A Johns Hopkins egyetem betegbiztonsági szakértői egy nyolc éves időszak orvosi okokra visszavezethető halálozásainak adatait elemezve kiszámították, hogy több mint 250 ezer haláleset köthető orvosi hibákhoz az USA-ban. Az erről szóló cikket a The BMJ orvosi folyóiratban tették közzé. Ez a szám magasabb, mint amit az amerikai járványügyi hatóság (CDC) a harmadik vezető halálokként megjelölt légúti betegségekhez kapcsolt, amelyek közel 150 ezer ember életét veszik el.
A Johns Hopkins csapata szerint a CDC adatgyűjtési rendszere nem jelöli meg külön az orvosi hibákat a halotti bizonyítványban. A kutatók szeretnék elérni a módszer frissítését, s a halál okának újraosztályozását a halotti bizonyítványokban.
Martin Makary, a Johns Hopkins sebész professzora szerint az orvosi kódolási rendszert úgy tervezték, hogy maximalizálja az orvosi szolgáltatások számlázási lehetőségeit, s nem arra, hogy adatokat gyűjtsön az országos egészségügyi statisztikákba. A jelenlegi rendszer egészen 1949-ig visszavezethető, amikor az USA egy nemzetközi osztályozást adaptált. Akkoriban nem volt elismert, hogy egy beteg halálához a rossz diagnózis vezethet. Mindenki elfogadta, hogy az orvosok mindent megtettek a betegekért, akik alatt nem volt biztonsági háló. Az akkori osztályozásban a betegségek és a halálokok megegyeztek. S a statisztikák mind a mai napig szándékosan kizárják az orvosi hibákat a professzor szerint.
A CDC szerint 2013-ban 611 105 ember halt meg szívbetegségben , 584 881 rákban, és 149 205 krónikus légúti betegségben. Azaz az utóbbit a halálhoz vezető orvosi hibák letaszították a dobogóról, ha a kutatási adatok helyesek. „Mostanában sok szó esik a rákról és a szívbetegségekről, ám mivel az orvosi hibák nem jelennek meg a listában, a probléma mégsem kap kellő finanszírozást és a figyelmet” – mondta Makary.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a legtöbb orvosi hiba nem amiatt következik be, mert az orvosok rosszak, s ezeket nem is kellene büntetésnek vagy a jogi lépéseknek követni. A legtöbb hiba ugyanis rendszerszintű problémákat jelez, beleértve a gyengén koordinált ellátást, a biztonsági hálók és egyéb protokollok nem megfelelő alkalmazását, továbbá az indokolatlan különbségeket az orvosok által követett gyakorlatban, amelyekből hiányzik az elszámoltathatóság.
Forrás: hopkinsmedicine.org
