Évente mintegy 500 nő veszti életét méhnyakrákban Magyarországon, pedig jelentős részük megmenthető élet lenne. A méhnyakrákot legtöbbször ugyanis egy víruscsalád bizonyos típusai okozzák, amelyek szűréssel biztosan kimutathatók, időben felismerve gyógyíthatók, sőt védőoltással megelőzhetők lennének.
Több mint száz típusa létezik
A human papilloma vírus, azaz HPV valójában egy víruscsaládot jelöl, amelynek több mint 100 típusa létezik (egyedi azonosításuk időbeli sorrendjében a típusokat számmal jelölik), s az eddig ismerteket rákot okozó képességük alapján három – alacsony, nem azonosított és magas – kockázati csoportba sorolták.
A HPV elleni védőoltások 2014 óta már ingyenesen járnak a 12 éves (7. osztályos) lányoknak Magyarországon, akik ezáltal már szinte biztosan védettek lesznek a két (tavaly óta már hét) legnagyobb kockázatú human papilloma vírus ellen (a vakcina nem véd minden ismert magas kockázatú típus ellen). Nincs azonban jelenleg hazai érvényes állásfoglalás a 12 év felettiek oltásával kapcsolatban. Pedig az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóság (FDA) már 2018-ban módosította az HPV-oltásokkal kapcsolatos ajánlását. A Healthline.com akkori cikke szerint a vakcina egyik típusát a 27 és 45 év közötti, korábban HPV-oltást nem kapott nők is kérhetik, természetesen saját költségükön. Érdemes azonban erre úgy tekinteni, mint egy hosszútávú egészségügyi befektetésre.
Ez a kettő a legveszélyesebb
Kezdjük rögtön a legfontosabbal, a magas kockázatú csoporttal, amelybe a nagy valószínűséggel rákot okozó (16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59, 66, 68) típusok kerültek. Ezek közül a 16-os és 18-as együtt a méhnyakrák és a rákmegelőző állapotok több mint 70 százalékáért felelősek. Rendszeres szűréssel mindazonáltal idejében meg lehet előzni a nagyobb bajt.
Ennél enyhébb kockázattal lehet számolni az esetlegesen rákot okozó átmeneti vagy a sem nem magas, sem nem alacsony kockázatúként besorolt, NA csoport tagjai esetében (2a, 3, 7, 13, 26, 27, 28, 29, 30, 34, 40, 51, 53, 54, 61, 62, 69, 71, 72, 73, 77, 82, 83, 84, 86, 87, 89, 90, 91).
Nevükkel ellentétben nem teljesen veszélytelenek az alacsony kockázatú csoport kisszámú tagjai, ezek elvileg nem okoznak rákot (6, 11, 42, 43, 44), de a 6-os és 11-es a nemi szervek környékén kialakuló szemölcsök mintegy 90 százalékáért felelősek. Ezeket az elhanyagolt esetben akár karfiol-szerű függölyöket nehéz kiirtani, mert fertőzőek, jelenlétük viszont nagyon kellemetlen.
Életében a legtöbb ember megfertőződik
Kutatások és egészségügyi adatok alapján az amerikai Centers for Disease Control and Prevention (CDC) állítja, a szexuálisan aktív emberek többsége élete során megfertőződik a HPV valamely típusával, ám szerencsére különösebb beavatkozás nélkül meg is gyógyul. A Cancer.org a CDC adataira hivatkozva nem kevesebbet állít, minthogy az Egyesült Államokban körülbelül 79 millióan most is HPV-fertőzöttek , s évente mintegy 14 millióan fertőződnek meg újonnan. Ez nem meglepő szám, hiszen a HPV a leggyakoribb szexuális úton terjedő vírus.
Akkor miért nem kezeltetik magukat? – kérdezhetnénk jogosan, ám a HPV-ről tudni kell, hogy csak egyes fajtái okoznak tüneteket a nemi szerveken (például szemölcsöket), nagy részük tünetmentesen van jelen a szervezetünkben és fertőz.
Tesztelni otthon is lehet!
