezdődő terápiába, aminek aztán soha nem lesz vége. Azt jelenti, hogy a mindennapi működésmódunkat kell befolyásolni” – mondta. Összességében tehát komplex cselekvési tervre van szükség, mert ettől várható csak igazán látványos eredmény. Annak megtartása pedig élethosszig tartó feladat.
A doktornő azt is elárulta, hogy az endokrinológusokat azzal lehet kikergetni a világból, ha a beteg azt mondja, hogy ő nem is eszik, mégis hízik, vagy ha azt állítja, hogy az ő esete nagyon komplex. Felmerült tehát a kérdés, vajon mit tehet az endokrinológus azért, hogy a betegek endokrinológiai diagnózis iránti „vágyát” eloszlassa – méghozzá hatékonyan. Tehát úgy, hogy a páciens továbblépjen, közben pedig mégis empatikusan, hogy az érintett ne összeomoljon össze attól a tudattól, hogy szembe kell néznie a saját felelősségével és korlátaival.
„Nagyon fontos, hogy a betegek reálisan közelítsék meg a problémát. A rendelőben általában elég szilárd szakmai álláspontot szoktam képviselni, pont azért, hogy ezeket a kis menekülőutakat elvágjuk, mert enélkül nem lesz megoldás. Tehát szembe kell nézni egyrészt azzal, hogy az idő múlik. Az ember nem marad 16 éves, és nem is marad olyan az alkata, mint amilyen 16 évesen volt. Ezt nagyon sok beteg nehezen fogadja el, hogy bizony megváltozik az alkata, és az egyes életkorokban másképpen kell gondoskodnia a testéről. Azt pedig nekünk, szakembereknek kell tudomásul venni és elfogadni, ha a beteg azt mondja, hogy ő már mindent megpróbált, mert akkor tényleg megpróbált mindent, ami tőle telt, és az ennyi volt. Lehet, hogy az ő helyében még kettővel többször el tudnék menni edzeni, meg lehet, hogy tudnék két gombóccal kevesebb fagylaltot enni, de ő ennyit tudott. Nekünk az a feladatunk, hogy abból a helyzetből segítsünk, amelyben van, mert ez az ő élethelyzete. Ő ismeri a saját korlátait, és nekem nem az a feladatom, hogy okoskodjak, vagy kioktassam őt, vagy az anyukája legyek, hanem az, hogy segítsek neki azzal a szaktudással, amely a rendelkezésemre áll” – fogalmazott az endokrinológus, hozzátéve, hogy idővel aztán minden páciensnek rá kell ébrednie, hogy az egészsége és az életkilátásai érdekében muszáj, hogy mégis tudjon többet tenni, vagy mást.
„Már magzati korban megalapozhatjuk a későbbi elhízást”
Felvetődött a beszélgetés során az a probléma is, hogy annak, hogy valaki nehezebben fogy le, evolúciós oka is van, a szervezet ugyanis a kóros metabolikus szabályozása miatt ragaszkodik a megszerzett többletsúlyhoz. „Nagyjából az a stratégia, amelyet most követni próbálunk, hogy először is rendezzük a beteg testi egészségét, fogyjon le, és kerüljön egészségesebb súlyba, érezze jobban magát a bőrében. Utána viszont legalább 5-6 évig kell szigorúan tartani az egészséges életmódot ahhoz, hogy lehessen egy picit lazítani, vagy egy picit többet »bűnözni«” – mutatott rá Török doktornő.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az elhízás valójában már jóval azelőtt elkezdődik, hogy a mérleg mutatója meghaladná azt a bizonyos kilót, amely után kimondják. „A metabolikus adaptáció már méhen belül megkezdődik. A magzat érez ízeket, és abból, hogy az anya hamburgert és csokit eszik-e vagy zöldséget, a magzat – az ő kis hipotalamuszával és ízérző receptoraival – már információkat kap arról, hogy milyen világba születik majd: olyanba, ahol élelmiszerbőség van, vagy olyanba, ahol jégkorszak van és gumókat fog majd rágcsálni. Tehát ő már akkor elkezd ehhez a világhoz idomulni, a mi világunkhoz, és mire megszólal, addigra már mindent tud az életformánkról. Úgyhogy ha a következő generációnak jobb egészséget szeretnénk biztosítani, akkor azt ott kell elkezdeni, hogy bizony a kismamák egészségére és túlsúlyára is komolyan figyelni kell” – emelte ki.
„Ne kelljen a sírásig eljutni, mire valaki érdemi segítséget kaphat”
Fontos kérdéskör az is, hogy vajon milyen megközelítés és kommunikáció segíthet abban, hogy a társadalmi hozzáállás változzon, és eltűnjenek az elhízottakkal kapcsolatos előítéletek és stigmák. A negatív megbélyegzés és az ítélkezés ugyanis gyakran visszatartja azokat, akik szeretnének például edzőterembe elmenni, hiszem előre félnek attól, hogyan fognak rájuk nézni és mit fognak róluk gondolni – ettől pedig „megfagynak”, és nehezebben teszik meg a saját érdekükben nagyon is fontos és szükséges első lépéseket.
„Meg kell ismerni és meg kell hallgatni egymást. Bevallom, nálam rendszeresen sírnak a rendelőben a betegek, és nem azért, mert bántom őket, hanem mert eleve egy nagyon defenzív állásponttal érkezik mindenki, hogy értsem meg, ő nem tehet róla, és már 80-szor lefogyott, de vissza is jöttek a kilók. Egy darabig hallgatom, de aztán nyilván azt mondom, hogy oké, értem, elhiszem, de most már foglalkozzunk a megoldással is. Amikor azt érzik a betegek, hogy végre le tudják rakni azt a sok kudarcot, bántást és frusztrációt, amely mögöttük van, és megpróbálunk valami mást, az olyan megkönnyebbülést ad nekik, hogy nagyon sokan elsírják magukat. Azt gondolom, hogy ezt kéne valahogy megpróbálni megspórolni az embertársainknak, hogy ne kelljen a sírásig eljutni, mire valaki érdemi segítséget kaphat” – fogalmazott Török doktornő.
A fogyást (is) elősegítő gyógyszerekkel kapcsolatban pedig kiemelte, hogy régebben még „meg kellett várni”, hogy a beteg diabéteszes legyen, és csak akkor írhatták fel neki azt a gyógyszer, amellyel nem csupán a vércukorszintjét tudta szabályozni, hanem fogyhatott is. „Ma viszont már nem kell megvárni ezeket a komplikációkat, hanem sokkal több lehetőségünk van arra, hogy a testsúlyra koncentráljunk már azelőtt, hogy a különböző társbetegségek kialakulnának” – mondta.
Legjobban: