Az emberi szervezet egyensúlyban tartásához, azaz hogy ne fogyjunk és ne is hízzunk, tudjunk dolgozni, elég energiánk legyen, testsúlykilogrammonként 0,6 gramm fehérjére van minimálisan szükség. Ha ennél kevesebbet fogyasztunk, akkor a szervezet elkezdi az izmait lebontani. Például egy 70 kilogramm testtömegű embernek minimálisan napi 40-45 gramm fehérjét kell megennie – idézi a Semmelweis Egyetem szerdai közleménye dr. Tislér András nefrológust, a Belgyógyászati és Onkológiai Klinika professzorát. A nemzetközi ajánlás az optimális napi fehérjebevitelre 0,8 gramm/testsúlykilogramm, vagyis az előző, 70 kilós személy példájánál maradva 50-60 gramm.
A túlzott fehérjebevitel hatása
A szakember ezzel együtt rámutat: a nyugati társadalmakban naponta több fehérjét fogyasztunk, mint amennyi szükséges lenne. Szokásos értrendünkkel körülbelül testsúlykilogrammként 1-1,2 gramm fehérjét viszünk be részben állati, részben pedig növényi eredetű alapanyagokból. Vagyis amikor valaki táplálékkiegészítőként is fogyaszt proteinnel dúsított ételeket, fehérjeporokat, akkor a szükségesnél eleve magasabb mennyiséget emeli még tovább, körülbelül 2 gramm/testsúlykilogrammra.
Egészséges ember esetében az enyhén emelkedett fehérjefogyasztásnak alapvetően nincs káros egészségügyi hatása. A fehérjék ugyanis a szervezetbe jutva a bélrendszerben aminosavakra bomlanak, amelyek felszívódnak, és építőkövekként használjuk őket arra, hogy a szervezet a saját fehérjéjét felépítse. Ez egy ciklikus folyamat: a fehérjék egy idő után lebomlanak, és az aminosavak bomlástermékeit a vese távolítja el nitrogéntartalmú anyagok, elsősorban karbamid formájában. Krónikus vesebetegség esetén viszont a vese azonban nem tudja ezeket kiválasztani, ezért a vérben megemelkedik a karbamidszint.
Az emelt fehérjebevitel és ezáltal az aminosavfelszívódás élettani hatása, hogy a vesék kis szűrőinek munkáját fokozza. Ha a szervezet úgy érzékeli, hogy sok fehérjét kapott, akkor több karbamidot kell kiválasztania, ezért még jobban elkezd dolgozni. Tehát az aminosavak a vesékre fokozott kiválasztási terhet rónak – magyarázza a szakember. Vagyis, ha valaki nagyon sok fehérjét fogyaszt, akkor az a vesét fokozott terhelésnek teszi ki, mivel a veseszűrőket olyan munkára kényszeríti, amelyet egy bizonyos határig bírnak teljesíteni. Egy ponton túl azonban ez a válaszreakció a vesét kezdi el károsítani.
Mennyi fehérje fér bele?
Tislér doktor elmondása szerint egy egészséges veseműködésű embernél napi 120-130 gramm fehérjebevitel várhatóan hosszú távon sem okoz vesekárosodást. Krónikus vesebetegség fennállásakor azonban javasolják a fehérjefogyasztás csökkentését 0,8 gramm/testsúlykilogramm alá. Érdemes megemlíteni, hogy az atléták, testépítők ennél jóval nagyobb, extrém mennyiségű proteint is bevisznek, részben a fehérjedús étrendjükkel, illetve elsősorban fehérjeporokkal. Esetükben a napi bevitt fehérjemennyiség akár 3-4 gramm/testsúlykilogramm is lehet, tehát 200-300 gramm fölé is emelkedhet. Márpedig minél nagyobb a fehérjebevitel, annál nagyobb teher nehezedik a veseszűrőkre.
„Sokszor előfordul, hogy aki ilyen intenzíven fókuszál a testépítésre, az nemcsak fehérjét használ táplálékkiegészítésként, hanem további szereket, például kreatint, vitaminkomplexeket, akár anabolikus szteroidokat, néha vízhajtót is. Ezek pedig összeadódva növelik a vesebetegség kialakulásának veszélyét” – hívja fel a figyelmet dr. Tislér András.
Mikor segíthet a dietetikus?
Vannak olyan életszakaszok, amikor fokozottabb fehérjebevitelre van szükség. Ilyen lehet például a csecsemőkor, a várandósság vagy a 65 év feletti életkor. Csecsemőkorban a fehérjeigény akár 1,4 g/testsúlykilogramm is lehet, de ezt ilyenkor a gyermek az anyatejből vagy az anyatej-helyettesítő élelmiszerekből kapja a megfelelő mennyiségben. Várandósság alatt a fehérjeszükséglet a második trimeszterben körülbelül napi 10 grammal, a harmadikban átlagosan 20 grammal növekszik. 65 éves kor felett az izomtömeg természetes csökkenésének lassítása és a fehérje megváltozott hasznosulása miatt törekedni kell az 1 gramm/testsúlykilogrammos mennyiségre.
„Fontos, hogy vegyük figyelembe az egyén eddigi fehérjefogyasztását, hiszen a túlfogyasztás miatt előfordulhat, hogy nem szükséges emelnünk a mennyiséget ezekben az állapotokban sem” – hangsúlyozza Dudás-Batu Bernadett, a Semmelweis Egyetem dietetikusa. Hozzátette, hogy fehérjekiegészítők fogyasztására abban az esetben lehet szükség, ha élelmiszerekkel nem megoldható az ajánlott mennyiség bevitele. Ezek szedése előtt azonban érdemes dietetikus segítségét kérni a személyre szabott mennyiség és a minőség érdekében. Krónikus betegség vagy várandósság esetén pedig a kezelőorvossal történő egyeztetés is elengedhetetlen.
