Maga a porckopás, avagy artrózis, illetve oszteoartritisz egy degeneratív betegség: az ízületi csontfelszíneket borító porcállomány fokozatos elvékonyodása, feltöredezése jellemzi. Az üvegporc rendkívül fontos funkciót, egyfajta súrlódásgátló szerepet tölt be a mozgásban. A porckopás következtében ugyanakkor sérül ez a funkció, ami miatt a mozgás idővel egyre fájdalmasabbá válik, az érintett ízület begyulladhat, mozgásterjedelme beszűkül, valamint hosszú távon el is deformálódik. A fájdalom elsősorban mozgás hatására jelentkezik, pihentetés hatására pedig enyhül, az állapot romlásával azonban egyre erősebben és gyakrabban tapasztalható. Emellett jellemző, hogy nyugalmi helyzetben az ízület merevvé válik, így nehézkes a mozgásindítás, az ízületet úgymond be kell járatni.
A probléma bármelyik ízületben kialakulhat, anatómiai okokból ugyanakkor többnyire a kéz, térd, csípő vagy gerinc területén lép fel. Ismert, hogy az artrózis megjelenésének kockázata a kor előrehaladtával emelkedik, ahogy a porcállomány épülése fokozatosan háttérbe szorul a lebontó folyamatokkal szemben. Genetikai tényezők és a biológiai nem szintén befolyásolja a rizikót: bár ennek pontos okai egyelőre nem tisztázottak, nőknél azonban valamelyest gyakrabban jelentkezik ízületi porckopás. Mindezeken felül a többi között egyaránt hozzájárulhat a betegség kialakulásához a mozgásszegény életmód vagy ellenkezőleg, az ízületek túlzott terhelése, az elhízás, traumatikus sérülések, anyagcsere-betegségek és veleszületett fejlődési rendellenességek.
Hogyan kezelhető a porckopás?
Fontos leszögezni, hogy az artrózis nem visszafordítható, lehetséges azonban lassítani a kórlefolyását, illetve javítani az érintettek életminőségét a tünetek kezelése által. Sokat tehetünk a megelőzés érdekében életmódunkon keresztül, a kellő mennyiségű fizikai aktivitás és az optimális testsúly megőrzése ugyanis nagyban támogatja az ízületek egészségét. Ugyancsak ez az alapja a már kialakult tünetek kezelésének. Bár gyakran előforduló aggodalom, hogy a testmozgás súlyosbítja az ízületi bántalmakat, valójában azonban az izmok és ízületek erősítése révén számottevő javulást hozhat. Ezen felül a sport szintén előnyösen hat a testsúlyra és testtartásra, ahogy a stresszcsökkentésben is hasznos, mindezek révén pedig ugyancsak hozzájárul az artrózis okozta panaszok enyhítéséhez. Mindazonáltal a helyes mozgásforma kiválasztása, valamint a megfelelő edzésprogram kialakítása céljából javasolt először szakemberrel konzultálni.
Életmódunk mellett szükség esetén fizikoterápiás módszerek segítségével, illetve gyógyszeres úton is csillapítható a fájdalom. Szájon át bevehető gyógyszereken túl ízületbe adott injekciók (szteroid, hialuronsav) révén is lehet kezelni a gyulladt és kopott ízületet, bár érdemes megemlíteni, hogy ez az eljárás hosszú távon további károsodást idézhet elő az ízületi porcállományban. Éppen ezért az injekciós kezelést általánosságban évente legfeljebb két-három alkalommal szabad csupán megismételni. Azokban az esetekben, amikor az eddig felsorolt terápiás eszközök nem hoznak kellő eredményt, és a páciens krónikus fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal küzd a porckopás következtében, akkor javasolt megfontolni a műtéti beavatkozást.
Sebészileg így kezelhető a porckopás
Térdízületi artrózis esetén, illetve annak megelőzése céljából egyes esetekben javulást hozhat a tengelykorrekció (oszteotómia), amely során a térdízület rossz tengelyállását korrigálják a combcsonton vagy a lábszárcsonton végzett sebészi beavatkozással. Szintén alkalmazható a térdet érintő porckopás kezelésében a minimálisan invazív artroszkópia vagy tükrözés, amikor az ízületet nem szükséges teljesen megnyitni, csupán néhány bemetszést végeznek, ahol tollvastagságú endoszkópot, kamerát vezetnek be, és speciális műszerekkel el tudják látni az ízület sérült részeit egynapos sebészet keretén belül. A legsúlyosabb esetekben ugyanakkor a protézisbeültetés jelentheti a megoldást. A többnyire a térden vagy a csípőn elvégzett műtét célja, hogy az egymással szemben lévő sérült ízületi porcfelszíneket eltávolítsák, majd a felszíneket protézisekkel pótolják.
Az eljárás legfontosabb előnye, hogy alapjaiban változtathatja meg a páciensek életminőségét a fájdalom megszüntetésével, valamint az érintett ízület mozgásszabadságának visszaadásával. Fontos azonban számításba venni, hogy mint minden sebészeti beavatkozás esetében, az ízületi protézisbeültetés kapcsán is fennáll az általános és a műtétre specifikus komplikációk kockázata, így ezekről mindenképpen javasolt kezelőorvosunkkal konzultálni, mielőtt döntenénk. Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy a műtétet követő felépülés rövidebb vagy hosszabb időt is igénybe vehet, amiről szintén érdemes előzetesen tájékozódni a sebésznél. Mindezeken felül azt is tegyük mérlegre, hogy a beültetett protézisek átlagosan élettartama nagyjából húsz évre tehető, azaz elképzelhető, hogy a későbbiekben meg kell ismételni az operációt.
Általános útmutatásként elmondható, hogy amennyiben a konzervatív kezelési módszerek révén nem lehet kellőképpen enyhíteni a beteg kopásos eredetű panaszait, amelyek az életminőségét is befolyásolják, úgy nem érdemes halogatni a műtétet. E tekintetben egyedi elbírálás kérdése tehát, hogy mikor válik szükségessé a protézisbeültetés. A kezelés lehetséges kockázatairól mindenképpen fontos tájékozódni, majd a várható előnyöket és hátrányokat mérlegre téve dönteni. A legalapvetőbb kérdések, amelyeket fel kell tennünk magunkban, a következők.
- Képesek vagyunk együtt élni azzal a fájdalommal, amelyet jelenleg okoz a porckopás?
- Tapasztalunk-e olyan mellékhatásokat a gyógyszeres kezelés kapcsán, amelyeket nehéz elviselni?
- Romlott-e a fájdalom és az ízület mozgáskorlátozottsága az elmúlt fél év során?
- Mennyire befolyásolja életminőségünket az érintett ízületi fájdalom és mozgáskorlátozottság?
- Kipróbáltunk-e már minden bizonyítottan hatásos konzervatív kezelési módszert?
- Megengedi-e általános egészségi állapotunk a műtét elvégzését?
- Felkészültünk-e a műtét utáni felépülési időszakra?
