A méhnyakrák a méhnyak daganatos betegsége, amely során a méhnyak hámjában rosszindulatú sejtek fejlődnek. Továbbterjedhet a test más részeire is, ezt nevezzük metasztázisnak vagy áttétnek: először helyileg terjed a hüvelyre, végbélre, hólyagra, majd távoli áttéteket is ad, például a tüdőn, májon. Ez a mellrák után a második leggyakoribb nemi szervi daganattípus a nőknél, hazánkban évente 1000-1200 új esetet fedeznek fel, ami még uniós szinten is rendkívül magas szám.
A betegség korai stádiumban jellemzően még nem okoz tüneteket. Előrehaladott állapotban olyan szimptómák figyelmeztethetnek (a daganatos betegségek általános tünetei, mint például a fogyás, gyengeség, csontfájdalom mellett), mint a szexuális együttlétek után, két menstruáció között, illetve menopauza után jelentkező vérzés, a vizes állagú, véres, kellemetlen szagú hüvelyi váladék, a kismedencei fájdalom, a vizelési nehézségek, vagy a közösülés után fellépő fájdalom.
A megbetegedések közel 100 százalékának hátterében a HPV , egy DNS-vírus csoport áll. Ez az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő vírus, ami már intim bőr-bőr kontaktus, vagyis a szexuális előjáték (orális szex, petting) közben is fertőzhet. Vannak alacsony és magas kockázati szintű típusai, a méhnyakrák kialakulásának valószínűségét megnövelő vírusok – például HPV 16, 18, 31, 33 stb. – az utóbbi kategóriába tartoznak. A méhnyakrák szempontjából gyakori kockázati tényező még a sűrű partnerváltás, a védekezés nélküli szex, a korai nemi élet, más szexuális úton terjedő fertőzések vagy a legyengült immunrendszer.
Hogyan előzhetjük meg a bajt?
A méhnyakrák megelőzésének két legfontosabb pillére a védőoltás és a szűrés. Hazánkban jelenleg két vakcina áll rendelkezésre, a Cervarix és a Gardasil 9: előbbi védelmet nyújt a méhnyakrákos esetek mintegy 70 százalékáért felelős két leggyakoribb HPV-típus, a 16-os és a 18-as ellen, utóbbi pedig kilenc típusnak (6-os, 11-es, 16-os, 18-as, 31-es, 33-as, 45-ös, 52-es és 58-as) a tisztított fehérjéit tartalmazza. A leghatékonyabb védettség akkor érhető el, ha az oltást a nemi élet megkezdése előtt, például 12-13 éves kor körül beadják, de a vakcinát felnőttként, illetve a nemi élet megkezdése után is lehet kérni.
A hazai méhnyakrák-megelőző program részeként 2014-től minden évben ingyenesen megkapják a védőoltást az általános iskola 7. évfolyamát végző, 12. életévüket betöltött lányok. Aki ebből kimaradt, de később igényelné a vakcinát, annak háziorvoshoz vagy nőgyógyászhoz kell fordulnia, válaszolta kérdésünkre dr. Reszler Beáta nőgyógyász. „A szakember feltesz nekünk néhány alapkérdést az egészségi állapotunkkal kapcsolatban, hogy kiderüljön, nincs-e valamilyen kontraindikáció, majd felírja a vakcina receptjét. Miután kiváltottuk a patikában, menjünk vissza a háziorvoshoz, nőgyógyászhoz vagy bármilyen szakasszisztenshez, és adassuk be az oltást” – így a doktornő, aki leszögezte, nem szükséges előtte HPV-szűrésen részt venni, és az sem előfeltétel, hogy az illető HPV-negatív legyen. Azt azonban tudni kell, teszi hozzá, hogy az ellen a vírus ellen, ami már benne van a szervezetben, nem véd az oltás.
Mit jelent a lelet?
