A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) a hörgők beszűkülésével és a tüdőszövet átépülésével járó progresszív betegség. Hosszú évek alatt alakul ki, és mire fény derül rá, addigra a betegeknek már jellemzően súlyosabb tüneteik vannak.
A betegség súlyosságának megértéséhez nem árt tudni, hogy a gázcsere a tüdőbem a kis léghólyagocskák hajszálerekkel gazdagon átszőtt falában történik. Oda az egyre vékonyodó hörgőkön, hörgőcskéken jut be az oxigéndús levegő, majd kilégzéskor a széndioxiddal keveredett levegő ezeken keresztül távozik. COPD esetében azonban a hörgők nyálkahártyájában tartós gyulladás alakul ki, így az megduzzad, sok váladék termelődik, a hörgők falában lévő izmok pedig összehúzódnak. Mindez együttesen eredményezi a hörgőszűkületet, amely miatt sípoló légzés, nehézlégzés alakul ki. A betegség előrehaladása és a kezelés elmaradása miatt később tüdőtágulás és maradandó hörgőszűkület is kifejlődhet.
A fizikai inaktivitás ördögi körbe sodorja a COPD-s betegeket
A COPD-s betegek általában kerülik a mozgást, a fizikai terhelés ugyanis gyakran kimerültséget és légszomjat vált ki náluk. Ez azonban beindít egy ördögi kört: a fizikai inaktivitás miatt nagymértékben csökken a kondíciójuk és fittségük, ez pedig az idő előrehaladtával tovább fokozódhat, így erősödhet a légszomj, és fokozatos gyengülés léphet fel. A sportolásmentes életmód tehát senkinek sem jó választás, még a COPD-vel küzdőknek sem.
A rendszeres mozgás általános előnyeiről már biztosan te is sokat hallottál, a COPD esetében viszont még fontosabb, hogy megértsd a sportolás pozitív hatásait. Több kutatási eredmény is igazolja például, hogy a pulmonológiai rehabilitáció, a fizikai aktivitást serkentő programok és a motivációt növelő, személyre szabott mozgásterápiák mérséklik a COPD-s betegek rohamait és tüneteit. Ez az összefüggés ráadásul fordítva is igaz: a mozgáshiány miatt a vázizomzat gyengülése és fogyása igencsak rontja a COPD kimenetelét.
„Olyannyira érvényes ez, hogy egy követéses tanulmány szerint a fizikai inaktivitás a COPD-s betegeknél az összes okból bekövetkező halálozás legfőbb előrejelzője lehet, vagyis komolyabb rizikófaktor, mint a tüdő funkciójának romlása” – hívta fel a figyelmet dr. Hidvégi Edit, a Tüdőközpont gyermek- és felnőtt tüdőgyógyásza.
Nem kell maratont futni, minden mozgás számít
A COPD-s beteg rehabilitációjába legkönnyebben úgy lehet beilleszteni a mozgást, ha a páciens személyre szabott iránymutatást kap a számára optimális terhelésről, a legjobb mozgástípusokról, illetve nem megterhelő, akár ülve vagy fekve is végezhető légzőgyakorlatokról. Ideális esetben az aerob mozgást az izomfejlesztés is kiegészíti, így ez nemcsak a vázizomzat, a szív, az érrendszer és a légzőrendszer erősödésével járhat, hanem a krónikus gyulladás enyhítéséhez is hozzájárulhat. Ráadásként pedig egy remek "mellékhatást" is kiélvezthetnek a páciensek: a fizikai aktivitás a COPD-t gyakran kísérő depresszió ellen szintén hatásos, valamint növeli a várható élettartamot.
Ez is érdekelhet
„Nem kell nehéz és megterhelő edzésekre gondolni, a legjobb gyakorlat sok beteg számára egyszerűen a nordic walking, a sétálás. Ha ez az időjárási viszonyok miatt nem kivitelezhető, más lehetőségek is kiválóak, például tánc vagy akár séta a bevásárlóközpontban. A mindennapi tevékenységek és a kerékpározás is jó kiegészítő lehet. A COPD-s pácienseknek feltétlenül érdemes speciális légzőtornát is végezni szakember segítségével” – sorolták a lehetőségeket a közleményben.
Mit kell még tenned ahhoz, hogy 100 évig élj? Tesztünkkel könnyen kiderítheted
Legjobban: