Az elhízás mint krónikus betegség a világ számos részén, közte Magyarországon is egyre inkább elmélyülő közegészségügyi krízist okoz. Nemzetközi felmérések szerint itthon a felnőtt lakosság több mint harmada érintett, ha pedig a túlsúlyt is számításba vesszük, akkor elmondható, hogy átlagosan háromból két magyar súlyproblémákkal küzd. A jelenség nagyrészt életmódbeli tényezőkre vezethető vissza, egyben a megoldást is legtöbbször itt kell keresni, hiszen az étrend és a testmozgás reformjával rendszerint hatékonyan kezelhető az elhízás. Ugyanakkor számos buktató gátat szabhat a testsúlycsökkentésnek a kezdeti időszakban, és eltántoríthatja a betegeket a folytatástól. Itt jön képbe a gyógyszeres kezelés, amely elősegítheti a fogyás megindulását, összességében nagy támogatást nyújtva az egészséges testsúly elérését célzó erőfeszítésekhez.
Fogyást segítő gyógyszerek Magyarországon
„Az elsődleges feladat, hogy a beteg rendbe tudja tenni az életmódját. Ügyeljen a napi kalóriabevitelére, amihez célszerű dietetikussal, diétás nővérrel konzultálni. Továbbá legalább ennyire lényeges az is, hogy legyen az életében kellő mennyiségű mozgás. Az elhízás mégiscsak életmódhoz kötődő betegség, így ha az életmódot rendezzük, akkor jó eséllyel rögtön meg is oldódik a probléma. Ha viszont valakinél ez nem sikerül, vagy akár egyéb panaszai is vannak, és felmerül a gyanú, hogy az elhízás valamilyen egyéb betegség részjelensége, akkor ott mindenképpen javasolt az orvosi kivizsgálás és adott esetben a gyógyszeres kezelés is” – foglalta össze kérdésünkre dr. Mutnéfalvy Zoltán belgyógyász, endokrinológus szakorvos. Hangsúlyozta, a gyógyszeres terápia az életmódbeli eszközök kiegészítésére szolgál; olyan szer nincs, amely önmagában egyszer és mindenkorra megszüntetné a testsúlyproblémákat.
A hazai ellátásban ma öt különböző fogyást elősegítő gyógyszer érhető el. Ezek mindegyike vényköteles, egyben fontos, hogy használatuk szigorú orvosi kontroll mellett történjen. Általánosságban elmondható, hogy alkalmazásuk vagy az elhízás határát jelölő 30-as testtömegindex-érték (BMI) felett javasolt, vagy már a túlsúlyt jelentő 27-es érték esetén, amennyiben a beteg testtömeggel összefüggő egészségügyi problémákkal is küzd, legyen szó akár 2-es típusú cukorbetegségről vagy annak megelőző állapotáról (prediabétesz), magas vérnyomásról, kóros vérzsírszintekről, alvási apnoéról. Az alábbiakban hatóanyagok szerint mutatjuk be az egyes gyógyszerek főbb jellemzőit, beleértve a hatásmechanizmusukat, mellékhatás-kockázataikat, várható előnyeiket.
Orlisztát
A felsoroltak közül elsőként ez a hatóanyag vált elérhetővé az elhízás gyógyszeres kezelésére az 1990-es évek végén. A szájon át, étkezéshez bevehető kapszula olyan módon támogatja a testsúlycsökkentést, hogy megköti a zsírok lebontásáért felelős enzimeket a gyomor-bélrendszerben. „Lényegében az étkezéssel bevitt zsírok mintegy 30 százalékának lebontását gátolja meg, így csökkentve a kalóriabevitelt. Ez a zsírmennyiség nem tud felszívódni a szervezetben, ezáltal nem kerül a zsírraktárakba sem” – magyarázta Mutnéfalvy doktor. Kutatások szerint az orlisztát alkalmazásával átlagosan 5 százalék körüli fogyás érhető el, ugyanakkor szigorú diétát kell tartani mellette. Nagyon gyakori mellékhatásai közé tartozik a hasi fájdalom és diszkomfort, a sürgető hasmenés, valamint a zsírszékelés – különösen a terápia kezdetén, vagy ha a beteg nem tartja be a kezelőorvos által előírt étrendi ajánlásokat.
Naltrexon-bupropion
A kétféle hatóanyag, a naltrexon-hidroklorid és a bupropion-hidroklorid kombinációja a központi idegrendszerre hat. A gyógyszert tablettaként lehet bevenni, a terápia során fokozatosan növekvő adagolás szerint. „Ez lényegében egy leszoktató szer. Abból a feltevésből indul ki, hogy az elhízást az étkezés iránti függőség és az ebből fakadó túlevés következményeként értelmezzük. Elvégre az evésnek is van egy örömszerző hatása, amelyet gyógyszeres úton kiiktatva csökkenthető az étvágy és az étel iránti sóvárgás. Így aztán a beteg kevésbé kívánja majd az ételt, könnyebben tud csökkenteni az adagokon, ami segíti a fogyást” – mutatott rá a szakember. Hozzátette, az átlagosan elérhető fogyás mértéke 5-9 százalék, ugyanakkor a gyógyszer mellékhatásprofilja kevésbé kedvező. A hatóanyag-kombináció kapcsán született egyes megfigyelések alapján felmerült például a gyanú, hogy fokozhatja az öngyilkossági gondolatok kockázatát, valamint ismert, hogy ritkán görcsrohamokat idézhet elő.
Liraglutid és szemaglutid
Mint azt korábban megírtuk, e két hatóanyag ugyanabba a gyógyszercsoportba, az úgynevezett GLP-1-receptor-agonisták közé tartozik. Közös jellemzőjük, hogy – nagyon leegyszerűsítve – egy tápcsatornai hormon hatását utánozzák, amely evés hatására termelődik a szervezetben. Ez a glükagonszerű peptid-1, avagy közismertebb rövidítéssel a GLP-1, amely egyrészt fokozza az inzulinelválasztást, másrészt lassítja a gyomorürülést, egyben az agyi központokban csökkenti az étvágyat. A heti injekcióként beadható gyógyszerek szintén ugyanezt teszik. Vércukorszint-csökkentő hatásuk okán több mint egy évtizede alkalmazzák a 2-es típusú cukorbetegség terápiájában, aminek során megfigyelték, hogy a testsúly alakulására is kedvezően hatnak. Napjainkban már erre az indikációra, azaz fogyást segítő gyógyszerként is elérhetőek – itthon a liraglutid évek óta, a szemaglutid 2025 őszétől kezdve.
A GLP-1 típusú gyógyszerek lehetséges mellékhatásai elsősorban emésztőszervi panaszokat foglalnak magukban. A terápia kezdetén vagy dózisemelés esetén előfordulhat átmeneti jellegű émelygés, hányás, gyomortáji diszkomfort, esetleg székrekedés vagy hasmenés. A súlyos mellékhatások viszont, mint például a hasnyálmirigy-gyulladás, nagyon ritkák. Eközben a kezelés hatékonysága kifejezetten magas: a 3. stádiumú klinikai vizsgálatok a liraglutid esetében 6-8, a szemaglutid esetében 15 százalék körüli átlagos fogyásról tanúskodtak.
Mint azt dr. Mutnéfalvy Zoltántól megtudtuk, a kezelés ajánlott időtartama legalább 6-12 hónap. Sikeres életmódváltás esetén ezt követően már elhagyható lehet a gyógyszer, ha azonban a beteg súlya ismét gyarapodni kezd, javasolt lehet ismét beavatkozni, megelőzendő a jojó-effektust. „A fogyó periódusban jellemzően mindenki izmot is veszít, függetlenül attól, hogy gyógyszerrel vagy gyógyszer nélkül fogy-e. Ha viszont később ismét hízni kezd, akkor elsősorban a zsírtartalékok növekednek, nem az izomtömeg. A libikóka végeredménye tehát az, hogy a testsúly visszaáll a kiindulási értékére, miközben az izomrendszer egy része leépült. Ezért egyes esetekben célszerűbb lehet akár kisebb, fenntartó dózissal hosszú távon is folytatni a gyógyszeres kezelést, hogy a beteg megőrizhesse a jó testsúlyát” – részletezte a szakértő.
Tirzepatid
Ugyancsak beszámoltunk róla, hogy 2024 végén itthon is forgalomba került a tirzepatid mint fogyást segítő gyógyszer. A hatóanyag szintén a GLP-1 típusú készítmények sorába tartozik, azzal a kitétellel, hogy ez a GLP-1 mellett egy másik tápcsatornai hormon, a glükózdependens inzulinotrop polipeptid (GIP) hatását is utánozza. „A kettős támadáspont által ugyanúgy étvágycsökkentő hatással bír, miközben a GIP révén az eddigi kutatások szerint közvetlen zsírszövetbontó hatása is van. Lényegében tehát két irányból csökkenti a testsúlyt, ráadásul mellékhatások tekintetében is előnyösnek tűnik, főleg az olykor fellépő hányinger és hányás kapcsán” – mondta el korábbi interjúnkban Mutnéfalvy doktor. A klinikai vizsgálatok alapján a tirzepatiddal folytatott gyógyszeres kezelés révén átlagosan mintegy 20 százalékos súlycsökkenést lehet elérni.