Méhnyakrákszűrésen célszerű legalább évente egyszer részt venni, tanácsolja Reszler Beáta. „A rendszeresség azért lényeges, hogy ne csak a méhnyakrákos sejteket, hanem azok előalakjait, vagyis a rákmegelőző állapotot is időben észrevegyük. Utóbbi esetben ugyanis majdnem száz százalék az esély arra, hogy végleges megoldást tud nyújtani az egészségügy, és nem alakul ki a betegség. A HPV-fertőzés sokszor átmeneti és észrevétlenül eltűnik. Ha nem tűnik el (az esetek 10-20 százalékában), akkor is hosszú idő szükséges ahhoz, hogy méhnyakrákot okozzon. A hosszú idő jelen esetben éveket jelent a fertőzéstől kezdődően” – magyarázta, majd kitér arra is, hogy a szűrés során egy kefe segítségével mintát vesznek a méhnyak hámátmeneti zónájából, majd elküldik a citológiai laborba, ahonnan a lelet értékeléssel együtt érkezik vissza.
A lelet legfontosabb része az, ahol leírják, hogy az eredmény negatív vagy kóros. Ha előbbi, akkor a lelet negatív méhnyakrákra, illetve a rák előalakjaira is, tehát csak egészséges sejtek láthatók. Amennyiben pedig kóros, a továbbiakban jelzik, mekkora a kockázata annak, hogy az elváltozás elindult a méhnyakrák kialakulása felé – ismertette a tudnivalókat a szakember. Hozzátette, a kóros lelet nem jelent feltétlenül méhnyakrákot. „A citológia során hagyományosan Pap-tesztet végzünk (más néven Papanicolaou), amelynek értékelésénél régebben a Pap-beosztást alkalmaztuk, ezt elvétve még most is jelölik (P 0-5). Jelenleg a Pap-teszt módszere, vagyis a kenetvétel folyamata megmaradt, de az értékelés során a Bethesda-rendszert alkalmazzuk, az tekinthető hivatalosnak.”
A Bethesda-rendszer az alábbi jelölésekkel dolgozik (magyarázatokkal együtt):
ASC: kóros laphámsejtek
- ASC-US: az elváltozás bizonytalanul megítélhető, további kontroll szükséges
- ASC-H: az elváltozás bizonytalanul megítélhető, nem zárható ki HSIL
SIL: laphámbeli elváltozás
- LSIL: enyhe fokú laphámeredetű elváltozás, HPV-szűrés és kontroll indokolt
- HSIL: súlyos fokú laphámeredetű elváltozás, többnyire műtét javasolt, HPV-szűrés is indokolt
„Egy LSIL lelet esetén a páciensnek 6 százalék esélye van arra, hogy az elváltozás HSIL kategóriára vált, és 1 százalék alatti a méhnyakrák kialakulására. Egy HSIL lelet esetén pedig 71 százalékos esélye van egy rákmegelőző állapotnak, és 7 százalék a méhnyakrák megjelenésének. Ha valódi méhnyakrák alakult ki, 'laphám carcinoma' a lelet értékelése” – részletezte Reszler Beáta, aki szerint a leleten mirigyhámsejt elváltozásokra utaló jeleket is értékelhetnek, de ezek az elváltozások ritkák, és általában nem köthetőek a HPV jelenlétéhez, illetve tevékenységéhez.
A doktornő kiemelte, hogy ASC-US, LSIL esetén várakozás, szoros megfigyelés mellett a kockázat megítélése céljából HPV-szűrés szükséges. HSIL esetén – főleg akkor, ha egy magas kockázatú HPV van jelen – conisatio javasolt (ez a méhnyak kóros hámjának az eltávolítását jelenti vagy hagyományos szikével, vagy úgynevezett looppal), mert a szervezet számára kis megterhelést jelent, de a várható előnye nagy. Az orvos döntését természetesen befolyásolhatják egyéb tényezők is, mint például a beteg életkora, gyermekvállalási tervei, társbetegségek, de akár az ország egészségügyi rendszere, ajánlásai.
Mint azt Reszler Beáta kifejtette, bár nem feltétlenül ezeket nézik, a leletben a citológus jelezheti még gyulladás, zavaró nyák, vér, hiperkeratózis (kóros elszarusodás), esetleg metaplázia (szövetátalakulás) jelenlétét is, amelyek azonban jóindulatúak. A rákszűrés szempontjából annyi jelentőségük van, hogy zavarhatják a lelet korrekt értékelését: ha például sok vérsejt van a kenetben, a citológus nem lát tőlük egyéb sejteket. Ilyenkor ismétlést vagy – ha lehetőség van rá – liquid base (folyadékalapú) citológiát érdemes kérni, amely egy másik eljárás a méhnyakrák szűrésére.
Mit tegyünk, ha pozitív a HPV-teszt?