A rákot okozó típusok is csak lassan, akár évek alatt jutnak hagyományos szűrési módszerrel felfedezhető stádiumba. Az amerikai és az EU-ajánlások a HPV-tesztet javasolják méhnyakrákszűrésre a 30-35 éves kortól 65 éves korosztályban, mert pontosabb a citológiánál, és a HPV-negatív nőket elegendő 3-5 évente, idősebb korosztályban akár 10 évente visszahívni. A szűrés gyakoriságát az adott országban elfogadott protokoll határozza meg, azért változó. Az ajánlásokban a 21 és 30 év közötti nőknek továbbra is citológia alapú méhnyakrákszűrés javasolt, mivel a HPV-fertőzés gyakorisága ebben a korosztályban magasabb, és a fertőzések gyakran tünetmentesen elmúlnak. Számukra csak akkor javasolt HPV-tesztet végezni, ha a citológiai vizsgálatuk bizonyos eltérést mutat.
Számos HPV-teszt alkalmas arra, hogy önmintavételes hüvelyváladékból meghatározza a méhnyaki HPV-fertőzés valószínűségét, mivel a méhnyakról lesodródott HPV-fertőzött sejteket hüvelyváladék mintából is nagy pontossággal ki lehet mutatni. A HPV-teszt elterjedésével egyre jobban nő az otthon elvégezhető HPV-tesztek népszerűsége is. Ezek egyébként azok körében is igen kedveltek lehetnek, akik vidéken élnek, és sokat kellene utazniuk egy nőgyógyászati vizsgálatért, vagy éppen valami egyéb okból nem mennek szívesen orvoshoz, viszont szeretnék biztonságban tudni magukat.
Nagyon egyszerű a használatuk
De vajon mennyire megbízhatóak ezek a tesztek? A szakemberek egyöntetűen állítják, az eredmények épp annyira megbízhatóak, mintha orvos vett volna mintát a méhnyakról. Arra azonban mind a nőgyógyászok, mind a házilag elvégezhető tesztek felhívják a figyelmet, hogy ha az eredmény HPV-pozitív, akkor feltétlenül szükséges a szakorvosi konzultáció, hogy biztosan megkapja a beteg a megfelelő ellátást.
Ahhoz viszont, hogy az eredményt megkapjuk, nézzük, mit kell tennünk. Először is a piacon többféle teszt is kapható, érdemes mindig alaposan elolvasni a tájékoztatót, mielőtt megrendeljük. Az otthoni önmintavétellel készülő tesztek általában jól becsomagolva érkeznek, s nemcsak a mintavételi eszközt és az annak visszaküldéséhez szükséges tartót és egyebeket tartalmazzák, de egy úgynevezett vizsgálatkérő lapot is, amelyen szerepel egy azonosítószám, ami a mintával párosítja az adatainkat. A lapon a személyes adatokat nagyon fontos, hogy pontosan és jól olvashatóan töltsük ki, s lehetőleg adjuk meg a telefonszámunkat is, ha egyeztetésre lenne szükség.
Ezt követően a mintavételi eszközt ki kell venni a csomagolásból, s ajánlott tisztálkodás után, tiszta kézzel elvégezni a műveletet. A kis eszköz úgy néz ki általában, mint egy tampon felhelyezését segítő műanyag csövecske. Ezt kell ütközésig óvatosan felhelyezni, majd a használati utasítás képekkel is ellátott útmutatóját követve elvégezni az önmintavételt (van, amelyiknél ez az eszköz néhányszori körbefordításával történik). Ez azért szükséges, mert az erre a célra kialakított eszköz így tud a hámsejtjeinkből biztosan annyit begyűjteni, amiből képesek lesznek a szakemberek a laborban kimutatni, hogy jelen van-e a HPV valamely magas kockázatú típusa szervezetünkben vagy sem. Amikor elvégeztük az önmintavételt, akkor a leírás szerint csomagoljuk azt vissza a vele küldött tartóba, majd a kitöltött vizsgálatkérő lappal együtt küldjük vissza postán a cégnek, amelyik ezután az ígért időintervallumon belül értesít az eredményről. Mindez 10 perc alatt elvégezhető, s igény szerinti gyakorisággal megismételhető, anélkül, hogy ki kellene mozdulni otthonunk kényelméből.
