A HPV (humán papillómavírus) több mint száz különböző típust foglal magába, és közülük mintegy harminc fertőzheti meg a nemi szervek, a száj vagy a torok nyálkahártyáját. A vírus leggyakrabban szexuális úton terjed, legyen szó hagyományos, orális vagy anális érintkezésről. A legtöbb HPV-fertőzés átmeneti: a szervezet immunrendszere néhány hónap vagy év alatt képes leküzdeni a vírust anélkül, hogy bármilyen tünet megjelenne.
Vannak azonban magas kockázatú HPV-törzsek – például a 16-os és a 18-as típus –, amelyek hosszabb ideig a szervezetben maradhatnak, és idővel sejtváltozásokat okozhatnak a méhnyakon. Ezek a sejtváltozások, ha kezeletlenül maradnak, akár méhnyakrákhoz is vezethetnek. A HPV nem kizárólag nőket érint: férfiaknál is okozhat szemölcsöket, ritkábban pedig pénisz-, végbél- vagy torokdaganatot.
Hogyan működik a HPV-teszt?
A HPV-teszt a vírus örökítőanyagát, vagyis DNS-ét keresi a sejtekben. A nőgyógyászati rendeléseken a mintavétel a méhnyak felszínéről történik – hasonló módon, mint a Pap-kenet esetében. Míg a Pap-vizsgálat a már kialakult sejtváltozásokat mutatja ki, a HPV-teszt magát a vírust detektálja, még azelőtt, hogy az elváltozás megjelenne.
A két vizsgálat együtt adja a legmegbízhatóbb képet: a Pap-kenet segít azonosítani a sejtszintű elváltozásokat, a HPV-teszt pedig megmutatja, hogy a háttérben ott van-e a kockázatot jelentő vírus.
Az eredmény háromféle lehet:
- negatív, ha nem mutatható ki HPV – ilyenkor a következő vizsgálatot általában 3-5 év múlva javasolják;
- pozitív, ha jelen van a vírus DNS-e, de a sejtek még nem mutatnak elváltozást – ez fokozott figyelmet igényel;
- kóros, ha a HPV és sejtváltozás is kimutatható – ilyenkor további vizsgálatokra lehet szükség.
Otthoni HPV-teszt: kényelmes és diszkrét lehetőség
Egyre több országban, így Magyarországon is megjelentek az otthon elvégezhető HPV-tesztek. Ezekkel a nők saját maguk vehetnek mintát a hüvelyből, majd a mintát postán elküldhetik egy laborba. A laboratóriumban a szakemberek ugyanúgy elvégzik a DNS-vizsgálatot, mint az orvosi rendelésen vett minták esetében.
Az otthoni mintavétel különösen hasznos lehet azoknak, akik valamilyen okból nem járnak rendszeres nőgyógyászati szűrésre. Több kutatás szerint az önmintavételes tesztek megbízhatósága közel azonos az orvosi mintavételével, ha a használati útmutatót pontosan követjük. A vizsgálat nem fájdalmas, diszkrét, és akár otthon, nyugodt környezetben is elvégezhető. Fontos azonban hangsúlyozni: ha az eredmény pozitív, mindenképp szükséges nőgyógyászati vizsgálat, hogy az orvos eldönthesse, szükség van-e további beavatkozásra vagy megfigyelésre.
Miért ennyire fontos a rendszeres HPV-szűrés?
A méhnyakrák az egyik legjobban megelőzhető daganattípus, feltéve, hogy időben felismerik. Mivel a korai stádiumban szinte mindig tünetmentes, a rendszeres szűrés az egyetlen biztos módja annak, hogy a bajt még azelőtt észrevegyük, mielőtt kialakulna. A HPV-teszt különösen 30 éves kor felett ajánlott, hiszen ebben az életkorban gyakoribbak a tartós fertőzések. Az irányelvek szerint:
- 21 és 29 éves kor között háromévente elegendő a Pap-teszt.
- 30 éves kor felett pedig ötévente javasolt a HPV-teszt vagy a HPV + Pap kombinált szűrés.
A negatív lelet hosszú távú biztonságot jelent, de a pozitív eredmény sem ok az aggodalomra – inkább egy jelzés, hogy figyelni kell, és esetleg gyakrabban érdemes ellenőrzésre menni. A legtöbb esetben a szervezet képes megszabadulni a vírustól, különösen, ha az immunrendszer jól működik.
Hogyan védekezhetünk a HPV ellen?
A megelőzés kulcsa a tudatosság. A biztonságos szexuális élet, az óvszer használata és a rendszeres szűrés mellett az egyik legfontosabb védelmi eszköz a HPV elleni védőoltás. Az oltás több, magas kockázatú vírustörzs ellen nyújt védelmet, és már fiatalkorban érdemes beadatni – de felnőttként sem késő. Aki pedig már átesett HPV-fertőzésen, annak is érdemes figyelemmel kísérni a leleteit, hiszen a vírus újraaktiválódhat, ha az immunrendszer legyengül.