A nőgyógyász felhívja a figyelmet, hogy a méhnyakrákszűrés során a több mint 100-féle HPV közül a magas kockázatúak jelenlétének közvetett jeleit vizsgálják, vagyis azokét, amelyek nagy valószínűséggel képesek méhnyakrákot okozni (a leleten jelölve is van, hogy mely típusokat keresték). A HPV jelenlétének egyértelmű meghatározásához és pontos típusának kimutatásához azonban HPV-tesztet szükséges végeztetni.
„Fontos tudni, hogy a méhnyakrákszűrés és a HPV-teszt két teljesen különböző eljárás, sok esetben két különböző laborban is végzik el. A citológia azt nézi, hogy kialakult-e kóros sejtelváltozás, míg a HPV-teszt egy molekuláris laboratóriumi vizsgálat, és azt mutatja meg, hogy az adott sejtek fertőzöttek-e a HPV valamelyik típusával. A társadalombiztosítás terhére egyébként csak kóros lelet esetén végeztethetünk HPV-szűrést, mivel itthon egyelőre még mindig a citológiai vizsgálat az elfogadott. Természetesen a beteg külön kérésére, önköltségesen szakrendelőben is levehető a minta, például egy rutinból végzett citológia mellé. Ha a HPV-szűrést saját célra, információképpen kéri valaki, akkor arra kiváló lehetőség az otthon megoldható mintavételi lehetőség, vagy, amennyiben ragaszkodik az illető a szakember általi mintavételhez, akkor a magánellátás keretein belül is elvégezhető” – mondta a szakember.
A HPV-tesztet negatív esetben nem szükséges évente elvégeztetni, és önmagában egy pozitív teszt nem jelent indokot a beavatkozásra. Csak akkor igényel kezelést, ha mellette a rákszűrés eredménye is kóros, állítja Reszler Beáta. „A rákszűrés eredménye az alap, minden további vizsgálat arra szolgál, hogy megítélhessük, mekkora a kockázata a sejtek további kóros elváltozásának, és hogy szükséges-e beavatkozni a betegség kialakulásának megakadályozása céljából. A beavatkozás többnyire egy »loop conisatio« nevű műtéti eljárás, amelynek során leválasztjuk, illetve tönkretesszük a fertőzött sejteket” – hangsúlyozta, majd így folytatta: „Pozitív HPV-teszt és negatív rákszűrés esetén annyi a dolgunk, hogy komolyan véve a kockázatokat, évente eljárunk méhnyakrákszűrésre. És persze ott van az etikai felelősség kérdése is: ha valaki HPV-pozitív, annak tisztában kell lennie vele, hogy egy esetleges szexuális aktus során a partnerét is megfertőzheti.”
A méhnyakrák lehetséges kezelési módjai
Általánosságban elmondható, hogy a kezelés, vagyis az esetleges műtét kiterjesztése és a további onkológiai terápia a betegség kiterjedésének stádiumaitól függ – minél hamarabb fedezik fel a problémát, annál jobbak a páciens gyógyulási esélyei. Reszler Beáta szerint, ha precancerózus sejtekkel állunk szemben, akkor a fentebb már említett conisatio a megoldás, ilyenkor a szövettani vizsgálatra elküldött anyagról véleményezik, hogy az épben lett-e eltávolítva, vagyis maradtak-e hátra kóros sejtek.
Ha gyanítható, hogy kóros sejtek maradtak vissza, akkor újabb conisatio következhet, és a méhnyak teljes eltávolítása is szóba jöhet, sorolja a lehetőségeket a nőgyógyász. „Mindez még a hüvely felől történik, és mindaddig szükséges, amíg a szövettani leletben az épben kimetszés tényét jóvá nem hagyják. Minél radikálisabb ez a kimetszés, annál több nehézséget tud okozni például gyermekvállalás esetén. Idősebb nőknél, akik már nem szeretnének több gyermeket, vagy esetleg egyéb elváltozás is indokolja, méheltávolítás is történhet, és ez már hasi műtét. Ha kialakult méhnyakrák van jelen, akkor teljes hasi méheltávolítás végzendő, és egyúttal igyekeznek eltávolítani azokat a szöveteket is, amelyekbe áttétet adhatott. Előrehaladott méhnyakrák esetén kiegészítő kezelésként sugár- és kemoterápiát, esetleg immunterápiát indikálnak.”
