Ahogy már korábban beszámoltunk róla, elég borús képes fest az emberek mentális egészségéről az Egészségügyi Világszervezet (WHO) két új jelentése. A Világ mentális egészsége napjainkban és a 144 ország adatait összegző Mentális egészség 2024-es atlasza című összefoglalóban is kiemelik, hogy a mentális problémák minden országban és közösségben elterjedtek, illetve minden korosztályban vannak érintettjei – tehát már a gyerekek körében is. Az évi 720 ezer befejezett öngyilkosság áldozatainak többsége is fiatal – és ez a szám ugyan az elmúlt években mérséklődött, még mindig messze az ENSZ által kitűzött cél, vagyis az, hogy az ilyen halálesetek száma az egyharmadával csökkenjen 2030-ig. A jelenlegi tendencia alapján csupán 12 százalékos csökkenést látnak reálisan teljesíthetőnek a szakértők, és úgy gondolják, hogy az országoknak meg kellene háromszorozniuk az öngyilkosság megelőzéséért tett erőfeszítéseiket.
Ilyen most a fiatalok mentális egészsége
A mentális zavarok előfordulása 2011 és 2021 között a 20-29 éves fiatal felnőttek körében nőtt a legnagyobb ütemben, csaknem 2 százalékkal. A bipoláris személyiségzavar (más néven mániás depresszió) és egyes étkezési zavarok azonban már a serdülőket (a 10-19 éveseket) is nagy számban érintik. Bizonyos mentális zavarok pedig már az 5-9 éves gyermekek körében is előfordulnak. 2021-ben világszerte az 5 és 9 év közöttiek körülbelül 7 százaléka, míg a 10 és 19 év közöttiek 14 százaléka élt mentális zavarral. Összességében pedig a felnőttkorban jelen lévő mentális zavarok körülbelül egyharmada már 14 éves korra, felük pedig a 18. életévig kialakul.
A serdülők és a fiatal felnőttek (20-24 évesek) körében a szorongásos zavarok számítanak a leggyakoribb mentális zavarnak, a depresszió pedig a második legjellemzőbb mentális probléma ezekben a korosztályokban. Ezek előfordulási aránya 4,2 és 5,7 százalék között mozog. Ezen adatok ismerete azért nagyon fontos, mert ha ezek a problémák egyre gyakoribbá válnak a fiatalok életében, akkor óhatatlanul növekszik az öngyilkosságon gondolkodó gyerekek és tinédzserek száma is. Ugyanis a rossz mentális egészségi állapot gyakran megmagyarázza vagy befolyásolja az önsértő szándék kialakulását – olvasható a WHO jelentésében.
A serdülőkori depressziót egyébként nem olyan könnyű felismerni, mert az érzelmi és magatartásbeli változások – például a hangulatingadozás és a kockázatvállaló viselkedés – sok esetben teljesen normális velejárói a kamaszodásnak. Agresszív és meggondolatlan viselkedés, valamint fokozott szerhasználat esetén azonban már depresszióval állhatunk szemben, amelyet mindenképpen komolyan kell venni, serdülőkori depresszió esetén ugyanis igen magas az öngyilkosság rizikója – figyelmeztetett egyik Facebook-bejegyzésében a mentális egészséggel kapcsolatos edukációval és tabudöntögetéssel foglalkozó Mélylevegő Projekt.
Gyermekük halála után egy 16 éves kaliforniai fiú szülei augusztusban pert indítottak az OpenAI ellen, a ChatGPT ugyanis részletes utasításokat adott a tinédzsernek az öngyilkossághoz. A szülőket képviselő ügyvéd, Melodi Dincer szerint már régóta elérhetőnek kellene lennie valamiféle szülői felügyeletnek a platformon – a cég azonban ezúttal tényleg bevezetni készül azt.
„A következő hónapban a szülők összekapcsolhatják fiókjukat tizenéves gyermekük fiókjával, valamint ellenőrizhetik, hogy a ChatGPT hogyan válaszol gyermeküknek a modell viselkedési szabályai alapján” – tájékoztatta a felhasználókat az OpenAI, hozzátéve, hogy a szülők arról is értesítést kapnak majd, ha a chatbot akut szorongás jeleit észleli a gyermeken.
Öngyilkossági szándékra utaló jelek
Egy másik posztban a Mélylevegő Projekt arra is rámutatott, hogy a legtöbb öngyilkosságot fontolgató személy valamilyen formában jelzi környezetének a szándékát. Ezt segélykiáltásnak nevezik, és ha ezt időben felismerjük, akkor még van remény a közbelépésre. A legfőbb figyelmeztető jelek az alábbiak:
- direkt vagy rejtett utalás a halálvágyra vagy az önsértésre,
- a halál gyakori emlegetése,
- öngyilkosságra alkalmas eszközök keresése,
- erős hangulatingadozások,
- hirtelen viselkedésváltozás (akár pozitív irányba is),
- kapcsolatok elrendezése, függőben maradt ügyek lezárása,
- környezettől való eltávolodás, elszigetelődés,
- érzelmi beszűkülés,
- szüntelen szorongás,
- korábbi értékek, vallási meggyőződések, erkölcsi normák megkérdőjelezése,
- önutálat, folytonos elégedetlenség,
- elköszönés, búcsúzkodás,
- önromboló, önkárosító viselkedés,
- felelőtlen magatartás – például fokozott szerhasználat, veszélyes vezetés, kockázatos szexuális élet.
A jellemző gondolatok, leggyakrabban elhangzó mondatok pedig a következők lehetnek:
- „Jobb lenne meghalni.”
- „Miért érdemes élni?”
- „Nincs kiút.”
- „Bárcsak meg sem születtem volna.”
- „Mindenkinek jobb lenne nélkülem.”
Nagyon fontos és kritikus fordulópontnak számít, amikor az érintett egy súlyosan depressziós periódus után hirtelen – egyértelmű ok, például szakértői segítség vagy terápia nélkül – megnyugszik és boldognak mutatja magát. Ilyenkor a környezet azt gondolhatja, hogy a korábbi viselkedés csak múló szeszély volt, és minden rendbe jött. Ez azonban valójában akár azt is jelezheti, hogy az illető megbékélt azzal, hogy "nincs más választása", vagyis meghozta a döntését azzal kapcsolatban, hogy elköveti az öngyilkosságot. „Aki öngyilkosságot fontolgat, valójában nem meghalni szeretne, hanem másképpen élni. Erre akkor éppen képtelen, ezért gondolkodik rajta, hogy véget vessen életének” – figyelmeztetett a Mélylevegő Projekt.
Öngyilkossági krízis: mit tegyünk és mit ne?
Amennyiben a fentiek alapján arra gyanakszunk, hogy valamelyik ismerősünk, szerettünk öngyilkossági gondolatokat táplál, akkor mindenképpen cselekednünk kell – nem mindegy azonban, hogyan közelítünk az érzelmileg nagyon sérülékeny és bizonytalan érintetthez. Vitába kezdeni, az élet értelméről győzködni vagy problémamegoldási tanácsokat osztogatni például teljesen felesleges, és csak olaj lehet a tűzre. De hasonlóan rossz reakció a kétségbeesés, az érzelmi érvénytelenítés („Mások is küzdenek nehézségekkel.”), a toxikus pozitivitás („Csak pozitívabban kellene hozzáállnod.”) és az önhibáztatás („Hogy nem vettem észre korábban? Mit rontottam el?”) is.
A szakértők szerint az egyik legjobb lépés, ha rákérdezünk az illetőnél, valóban vannak-e öngyilkossági gondolatai. „Az öngyilkossági gondolatokkal küzdő személy számára az a lehetőség, hogy valakivel beszélhet nyomasztó érzéseiről, megkönnyebbülést jelenthet, enyhülhet magányosságérzése” – írták. Emellett lényeges az is, hogy nyilvánvalóvá tegyük, hogy törődünk vele, és nincs egyedül. Amikor beszél, hallgassuk figyelmesen, türelmesen, megértően, ítélkezéstől mentesen! Tudassuk vele, hogy fontosnak tartjuk az életét, és a nehézségei csak átmenetiek! Javasoljuk továbbá a szakértői segítség igénylését!